Az idő
visszafelé pörgött. New York zajos utcája, most csendes volt. Minden néma volt.
Az úton lévő autók hátra mentek, a felhők irányt változtattak. Az út szélén
ülve egy képet szorongattam. Lehunytam szemeim és hallottam, ahogyan szép
lassan megőrülök. Mindenkin egy holló álarc volt. Erős szél támadt fel és a
kezemből kiszakította a képet. Megállt az idő és felcsendül az egyik dalom. Az
a dal, amit még akkor írtam mikor Harry és Én szakítottunk. És újra normális
volt minden. Az utca megtelt élettel és színekkel. Önmagam kerestem, míg nem a
papírdarab el nem szabadult kezeim közül.
Love will remember you, Love will remember me,
I know it inside my heart, Forever will, forever be ours, Even if we try to
forget, Love will remember.
Szemeim kipattantak és érzetem, ahogyan egy könny
folyik végig arcomon. Szám kiszáradt és kezemmel a takarót markoltam magam
mellett. Két hét telt el. Öt napja folyamatosan ugyan az az álom gyötör.
Álmomban sose tudtam megnézni, mi van, vagy ki van a képen, de miután
elvesztettem az életem tovább ment. Talán Max lenne az? New York hozzá kötődik,
ugyan akkor a dal, ami nem hozzá szól. Nem értem. Felnyomtam magam a matracon
és hajamat hátra túrtam. Lassan álltam fel és kihúztam a függönyt. Tökéletes
kilátásom nyílt az Eiffel-toronyra. Anya mindig is imádta nézni. Ahányszor itt
voltam elmondta mennyire is, szereti ezt a várost és igaza volt. Csodálatos.
- Jó reggelt! – vigyorgott Mike rám – Hogy
aludtál?
- Neked is. – mosolyogtam rá – Hát, jól.
- Ez nem hangzott túl őszintén. – mondta Tim és
elém, rakta a reggelit.
- Jól vagyok. – emeletem fel megadóan a kezeim –
Nem kell megint kórházba vinni.
- Remélem is, utálom azt a helyet. – sóhajtott
Mike – Mikor indulunk?
- Hová? – néztem rájuk.
- Megyünk Londonba! Jenn tegnap hívott hogy eljön
értünk. – zsongott be Mike – Csak este ki voltál ütve a gyógyszereidtől, így
nem szóltunk.
- Szuper, de nekem nincs kedvem menni.
- Kiara, el kell kicsit szakadnod Párizstól. –
guggolt le mellém Tim – Jól érezzünk magunkat oké?
- Ühm, nem sokáig leszünk ott oké? – néztem rá.
- Megígérem. – bólintott.
****
Jenn és Tim egy szót sem szóltak egymáshoz egész
út idő alatt. Barátnőm próbálta velem megtalálni a hangot, de nem ment neki. A
fiúk előre szóltak neki hogy nem vagyok túl beszédes, így ne is próbáljon velem
témát keresni. Brooke, Eleanor, Louis és Zayn a reptéren vártak minket. Jenn
egyből bemutatta nekik az öcsémet és a régi barátunkat. A nagy táblát néztem
kezemben a táskámmal. Kellemetlen érzés tölt el tőle, nem tudom miért. Brooke
végig simított a karomon, mire ránéztem és ő barátságosan mosolygott rám. Zayn
ott állt mellette és aggódva nézett. Próbáltam kerülni, hogy bárkivel is
találkozzon a tekintettem, így visszatettem a napszemüvegem. Zayn elengedte
Brooke kezét és elvette a táskámat. Kétségbe esetten kaptam utána, de Zayn
magához ölelt. Teljesen leblokkolt a testem. Az utóbbi két hétben csak Tim
ölelt meg az első pár napban, aztán mindenkit eltoltam magamtól. Annyira jól
esett. Zayn szorosan ölelt magához és fejét a nyakamba hajtotta. Szemeimbe
könnyek gyűltek és lassan, remegő kezekkel átöleltem. Pólóját erősen markoltam.
- Minden rendben van Kiara, itt vagyok. – mondta
halkan a fülembe – Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem, és bármikor jöhetsz
hozzám. – simogatta a hátam – Nagyon aggódtam érted, és azt kell, mondjam most
se nyugodtam, meg hogy látlak.
