* Zayn szemszög *
Kiara egyre jobban kezdett újra megnyílni. Egész
reggeli közben Párizsról mesélt és az Anyukájáról. Elmesélte hogy Harry milyen
volt régen és akkor hogyan jöttek. Persze Brooke, egy folytában faggatta
mindenről. Sóhajtva tettem a mosogatóba a tányéromat, mire mind a ketten rám
kapták tekintetüket.
- Mi a baj Zayn? – szólt hozzám Kia.
- Hm? – kaptam fel fejemet.
- Baj van Édes? Olyan fura vagy. – könyökölt a
pultra Brooke.
- Csak bánt a tegnapi dolog még mindig. – fontam
össze magam előtt karjaim – Mi lesz, ha valami baja van? Mondjuk agyrázkódás.
- Ne aggódj. Harry nem először van verekedésben.
Túl éli. – legyintette le Kiara – Amúgy is, mondtad hogy megérdemelte.
- Még is csak a legjobb barátom, már olyan mintha
az öcsém lenne. A testvérem meg csak nem ütöm meg.
- Zayn.. Harry nem önmaga mostanában. Féltékeny,
kétségbe esett, szerelmes. Na, kire emlékeztet? – mosolygott rám Brooke.
- Magamra. – böktem ki halkan.
- Pontosan. Ugyan ezt csináltad mikor
összejöttünk. Nem engedtél egyedül menni a folyosón se, mert biztos rám veti
magát valaki. Csodálom, hogy otthon egyedül hagytál. – nevetett fel.
- Még is jól vagy, boldog vagy. A menyasszonyom
lettél, és a gyermekünket hordod a szíved alatt. Megérte annyira féltenem
téged.
- Ahw! – kapkodta köztünk a fejét Kiara – Annyira
rohadt édesek vagytok. Nem hiába imádlak ennyire titeket! Olyan mázlisták
vagytok, hogy így kitartotok a szerelmetek mellett.
- Nektek meg le kell ülni, megbeszélni a dolgokat.
– vágtam rá egyből.
****
Brooke boldogan ment előre a házba, míg Kiara
kicsit tétovázva lépkedett fel az ajtóhoz vezető lépcsőkön. Megállt az ajtó
előtt és hátra fordulva nézett rám. Látszott hogy ideges. Biztatóan rá
mosolyogtam, majd beljebb löktem. Kicsit megbotlott a küszöbben, de a falba kapaszkodva
visszanyerte egyensúlyát. Mike egyből rohant ki a nappaliból és szorosan ölelte
át testvérét. Kiara mosolyogva viszonozta gesztusát. Jó volt végre látni, hogy
mosolyog és nem egy citromba harapott zombi. Hagytam, hogy beszélgessenek egy
kicsit négyszemközt. Felmentem az emeletre és egyenesen Harry szobája felé
vezetett utam. Sóhajtva kopogtam be, mire egy hangos morgás volt a válasz.
Lenyomtam a kilincset és bementem. Harry az ablakok felé volt fordulva és
nyakig be volt takarózva, fején egy párnával. Mozgolódott az ágyban, de nem
nézett felém. Sőt csak még egy párnát tett a fejére. Pont olyan, mint Kiara.
Makacs és elzárkózik a világtól, ha baja van. Ezek ketten teljes mértékben
összeillenek ilyen szempontból. Ebből is látszik, hogy együtt nőttek fel.
Átvették egymás szokásait valamilyen szinten.
- Harry.
- Kuss. Alszok. – motyogta.
- Fent vagy és szeretnék veled beszélni.
- Nem érdekel. Zayn, leszarom ennyi. – rúgta le
magáról a takarót.
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt.
- Nem neked kéne. Nem haragszom rád, még ha egy
lila folttal is jutalmaztál.
- Figyelj, azért te se viselkedtél a legszebben
vele.
- Tudom. De fájt hogy másnál keresi a menedéket és
a biztonságot. Fáj rohadtul, hogy nem nálam, aki teljes szívéből szereti.
