Keresztbe tett lábbal ültem az asztalnál, és
könyökölve nézte ki az ablakon. Tim a pultnál állt és éppen reggelit csinált,
de semmi étvágyam nem volt. Mike nem rég kelt fel, így a fürdőszobában van.
Elém, rakta a tányéron lévő szendvicset és a másik oldalra is tett egyet. Rá
emeltem tekintettem, mire ő egy kedves mosolyt húzott arcára. Leült mellém és
megfogta a karomat.
- Enned kell.
- Nem kell.
- Kiara, kérlek. Ne hagyd el magad.
- Meghalt az Anyukám! Hogy tudnék jól lenni és nem
elhagyni magam? – kiabáltam rá és felugrottam a székről.
- Kia.. – nézett rám ijedten Mike az ajtóból.
- Ah!
Beleütöttem az asztalba, majd cipőmet felvéve,
mentem ki a folyosóra. Könnyeim törölve rohantam le a lépcsőn és kivágtam magam
előtt a nagy vaskaput. Idegesen trappoltam végig az utcákon. Hogy nyugodhatnék
meg? Még is mi lesz most? Nem tudok teljesen gondoskodni az öcsémről. Pár hónap
múlva újra turnézni megyek, ami kimerítő és stresszes. Nem tudnék vele annyit
együtt lenni és azért még is, csak kell neki egy biztos környezet. Még is miket
gondolok, Mike sokkal fontosabb, mint holmi hírnév. Ledobtam magam a fa alatti
padra, és tenyerembe temettem az arcomat. Miért most kell, ennek történni?
Annyira jó volt minden, sínen volt az életem.
Míg a gondolatok száguldoztak a fejemben, Mike és
Tim szép lassan ért utol és leültek mellém. Mike szorosan átölelt és a karom
simogatta. Ránéztem, és újra könnyek gyűltek a szemembe. Undorítóan
viselkedtem. Mind ezt előtte, és ami a legrosszabb, hogy annak a személyen
szólt a kiborulásom, aki nem érdemli meg. Éveken keresztül ott volt nekem,
egész éjjel mellettem volt és most is utánam jött.
- Ne haragudjatok. – szipogtam.
- Nem haragszunk, Kia, csak féltünk. – mondta Tim.
- Sose haragudnék rád. – apró mosolyt húzott
arcára Mike.
- Köszönöm. – töröltem meg szemeim.
- Gyertek, menjünk el egy cukrászdába. Egy kis
boldogság hormont kaptok. – állt fel Tim.
Mike kicsit boldogabb lett és egyből felállt. Még
ha már nem sokára is felnőtt lesz, mindig is gyerek marad legbelül. Tim karját
átkaroltam és úgy sétáltunk végig az utcán. Elmesélte hogy itt újra kezdte az
egyetemet és beszámolt kicsit a durva időszakáról, amit a Londoni egyetemen
maga mögött hagyott. Mások miatt drogozott és nem eltűnt, hanem egész
egyszerűen megunta a terrort, ami kapott, így repülőre ült és Belgiumba
utazott. Először apró segédmunkákból tartotta el magát, majd megismerkedett egy
festővel, aki tanár a mostani egyetemen. Mivel Tim nagyon ügyes minden féle
rajzok, festések terén egyből bejuttatta. Hamar sínen volt újra és korrepetálást
vállalt fiatalok részére hogy fent tartsa magát. Így került kapcsolatba újra
Anyuékkal. Érdekes hogy sose említették Tim honlétét nekem.
Leültünk a cukrászdába és kértünk három jó habos,
édes süteményt. Mike persze egyből kettőt kért belőle, hogy sokkal jobb kedve
legyen. Hamar a szerelem lett a téma, amitől Mike rákvörös lett. Kíváncsian
ültem hozzá közelebb, és faggatni kezdtem. Megtudtam, hogy van egy osztálytársa,
Dana, akibe fülig szerelmes. Nem nagyon, mert eddig lépni. Mielőtt kérdezhettem
volna, tőle kihozták a sütiket és falni, kezdte. Elmosolyodtam rajta, majd én
is enni kezdtem.
- És akkor neked van valakid Tim? – néztem rá,
hiszen belé fojtottuk a szót.
- Oh, nem, nincsen. Jenn óta nem nagyon volt
senkim se. Nem találtam senkiben semmi érdekest.
