/ 10 évvel később /
Zsebre tett kezekkel léptem be a hideg havas
udvarról a jó melegházba. Ledobtam a sapkám és a sálam a kis szekrényre, ami
már évek óta ott van. Akárhányszor haza jövök oda dobom az összes cuccom.
Sokszor hallgattam már, hogy nem oda kéne dobálnom az összes cuccomat, mert ha
jönnek vendégek, hogy néz ki, hogy egy nagy halom Zayn Malik cucc ékeskedik
rajta. Persze, mindig el lett pakolva utánam. Levettem nedves csizmáim és
sóhajtva akasztottam a kabátom a helyére. Felkaptam a fejem az emelet felé
mikor hallottam, hogy futnak oda fent. Hosszú barna haja meglibbent, ahogy
megállt a lépcső tetején és vigyorogva nézett le rám.
- Apa! – kezdett el lefelé futni Aleisha.
- Na mi az? – mosolyogva vettem fel és egyből
átölelte a nyakam.
- Josh megjött már? – mosolygott.
- Oh, sajnos még nem. A havazás miatt dugó van. De
nem sokára itt lesz. – pusziltam meg – Azt hittem nekem örülsz ennyire.
- Ugyan itt van papa és elszórakoztat helyetted
is! – nevetve ugrott ki a kezemből és a nappaliba rohant.
Öt éves és tele van energiával. Minden nap, ha
hulla fáradtan jövök haza, feldobja a napom. Még ha nem is mondd semmit, se
csak oda jön hozzám, és rám mosolyog, már jobban érzem magam. Annyira boldog
voltam mikor megtudtam, hogy vele gyarapodik a családunk. Mikor megszületett
augusztus hetedikén, éppen távol voltam, de ahogy a kórházban értem egyből
tudtam ki a lányom. Anya mindig azt mondja olyan, mint Én voltam kicsinek.
Orromat kellemes illatok csapták meg mikor a
konyha felé vettem az irányt. Szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor teljesen
együtt a család. Összegyűlünk, és napokig együtt vagyunk. Ilyenkor pótoljuk be
az egész évet, amit elveszítünk. Mosolyogva léptem be a konyhába. Meg se tudtam
szólalni, de Anya már jött felém egy nagy tálcával.
- Zayn drágám, jó hogy jössz, kivinnéd ezeket a
sütiket? A gyerekek egymás után eszik őket. – mosolygott rám.
- Persze. – vettem el tőle – De előtte lopnom kell
egy csókot a Szerelmemtől. – léptem mosolyogva hozzá.
- Szia. – fordította felém a fejét, miközben éppen
főzött Anyával – Josh?
- Még nem jött. Brooke azt mondta dugóban, vannak.
– csókoltam meg.
- Kiara édesem! Készen van már a húsgombóc? – jött
oda nagy vigyorral Anya.
- Igen! – lökött el Kia a csípőjével és rám
kacsintott.
Olyan annyira szeretem Őt, hogy az már hihetetlen.
Kilenc és fél éve, hogy együtt vagyunk már. Tíz éve, hogy Harry és Ő
szakítottak. Mikor kiment Amerikába az öccsével minden nap tartottuk a
kapcsolatot. Fél évre rá az országban volt koncertünk és akkor találkoztunk. Minden
akkor kezdődött. Az egyik koncert után jött fel a hotelba hozzám, mindenki
tudta nélkül. Hiszen még is csak problémás lett volna, ha Harry tudja velem,
van. Még ha akkor nem is terveztünk semmit beszélgetésen kívül. Azon estén
lefeküdtünk egymással. Tudtuk hogy hibát követtünk el, de valahogy nem bírtunk
magunknak parancsolni. Amíg Amerikában volt koncertünk végig titokban
találkozgattunk. Mikor haza mentem Londonba, tudtam hogy Brooke vár rám. Tudtam
nagyon jól, hogy a szíve alatt hordja a fiúnkat. Azt gondoltam, hogy majd haza
megyek és minden olyan lesz, mint régen, de nem így lett. Mikor vele voltam nem
éreztem azt, mint régen. Szégyelltem magam, amiatt, amit tettem, de már nem
voltam belé szerelmes. Elmondtam neki mindent, hogy mi történt, és hogy mit
érzek. Persze, rosszul fogadta. Elment tőlem és hónapokig nem is hallottam
felőle. Majd mikor februárban nem sok ideje volt a szülésig felkeresett.
Addigra megbékélt és újra normálisan tudtunk beszélgetni. Brooke és Kiara is
kibékültek valamilyen szinten, de már nem a legjobb barátnők.