- Öltözz fel, és menj le, beszéld meg vele. Jó
kedvében van. – fontam össze karjaim magam előtt és a szekrénynek dőltem.
- Nem akarok vele beszélni. Megint nekem esne.
- Akkor nem lesz semmi se jobb.
- Az lenne a legjobb, ha mindennek vége lenne.
****
* Kiara szemszög *
A nap nagy részében nem
csináltunk semmit. Harry és Én továbbra is messzire elkerültük egymást. Zayn
mindennel próbálkozott hogy egy kicsit is békítsen minket, de nem ment neki.
Gemma átugrott hozzánk, mivel hallotta, hogy Mike is velem van. Mivel olyan jól
elvoltak, Gemma elkérte az öcsémet, hogy csináljanak együtt pár programot, és
majd holnap visszahozza. Nem láttam akadályát, hiszen Gemma régen is rengeteget
volt az öcsémmel és imádták egymást. A fiúk kitalálták, hogy menjünk el
bulizni, kikapcsolódás képpen és oldani a kínos helyzeteket, amit okoztunk.
Brooke volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy kihagyja, de mindenki megértette.
Zayn erősen hezitált hogy mit tegyen, hagyjon, egyedül a többiekkel vagy hagyja
a szerelmét egyedül egész éjszaka. Brooke nehezen, de rábeszélte hogy maradjon
velem, mivel ő haza megy és néz valami filmet, meg esetleg áthívja valamelyik
barátnőjét.
Egyik lábamról a másikra
dülöngéltem, míg Zayn karjába karolva vártam, hogy haladjon a sor előrébb. A
csapatunk egyik fele már bent volt, mivel előbb elindultak. Illetve ezt a felét
feltartottam minden féle baromsággal. Harry a falnak dőlve várt, míg Tim
beszélt hozzá. Liam lépett ki a club bejáratán és jelzett nekünk, hogy jöjjünk
már. A biztonsági őr is intett hogy mehetünk. Bizonytalanul lépkedtem le a
lépcsőkön, ami a party helyhez vezetett.
* Harry szemszög *
A zene dübörgött. Tele volt
a tánctér. Ahogy elhaladtunk egy nagyobb lány csoport előtt, láttam, ahogy
összesúgnak és Kiara felé, pillantanak, aki Zayn kezét fogta. Holnapja biztosan
ezek mind az interneten lesznek. Tim megfogta a vállam és a pulthoz mentünk.
Rendelt bemelegítés képpen valami erőset. Pacsiztunk, majd lehúztuk. Pont, mint
régen. Tim hátra fordult és elkezdte nézni a lányokat. Eleanor, Sophia és Jenn
már a parketten voltak és táncoltak. Körülöttük szinte kiesett a fiúk szeme.
Mióta megjöttek Párizsból, Jenn elég furcsa. Kezd olyan lenni, mint régen.
Vadóc. Louis vigyorogva jött oda hozzánk és beült mellénk. Rendelt egy újabb
kört és a lányok felé nézett.
- Hallod, mondd, azt hogy
nincs bomba nőm. Olyan jól néz ki, hogy menten elmegyek tőle.
- Formás az biztos. – bólintott
Tim.
- Na ugye? – nevetett fel
Lou – Kiara hol van?
- Nem rég még itt voltak a
látó terünkben. – válaszoltam – Miért?
- Csak kíváncsi voltam. –
vonta meg vállait és kezébe vette a poharat – Egészség! – húzta le – Mentem!
A körök csak úgy jöttek
egymás után. Tim nem bajoskodott, csak a legerősebbet rendelt, ami persze
rendesen ütött is. Mikor felálltam a székről éreztem, hogy eléggé megszédülök. Tim
valami szőke macával kezdett beszélgetni, így gondoltam kimegyek levegőzni
egyet. Átvergődtem magam az embereken, akiknek nagy rész már részeg volt.