Egy szó sem jött ki a számon, csak sírtam és
sírtam. Zayn jelenléte nagyban magába foglal. Megnyugtat és elnyeli a rosszat
körülöttem. Annyira szeretek vele lenni.
* Harry szemszög *
- Nem értem minek kell itt lennem. – dobtam le
magam a kanapéra és néztem, ahogy Sophia és Liam egy hosszú szalagot ragaszt a
falra.
- Azért mert a Barátnőd. – válaszolta meg Niall.
- Tudod az elmúlt két hétben nem úgy tűnt, mintha
a „Barátnőm” lenne. – rajzoltam idéző jeleket a levegőbe.
- Ha nem is Kiara miatt, akkor legalább az öcsé és
a barátotok miatt maradj. – sóhajtott Liam – Ne legyél bunkó.
- Hm. – fontam magam előtt össze karjaimat.
- Oh, igen. Ez a Tim vagy kicsoda, mennyire volt
szerelmes?
- Sokáig együtt voltak. Csak akkor szakítottak,
mint mi és előttünk jöttek össze. Egyszer vesztek össze, mindig a legnagyobb
harmónia volt köztük. Tim volt az egyik okos tojás, Kiara pedig a másik. Ők
húzták fel végig az osztályátlagát.
- Nem tudom Kiara miért állt le veled akkor. –
nevetett Sophia – A rossz focistával.
- Marha vicces vagy. – forgattam meg a szemeim.
Kinyílt az ajtó és mindenki arra fordult. Jenn
mosolyogva fogta Mike kezét és húzta be maga után. Tim kimértem jött Brooke
után és mögötte Lou. Zayn és Kiara pedig sehol. Kicsit meglepődtem, hogy Jenn
nem a legjobb barátnőjével jön be kézen fogva. Mike egyből jött hozzám és nyújtotta
a kezét a régi pacsinkra. Mosolyogva ismételtem meg a régi mozdulatokat, majd
üdvözöltem egykori barátomat. A többiek nagyon barátságosan fogadták őket.
Eleanor kissé sápadtan jött be az ajtón. Látszott rajta hogy megrémült
valamitől, de egy mosollyal takarta. Nem sokkal később jött be Zayn és mögötte
Kiara. Egymás kezét fogták. Zayn is eléggé ijedten festett, míg Kiara lehajtott
fejjel állt szorosan mögötte és hosszú haja arcát takarta. Szörnyen nézett ki.
Ebben a két hétben sokat fogyott. Amikor legutóbb ebbe a pólóban láttam, még
nagyon csinosan feszült tökéletes testén, most pedig szinte lógott.
Rövidnadrágja, ami eddig tapadt hosszú combjaihoz, elállt. Tim hátra pillantott
és észre vette, hogy bejöttek, így egyből oda sietett hozzá. Kiara szinte
eldobta magától Zayn kezét és egyből Tim biztonságos karjaiba, vetette magát.
Megrémít. Nem ismerek rá. Az egykori gyönyörű és lélegzett elállító nő, eltűnt.
Most itt egy megtört és rettentően vékony valaki. Át akarom ölelni és
megcsókolni. Elmondani neki, hogy menyire is sajnálom azt, ami történt és
mellette szeretnék lenni. Kihúzni a mélyből. Rossz érzés volt látni, hogy más
valaki öleli magához, hogy más valaki fogja a kezét, és hogy Kiara másnál érzi
magát biztonságban. Meghasad a szívem ettől.
- Jó, hogy itt vagytok! – mosolygott Sophia – Már
vártunk titeket nagyon.
- Köszönjük. – mosolygott Tim, Kiara megfogja a
pólóját, és kicsit meghúzta mire egyből lehajolt hozzá – Ühm.. Jó. – mondta
halkan, de tisztán ki lehetett venni.
- Minden oké? – érdeklődött Zayn.
Kiara csak bólintott és intett egyet. Végig ment a
nappalin, senkire se nézve. Kissé remegő kezekkel nyitotta ki a terasz ajtaját
és kiment. Egyből be is csukta maga után. Tisztán lehetett érezni az aggodalmat
a szobában. Tim sóhajtva ült le és minden szempár rá szegeződött. Brooke egyből
mellé ült és faggatni kezdte.
- Mi van vele? Olyan rossz állapotban van.
- Hát abban is van. – mondta.
- Volt kórházban is. – bökte oda Mike és leült a
fotelbe.