- De, ugye, Jenn neked már a múlté? Mert tudod,
neki van valakije.
- Ne aggódj, jól vagyok. Túl vagyok rajta. Már
régen. – mosolygott.
- Értem. – bólintottam.
- Mi van oda kint? – nézett kifelé Mike a nagy
ablakon.
Sokan oda gyűltek egy kupacra és fényképezgettek.
Pont olyan, mint amikor valami híresség van ott. Párizs nagy és szép hely,
valószínűleg valamelyik hírességet is érdekelte.
* Harry szemszög *
Távolabb álltam sokkal, mint Liam, így engem nem
vettek észre. Őrültség volt Párizsba jönni, hiszen Kiara bárhol lehet. Rezegni
kezdett a telefonom, ami a kezemben volt így egyből felvettem.
- Igen?
- Nem
szeretem Franciaországot. – szólt bele Jenn – Nem értik, mint mondok, csak vigyorogva bólogatnak.
- Ez van, ha híres vagy. Jutottatok valamire?
- Semmire.
Sehol nem találtuk Őt. Nem tudok Hazz, mit akarunk. Túl nagy Párizs bárhol
lehet. Az is lehetséges, hogy nem Párizsban vannak. Haza kéne mennünk.
- Ha már itt vagyunk, megkeressük, bármin is
múlik.
Jenn elköszönt, majd letette. Zayn az autónak
dőlve állt és cigizett. Eltettem a telefont zsebembe és körbe néztem. Hatalmas
tér volt. Ajkamba harapva pillantottam meg a tömeg mögött egy cukrászdát.
Lehet, hogy vannak, bent akik látták Őt. Lehetetlen elmennem úgy, ott hogy nem
vesznek észre.
- Zayn, add ide a pulcsid. – fordultam felé.
- Minek? – húzta le a cipzárt.
- Csak add, nem lesz baja, ne parázz már.
- Csak kérdeztem minek. – dobta nekem.
Felhúztam fehér pólómra és megigazítottam a
sapkámat. Ráhúztam a kapucnit, lehúztam a szemüvegemet, hogy az is takarjon
valamennyire. Kissé megkerülve a tömeget, mentem a cukrászda felé. Többen
megnéztek, de nem jöttek oda szerencsére. Felsóhajtva nyitottam be az eladóhoz
mentem. Mivel voltak előttem, így végig mértem az embereket. Megakadt a szemem,
ahogy megláttam rég nem látott barátomat. Tim ott ült az egyik boksz szélén és
beszélgetett valakivel. Levettem a szemüvegem és felé indultam. Tekintette rám vándorlót, majd ijedten nézett partnerére. De nem szólt semmi csak bámult.
Mosolyogva intettem neki, majd megálltam az asztalnál és akkor szembesültem,
hogy Kiara és Mike van vele. Kia kezeit ökölbe szorította és felállt.
Bocsánatot kért barátunktól és öccsétől, majd távozott a helyiségből. Utána
szóltam, de meg se állt. Szemüvegem felkapva rohantam utána. Egy folytában
szólítgattam, de nem foglalkozott vele. Ahogy egy csendesebb és nyugisabb
helyre értünk megállt. Háttal volt nekem és kezei még mindig ökölbe voltak
szorítva. Ahogy ujjaim a karjához értek, egyből elrántotta. Meglepődtem
reakcióján. Szép lassan fordult meg. Szemeiben könnyek csillogtak és csalódott
volt. Megtört és csalódott. Fájt így látni Őt.
- Mi a francért vagy itt? – förmedt rám –
Világosan megmondtam, hogy nem akarok senkit se itt látni!
- Miért nem tudsz válaszolni egy üzenettel,
legalább hogy jól vagy?
- Úgy nézek, ki, mint aki jól van? Harry..
Komolyan úgy tűnik, mint ha jól lennék?! – kiabált rám és meglökött a mellkasomnál.
- Kiara.. – nézte rá összeszűkített szemekkel.
- Az istenit! – szorította össze szemeit – Nem
hiszem el, hogy ennyit nem kérhetek tőled!
- Most miért áll feljebb neked? Repülőre ültem
miattad, mert aggódtam érted, Te pedig itt kiabálsz velem. – dühödtem be.
- Ne hogy már még neked álljon feljebb Harry!
Senki se hívott! – vörösödött el feje.
- Nem? Akkor boldogulj egyedül. Idióta.