Megkönnyebbülve léptem ki a friss levegőre és kicsit távolabb mentem. A
lakóépület lépcsői felé vettem az irányt, mikor meg láttam, hogy Kiara is ott
van. Megálltam és erősen gondolkozni kezdtem, hogy most mi legyen. Ha most oda
megyek, beszélgettünk, kell, de mi nem is tudunk egymással beszélgetni már.
Sóhajtva lépkedtem lassan felé. Gondolom, meghallotta a lépteim, mivel
egyenesen felém nézett, majd újra a térdei felé hajtotta a fejét, és törölni
kezdte arcát. Már megint sír?
- Hey. – ültem le mellé.
- Ühm. – szipogott egy
kicsit.
- Miért nem bulizol?
- Nincs kedvem hozzá.
- Miért?
- Komolyan érdekel? –
nézett rám.
- Persze. – bólintottam.
- Nem tudom hogy, mi is
van most köztünk. – babrált az ujján lévő gyűrűvel, akkor ismertem, hogy még
tőlem kapta régen, mikor forgatni kezdte és láttam a K betűt rajta – Zavar hogy
nem tudom, mert félek. Bunkó voltam és szemét. Jogosan haragszol rám. De mindennek
vége.
- Kiara, semminek nincs
vége, csak meg kell beszélnünk.
- Nem Harry, komolyan
vége. Holnap Amerikába megyek, és nem tervezek visszajönni, maximum, ha
koncertem lesz.
- Micsoda? Még is miért?
- Ezt már nem lehet rendbe
hozni Harry. Elrontottuk mikor újra összejöttünk. Tudod.. Régen mikor
megcsókoltál, úgy éreztem újra szerelembe, esek folyton. De sok ideje nem
éreztem így már. Kötődöm hozzád, mert mindig is fogok, de félek, hogy most nem
lesz vége nem a szép idők, maradnak, meg hanem csak a rossz. Hogy megütöttelek,
hogy kiabáltunk egymással. Nem így szeretnék rád emlékezni Harry.
****
* Kiara szemszög *
Az ajtót szinte betörte
mögöttem, míg vadul faltuk egymás ajkait. Vörös pólóját markolva mentem háttal
az ágyig. Kezei szorosan fogták a csípőmet és magához húzott teljesen.
Ledöntött az ágyra és feltörte rövid ruhám alját. Kezei fel s alá csúsztak
combomon, amitől kirázott a hideg. Olyan régóta vágytam már érintésére. Egy
könnyed mozdulattal elnyomtam magamtól, és a csípőjére ültem. Zihálva nézett
engem csillogó szemeivel. Ujjaim végig húztam tapadós pólóján, majd lehúztam
róla. Ledobtam az ágy mellé, hogy szabad kezeimmel az övét csatolhassam ki. Lehúzta
ruhám cipzárját, míg és felemelte a magasba kezeim, hogy lehúzhassa rólam az
anyagot. Mutatóujja végig futott a gerincemen, amitől hátam ívbe feszült és
fejem hátra döntöttem. Harry nem tétlenkedett és felült. Ajkai egyből a
nyakamat kényeztették lágy, forró csókokkal. Csípőmbe erősen bele nyomta
ujjbegyeit és feszülő vágyához nyomott. Nyakamról lassan tért át melleimre.
Egyik kezével megszorította az egyiket, míg másikat szájával kényeztette. Halk
sóhaj szökött ki számon, amitől elmosolyodott. Lassan lefektette az ágyra és
újra fölém mászott. Kigomboltam a nadrágját és ameddig tudtam letoltam róla.
Elnyomta magát egy kicsit, míg lerúgta magáról a szoros anyagot. Végig csókol a
hasamon. Csípőmnél beleharapott bőrömbe, amitől hirtelen emeltem magam a
matractól. Felnézett rám egyenesen a szemeimbe. Végig nyalt duzzad ajkain,
ahogy ujjait beakasztotta fehérneműm széleibe. Ajkamba harapva segítettem neki,
azzal hogy újra megemeltem csípőm, míg lehúzta rólam. Megfogtam a karját és
felhúztam magamhoz.