- Hogy hol? – szökött ki a számon és ökölbe szorítottam
a kezeim.
- Jól hallottad. – nézett rám Mike – Kiara
benyugtatózta magát és el kellett vinni kórházba. Két napig bent tartották.
- Honnan szerzett gyógyszert? Csak, mert gondolom
nem valami gyenge gyógyszert, szedet be. – tördelte ujjait Jenn.
- Pszichológushoz járt és ott írtak fel neki
nyugtatót. Eléggé ki volt borulva Charlotte halála után. Most is kéne neki
menni, de messzire elkerüli. Nem hajlandó enni, inni csak, néha ha már
idegesíti, hogy a nyakára járok emiatt. Teljesen elveszett legbelül. Most ölelt
meg két hét után először.
- Istenem.. – sápadt le Brooke – Annyira sajnálom
Őt.
- Ebbe csak az a rossz hogy Mike végig nézi,
ahogyan Kiara teljesen összeomlik, és végig ott van vele. – nézett rá Tim.
- Nem fogom magára hagyni, valakinek mellette kell
lenni. – állt fel Mike – Kimegyek hozzá.
- Majd.. – léptem oda és sóhajtottam – Én
kimegyek.
- Ne zaklasd fel Harry. – nézett rám szigorúan
Zayn – Nem kéne még jobban összetörni.
- Tisztában vagyok vele Zayn. Attól hogy
összevesztünk, ugyan úgy Szeretem mindennél jobban, és a világot jelenti nekem.
****
Hosszú ideje csak ültünk egymás mellett. Kiara
mélyen szívta be a levegőt és a földet kémlelte. Lábai fel voltak húzva a
hintaágyon. Nem tudtam mit is, mondjak neki. Legbelül még mindig haragudtam rá
valamilyen szinte. Tartok tőle hogy most ugyan azt tenné, mint Párizsban. Csak
eltaszítana magától. Elemeltem róla a tekintetem, ahogy éreztem, hogy engem
néznek. Zayn és Eleanor volt. Zayn leült közénk és Eleanor barátságosan rám
mosolygott, majd megfogta a kezem. Felhúzott a helyemről, mire értetlenül
néztem rá. Elindultunk a ház felé, de nem szólt semmit se. Hátra pillantottam
még és láttam, ahogy Zayn szorosan a mellkasához vonja Őt. Ugyan úgy simított a
hajába, ahogyan én tettem mindig azt. Kiara erőtlenül ölelte át és mellkasába
fúrta fejét. Idegesen rántottam el kezem. Eleanor kibillent az egyensúlyából és
a földre esett. Gyors léptekkel mentem vissza és ellöktem egymástól őket.
* Kiara szemszög *
Zayn a földön volt. Testem megremegett, ahogyan
eltépték tőlem a mentsváram. Harry előttem állt és barátjára förmedt. Kiabált
vele, de úgy hogy a nyakán az erek is kidagadtak. Eleanor berohant a házba, pár
másodperccel később pedig mindenki jött ki. Liam és Louis egyből rohantak a
fiúkhoz, akik addigra már egymást lökdösték és fenyegették a másikat. Befogtam
füleim, és félve néztem feléjük. Harry éppen mondott valamit, mire Zayn
feldühödött és kitépte Louis kezei közül magát. Egy jól irányzott erős ütéssel
pedig kiütötte barátját. Harry hirtelen a földre rogyott. Liam gyorsan
leguggolt hozzá és az arcát nézte. Harry csak megtörölte az arcát és ökölbe
szorította másik kezét, amivel a földön támaszkodott. Jól ismerem ezt. Vissza
fog támadni. Ellöktem magam a székből és Zayn elé rohantam. Ahogy felnyomta magát
a földről egyből rám nézett. Dühös volt. Szinte fújtatott.
- Hagyjátok abba.. – suttogtam és újra rám tört a
zokogás.
- Jól vagy? – hajolt mögülem arcom felé Zayn.
- Hagyd őt békén! – üvöltött rá Harry – Hozzá se
érj!
- Miért kell mindig ezt csinálnod? – mentem Harry
felé – Miért fáj neked, az, hogy ha valaki mellettem, van? Miért fáj neked? –
fogtam meg a mellkasán a pólóját, és óvatosan rángatni kezdtem – Régen Ben,
most Zayn. Ki lesz a következő Harry? Ki? Talán Tim? Miért csinálod ezt velem?