- Idióta? –rohant nekem és lökdösni kezdett –
Rohadj meg! Érted?! Menj a francba, utállak!
Mielőtt válaszra nyithattam volna számat, tenyere
erősen csattant arcomon és zokogva rohant el. Ajkaim elnyíltak és csak néztem
utána. Figyeltem távolodó alakját. Még is mi ütött belém? Ilyenkor ezt csinálom
vele? Igazi seggfej vagyok. Kezem ökölbe szorítottam és belevertem a ház falába
egyet. Háttal neki támaszkodtam, és rázni kezdtem kézfejem. Tim és Mike gyors
léptekkel haladtak felém. Értetlenül néztek rám. Mike oldalra fordította a
fejét és elrohant. Tim ott állt előttem és nézett engem.
- Mi történt Harry?
- Eldurrant mind kettőnk agya. Ennyi. –
szisszentem fel, ahogy megmozgattam ujjaim.
- Miért bántod még jobban? Nagyon jól tudod milyen
is igazából Kiara. Te főleg tudhatnád.
- Nem kell, hogy kioktass Tim. Semmi szükségem rá.
- Harry! – hallottam meg a nevem messzebbről.
Jenn lihegve futott hozzánk oldalán két
barátnőjével. Eleanor és Sophia zihálva dőltek a falnak. Jenn teljesen
lefagyott, ahogy láttam volt barátját maga előtt. Tim nyugodtan intett neki,
majd elsétált ugyan arra amerre Kiara és Mike is ment. Nem vette le róla
szemeit, és mintha elvarázsolták volna. Eleanor kiegyenesedett és oda jött
hozzám. Látta hogy fogom a kezem, így egyből kezei, közé vette, és nézni
kezdte. Felszisszentem mikor megnyomta az egyik porcot.
- Mit csináltál?
- Bele vertem a falba.
- Kiara?
- Itt volt. – válaszoltam, mire mind a hárman rám
kapták a tekintetük.
- Hol van? Jól van? – kapkodta fejét Jenn.
- Összevesztünk. Megpofozott, lökdösött és azt
mondta, hogy utál. – vontam meg vállaim. Menjünk haza.
- Mi a francot csináltál Styles? – förmedt rám
Jenn.
- Ne kezd te is! – emeltem fel hangom – Ugyan ezt
csinálta Kiara is és még neki állt feljebb, hogy repülőre ültem, és ide utaztam
miatta! Elegem van érted? Leszarom az egészet! Tegye azt, amit jónak lát.
- Hihetetlen hogy ilyen vagy Harry! Támogatásra
lenne szüksége és még így viselkedsz? – lepődött meg Sophia.
- Persze! Legyek egyből Én a gonosz és a hibás.
Abba bele se gondoltok, hogy esik nekem, az hogy a Szerelmem miket vág a
fejemhez és megüt? Hogy ne csak egy fél hibás a veszekedésekben? Mindenhez két
ember kell. – indultam vissza a térre.
****
* Kiara szemszög *
Mike a laptop mögött bújva ült mellettem a
kanapén. Tim elment bevásárolni, mert vele is összevesztem, miután megpróbált
segíteni. Azóta Mike szóba se áll velem. Lábaimat a mellkasomhoz ölelve
kapcsoltam a tévét össze-vissza. Miután meguntam sóhajtva tettem magam mellé a
távirányítót és öcsémre néztem. Rám pillantott, de nem szólt semmit csak
visszanézett a kijelzőre.
- Figyelj Mike, sajnálom.
- Nem nekem tartozol bocsánatkéréssel, hanem a
többieknek.
- Többieknek?
- Tim és Harry. Tim mellettünk van, és mindenben
segít, Harry pedig egészen ideáig elrepült érted és a városban bolyogott csak
hogy megtaláljon. Erre te veszekszel vele, eltaszítod magadtól. El fogod
veszíteni.
- Mike, kérlek, ebbe ne szólj bele. Ez Harry és az
Én dolgom.
- Szerinted Anya büszke lenne rád? – tette maga
mellé a gépet és rám nézett – Mert szerintem, nem! Csalódna benne, rettenetes
nagyot. Elhiszem, hogy fáj ez az egész, ami történt tegnap, de nem lesz jobb
semmi, se ha elhagyod magad. Én se vagyok jól, de nem fogok magam roskadni. Nem
fogok veszekedni veled, nem fogok kiborulni. Csendben gyászolom Anyát, de nem
teszek tönkre semmit.