A bandánk nem sokkal később fel is oszlott,
ahogyan Harry megtudta a viszonyunkat. Azonnal kiszállt a bandából és tudtunk
hogy négyen nem lennék One Direction. Mindenkivel normálisan tartottam a
kapcsolatot kivéve vele. Harry azóta se bocsátotta, meg hogy a nagy szerelmével
összejöttem. Egyből azzal takarózott, hogy miért teszem tönkre Brooke életét,
hol ott akkor Brooke már régen tudta és elment és már barátja volt. Sajnálom
hogy így történt, de ez ellen nem tudok mit tenni. Igazán szeretem Őt és szült
nekem egy csodálatos kislányt.
- Megjött Josh! – rohant Aleisha az előszoba felé.
- Néha olyan mintha Őt jobban szeretné, mint bárki
mást. – nevetett fel Apa.
Szerencsére Josh és Alesiha nagyon szeretik
egymást. Josh mindenkivel nagyon jól kijön és elfogadta Kiara társaságát is.
Kinyitottam az ajtót és Josh mosolyogva ölelt át egyből. Alesiha neki ugrott
oldalról és rajta csüngött. Josh, hamar elengedett mikor húga ölelgetni kezdte.
- Akkor majd haza viszem. Mikorra is kell?
- Addig marad, amíg jól érzi magát. – mosolygott
Brooke – Egyébként ezt nektek hoztam. – nyújtotta át a becsomagolt dobozokat.
- Kösz. – vettem el tőle – Nem jössz be?
- Nem, Conor már vár. Megyünk a szüleihez, Amber
értük rágja a fülünket. – nevet.
- Akkor jó szórakozást. – mosolyogtam rá.
- Nektek is! Szia! – intett és már rohant is az
autó felé.
****
Alesiha és Josh békésen aludtak egymás mellett a
kanapén, míg a többi gyerek össze vissza a padlón valahol pokrócba csavarodva a
párnák között szuszogott. Olyan jól elvoltak a gyerekek hogy megbeszéltük a
többiekkel hogy nyugodtan maradjanak itt, majd holnap haza mennek. Kiara
kikapcsolta a tévét és mosolyogva jött oda hozzám. Összekulcsoltam vele ujjaim
és lekapcsoltam a villanyt. Felmentünk a hálószobába, hogy ne zavarjuk lent, a
kicsiket alvás közben.
Egymás mellett feküdtünk az ágyon és néztük a
szokásos karácsonyi műsorokat, amit persze minden évben leadnak. Ahogy keze
hasamon pihent, elkezdtem mozgatni rajta az eljegyzési gyűrűnket. Tisztán
emlékszem arra a napra. A Bahamákon tartottuk meg az esküvőt a parton. Gyönyörű
volt akkor, is mint minden nap. Csak a családom, Mike, Niall, Jenn, Liam,
Sophia, Eleanor, Louis, Josh és Jamie voltak ott. Próbáltunk nem nagy felhajtás
csinálni az egészből, de a többiek a hátunk mögött egy egész szép kis lagzit
szerveztek nekünk. A nászutunk Párizsban volt, pont abban a hotelban ahol
megkértem a kezét is. Ez a kilenc és fél év annyira megváltoztatta az életem.
Olyan boldog vagyok, mint még soha. Van két csodálatos gyerekem és egy
nagyszerű feleségem. Még ha soha nem is gondoltam hogy pont Kiara lesz az.
- Mi az? – nézett gyűrűjére.
- Csak elgondolkoztam azon mennyire szerencsés
ember, vagyok. – mosolyogtam rá.
- Mikor rám mosolyogsz, mindig az jut eszembe,
hogy miért pont Én? – nyomta feljebb magát az ágyon – Aztán rájöttem, hogy
azért Én, mert a drága kislányomnak világra kellet jönnie.
- Nem is, azért mert szeretsz, és szuper férj
vagyok? – szűkítettem össze szemeim.
- Nézzük csak.. Hm. – gondolkozott el és
megcsókolt – Nem, hanem mert eszméletlen csókod van.
- Nem is panaszkodtál még semmire. – vigyorogtam.
- De arra hogy kupis vagy.
- Az nem fontos. – forgattam meg szemeim.
- Szeretlek.
- Én is Kiara, mindig.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség...
_____
Hatalmas hála, mindenkinek aki olvasta! Köszönöm a több ezer látogatót. ♥ Nagyon jól esik és remélem meglepett titeket a vége. Sok ölelés és köszönet nektek!♥♥