Miért bántasz lelkileg folyton? Élvezed igaz? Élvezd csak! – zokogtam és
elengedtem a pólóját.
- Nem bántalak. – hajtotta le a fejét – Csak fáj,
hogy engem eltaszítasz magadtól, ők pedig veled lehetnek. Hol ott elméletileg
egy pár vagyunk. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást..
- Miért ezzel jössz mindig? – vágtam a szavába –
Te hagytál magamra négy évig! Azt Nina megcsalt és visszajöttél.
- Nem hagytalak magadra, csak Te nem álltál velem
szóba.
- Mert egy egoista, beképzelt paraszt voltál
azért! De most is kezdesz visszafejlődni.
- Mert Te nem azt csinálod.. – förmedt rám –
Sajnáltatod magad.
- Tessék? – néztem rá.
- Begyógyszerezed magad? Eltaszítod a többieket?
Ugyan már ez szánalmas, nem hogy örülnél neki, hogy foglalkoznak veled! Az
istenért Kiara, szánalmas vagy!
- Rohadj meg! – löktem el és elrohantam.
****
* Zayn szemszög *
- Nagyon remélem, hogy jól van. – szorította meg a
kezem Brooke, miközben az utcán mentünk – Aggódok Kiara miatt. Már több mint
négy órája hogy felszívódott.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baja. – próbáltam
nyugtatni, bár én se voltam a legnyugodtabb.
- Zayn.. – állt meg és magához húzott – Miért
ütötted meg?
- Harry megérdemelte. Elment az esze teljes
mértékben. Nem tudja mostanában hol a határ. – néztem rá – Nem haragszom rá, de
nagyon jól tudod, hogy nem tudom elviselni, ha valaki a szeretteimet szidja,
vagy éppen nekem esik ok nélkül.
- Mondjuk, megértheted Őt is. És most ne hidd, azt
hogy Őt védem, de végül is Kiara a szerelmem. Két hete nem látta, most hogy
láthatta, mást ölel, másnál keresi a biztonságot, és még csak rá se néz.
- Megértem, de akkor se kellett volna így
viselkednie vele. Kiara törékeny és ezt neki kéne a legjobban tudnia.
Brooke sóhajtott egyet, majd elindultunk újra.
Lassan cseperegni kezdett az eső, ami nagyban megnehezítette a keresést, hiszen
így most már inkább zárt helyen lenne célszerű keresni. Az viszont rengeteg
van. Beálltunk az egyik fedett helyre, míg Brooke felvette a telefonját. Egy
folytában csak köre és körbe néztem a helyen. Oda súgtam neki, hogy várjon itt,
gyorsan körbe nézek, de nem. Megfogta a kezem és együtt mentünk. Hamarosan
szakadni kezdett az eső. Az egyik épület tövénél megálltunk és letörölve
arcunkról a vizet lihegtünk a gyors sétától. Szerencsére nem messze volt innen
a saját házunk, így nem mentünk vissza a közösbe. Újra összekulcsoltuk
ujjainkat és futni kezdtünk. Kirázott a hideg, ahogyan a hideg eső a bőrömmel
találkozott. Még kész szerencse hogy húztam pulóvert és Brooke fel tudta venni.
Most biztos megfázott volna, ami nagyon nem tett volna jót neki terhesen. Elővettem
a zsebemből a kulcsokat, ahogyan az utcába értünk. A kapuhoz érve mind a ketten
megkönnyebbültünk. Kiara ott ült a földön a könnyeit törölve és felnézett ránk.
Brooke egyből letérdelt hozzá és szorosan átölelte. Kinyitottam a kaput és
segítettem nekik felállni. Átadtam a kulcsot nekik, hogy ők mehessenek be
elsőnek a házban. Brooke ledobta magáról a vizes ruhadarabot a földre és egyből
barátnőjére nézett. Becsuktam az ajtót és oda mentem hozzájuk. Kiara csak állt
és nézett ránk. Egy szót sem szólt csak nézett és nagyokat pislogott. Ijesztő.
Pont, mint amikor valaki nem tudja, hogy hol van.
- Jól vagy? – fogtam meg a csuklóját.
- Ühm.. Azt hiszem. – bólintott – Csak.. Volt egy
képszakadás ennyi.
- Mi? – lépett hozzá Brooke aggódva – Beütötted
valamid? Bántottak?