- Biztos ezt akarod?
- Határozottan. –
bólintottam.
Lehajolt és megcsókolt.
Nem volt kétségem efelől, hogy vele akarok-e lenni. Száz százalékig biztos
voltam benne. Letoltam róla boxer alsóját és a nyakához hajolva csókoltam végig
rajta. Felhúzta a lábaim és lassan behatolt. Mind a kettőnk szájából egy
hangosabb nyögés szökött ki. Ujjaim vállába nyomtam, míg ő gyors mozgásba
kezdett. Fejem mellett támaszkodott és egyenesen a szemembe nézett. Elnyílt
ajaki szinte megöltek. Azt hogy végre újra érezhettem őt. Már milyen régóta
erre vágytam. Haja arcába lógott, amitől minden a régi időkre emlékeztetett.
Körmeim végig húztam bőrén, amitől egy vigyor terült el arcán és egy erősebb
lökéssel jelezte, hogy élvezi.
- Annyira kibaszottul
Szeretlek Kiara. – zihálta a fülembe.
- Harry.. – túrtam hajába
és felé fordítottam arcom, miközben a nyakamba hajolt.
- Csak mondd, hogy viszont
szeretsz. Kérlek.
- Szeretlek. – húztam
magam felé fejét és megcsókoltam.
Már nem volt olyan vad.
Inkább minden érzelmünk érezhető volt. Az hogy milyen szinten szerettük
egymást, a harag, amit éreztük egymás iránt, a hiány és a vágy, amit okoztunk a
másiknak és a fájdalom. A fájdalom, ami egész végig jelen volt a
kapcsolatunkban, még ha boldogok is voltunk.
- Hé, ne sírj. – törölte
le könnyeim Harry – Erős voltam?
- Nem, dehogy is. – ráztam
meg a fejem – Minden rendben.
- Gyere ide. – húzott a
mellkasára, miután befeküdt mellém – Nem szeretem, ha sírsz.
- Ismerős helyzet nem?
- Igen. – válaszolta
keserűen – Pont, mint az utolsó esténk régen.
- Ennek így kell lennie
Harry. Ez az egész nem véletlen.
- Elhiszem Kiara.
****
Fájó szívvel ültem Zayn
mellett a terminálban és vártuk, hogy mehessünk beszállni. Ő volt az egyetlen,
akinek a bandánkban megmondtam mire is, készülök. Mike zenét hallgatva ült
mellettem és néha rám mosolygott. Tőle féltem a legjobban, hogy nem akar majd
jönni, de nem így volt. Boldogan egyezett bele hogy Amerikában éljünk.
Zayn megfogta a kezem,
mire ránéztem. Egy kedves mosoly volt arcán és közelebb hajolva ölelt át. Jól
esett hogy Ő végig mellettem volt mindenben. Örökké hálás leszek neki.
- Mehetünk! – állt fel
boldogan Mike – Örülök, hogy megismertelek Zayn! Remélem, nem utoljára
találkoztunk!
- Azt biztos, hogy nem
utoljára láttál. – nevetett Zayn és megölelte – Érezd jól magad Amerikában
Mike.
- Kösz! – intett neki majd
ment is a hosszú folyosó felé, ami a beszálláshoz vezetett.
- Hát, eljött az idő. –
néztem rá – Köszönöm mindent! Komolyan, mindent.
- Ne köszönd meg. – ölelt
szorosan magához – Nagyon fogsz hiányozni.
- Te is nekem. De most
menj, csak nehezebb lesz itt hagyni téged. – toltam el szipogva.
- Szeretlek Kia. –
mosolygott és az arcomra puszilt – Majd hívj fel.
- Szia! – intettem neki és
Mike után mentem.
Vége.
_______
Halihó!
Hát, ennyi volt Kiara és Harry története. Még lesz egy Epilógus talán holnap este már fent is lesz. Szeretném megköszönni mindenkinek hogy olvasta. ♥ Szuper, jól esik. ♥