- Jól vagyok Brooke. – nézett körbe – Furcsa.
- Micsoda?
- Hát.. Most biztos őrültnek néztek majd, de.. Nem
is tudom, hogyan mondjam ezt nektek. – lépkedett egyik lábáról a másikra –
Mintha felébredtem volna.
- Kiara.. – fogta meg az arcát Brooke – Beszedtél
valamit?
- Nem, dehogy! Olyan volt mintha eddig valami
álomban lettem volna. Nem találtam kiutat hogy felébredjek. Üres voltam és
magamat kerestem. – magyarázta – Megtaláltam magam.
- Kia.. – szűkítette össze szemeit Brooke.
- Kicsim, menj, zuhanyozz le. Nem akarom, hogy
megfázz. – vágtam a szavába.
Brooke sóhajtva ment fel az emeletre, hiszen tudta
hogy igazam van. Elővettem a törölközőket a szekrényből. Oda adtam az egyiket
neki, majd felmentünk mi is az emeletre. Benyitottam az egyik vendégszobába.
Kiara bement és leült az asztal előtti székre. Sóhajtva mentem utána. Zavaros,
amit mondd. De kicsit olyan mintha igaza lenne. Testileg itt volt, de lelkileg
máshol járt teljesen. Leültem az ágy előtti párnákra és néztem Őt.
- Kiara, biztos jól vagy?
- Nem. – hajtotta le a fejét – Csak Brooke nem
akarom, hogy ideges legyen. Hogy lennék jól?
- Figyelj.. Minden rendben van, jó?
- Dehogy! Miattam vesztél össze, sőt verekedtél
össze a legjobb barátoddal!
- Megérdemelte Harry. Igazán helyre térhetne az
esze.
- Rosszul érzem emiatt magam.
- Ne érezd. Nézd, Kia.. Ezt meg kell beszélnetek.
Ez egyikőtök számára sem állapot. Hiányzol neki és Ő is, hiányzik neked. Hidd
el neki ugyan annyira, fáj ez az egész, mint neked. Minden, ami az utóbbi
időben történt okkal volt. Ugyan nem szép hogy ezt mondom, de hidd el nekem.
Okkal vesztettek össze, okkal halt meg anyukád. Az élet ezzel tesz téged
erőssé, hogy ilyeneket túlélsz. Ezek után vagy szakítotok, és új életet kezdtek
újra egymás nélkül, vagy sokkal de sokkal erősebb lesz a szerelmetek. És én nem
hiszem, hogy elhagynátok egymást. Egyáltalán nem hiszek benne.
- Zayn, köszönöm. Tényleg rettentő hálás vagyok.
- Remélem, itt maradsz éjszakára.
- Megköszönném. – bólintott.
Mosolyogva álltam fel és oda léptem hozzám.
Átöleltem és kimentem a szobából. Brooke pont akkor jött ki a fürdőszobából,
mikor mentem le a lépcsőn. Mosolyogva küldtem neki egy puszit. Utánam szólt és
felém rohant. Kezeit a vállamra tette, én pedig a csípőjét körbe öleltem. Szeretem,
mikor így néz rám. Szemei csillognak és érzem, hogy szeret. Megpusziltam, majd
elengedtem és lementem a nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra és a kezembe
vettem a telefonomat. Kikerestem Louis számát és felhívtam. Sokáig csak
kicsöngött és mikor tettem volna le, végre felvette.
- Hey! –
szólt bele.
- Szia. Meg van Kia, nálunk van. Jól van, szóval
ne aggódjatok. Nyugtasd meg a többieket.
- Oké.
- Harry jól van?
- Ööh..
– némult el – Ja, kicsit beájult. De
minden rendben van vele. Jól belilult az arca.
- Francba. – sóhajtottam.
- Nyugi
haver. Tisztában van vele, hogy megérdemelte. Mielőtt kidőlt azt motyogta
mennyire, sajnálja ezt az egészet.
- Azért figyelj rá. Holnap megyünk valamikor.
- Rendben.
Hello.
Letettem a dohányzóasztalra a készüléket és hátra
dőltem a kanapén. Túlzásba estem én is. Harry is elvetette a sulykot, de én is.
Nem lett volna szabad megütnöm. Főleg nem Kiara előtt. Rosszul érzem magam a
történtek miatt, de már nem tudom visszatekerni, pedig megtenném.