- Mike..
- Figyelj Kiara, nem lesz még egy olyan ember az életedben,
mint Harry. Szerinted miért jött ide? Mert aggódik érted, hiányzol neki, és
veled szeretne lenni. Neki is fáj biztosan, hiszen Anya neki olyan volt, mint
egy pótanyuka. Pont, mint neked Anne. Jenn is biztosan itt van a városban.
- Én csak annyit kértem tőlük, hogy ne jöjjenek
utánam, nem akarom, hogy itt legyenek.
- Miért? Nem akarod, hogy azt lássák gyenge vagy?
Ugyan Kiara, velük nőttél fel! Ne legyél már ennyire önfejű.
- Nem akarom, hogy azt higgyék beléjük,
kapaszkodom, mint régen.
- Pedig azt csinálod, csak most egy emberrel,
pont, mint mikor Jenn elment és Harry nem beszélt veled. Tim az megint aki
melletted van még ha bunkó is vagy vele. Menj el Kiara, nem sokára nyitnak a
clubok, a bárok, erezd ki a gőzt kicsit. Tim is biztos elmegy veled szívesen.
- Nincs hozzá kedvem.
- Akkor, meg csináljunk valami mozi estet itthon.
– mosolyodott el – Szólhatnánk a többieknek is.
- Elég hármasban.
Mike már nem válaszolt rá, csak a folyosó felé
nézett ahonnan Tim mosolygott be. Egyből felálltam és oda rohantam hozzá.
Karjait kitárta nekem, én pedig a nyakába vettettem magam. Annyira utálatosan
viselkedtem vele is, és annyira sajnálom.
****
- Istenem! Azt hittem sose lesz vége.. – sóhajtott
fel Mike – Ez dög unalmas volt.
- Szerintem nem volt rossz. – vontam meg a vállam.
- Most viccelsz? Ennél még én is jobban
színészkedem. – nevetett fel.
- Van benne valami. – helyeselte Tim – Mint mikor
bemesélte hogy érti a matekot.
- Oscar-t érdemlek. – ütögette meg büszkén a
mellkasát.
- Hogy ne. – nevettem fel.
- Na jól van, elmegyek zuhanyozni. – állt fel Mike
– Lemosom ezt a szar filmet.
Figyeltem, ahogy elsétál a fürdőig, majd én is
felálltam a helyemről. Összeszedtem a szemetet, ami a film során termeltünk.
Tim még megitta az üdítőjét és segített takarítani. A kezébe adtam a zsákot,
amíg az asztalról belesöpörtem a morzsákat. Furcsán csendes. Kezembe vettem a
poharakat és kimentem a konyhába. Ő szó nélkül jött utánam és a kukába tette a
zsákot. Elmostam a poharakat, addig Tim leült az asztalhoz. A pultnak dőlve töröltem
kezeim, és Őt néztem.
- Min töröd azt az okos fejed? – mosolyogtam rá.
- Hát, ma találkoztam valakivel.
- Oh, csak nem szerelmes lettél Édes? – ugrottam a
pultra.
- Nem, határozottan nem.
- És ki volt az? Mi a neve?
- Jenn. – vágta rá – Olyan furcsa.
- Ühm.. – nem lepődtem, meg hogy Ő is itt van,
hiszen pont Jenn volt az, akit megkértem, hogy ne jöjjenek ide – És?
- Minden rendben van vele?
- Igen. Legalább is nem tudok, arról hogy baja
lenne, max az hogy nem beszélek vele a történtek óta. Egy napot meg igazán
kibírhat.
- Értem. – bólintott – Eléggé meglepődött, azon
hogy látott engem.
- Mivel azt se tudtok, hogy élsz-e vagy halsz.
Nekem is leesett az állam mikor tegnap este bejöttél.
- Meddig maradsz itt?
- Még nem tudom. – vontam meg a vállam – De egy
ideig biztos vagyok benne, hogy Harry látni se akar, ahogy legbelül most Én se.
Időre van szükségünk. Történt ma köztünk egy s más.
- Mi?
- Megütöttem és agresszív voltam vele. De Ő nem
érdemelné meg, csak tudod.. Ha kérsz valamit egy ilyen esettben, mint amiben
vagyok, azt gondolod, hogy akik szeretnek azok tiszteletben, tartják. Ehelyett
ide jön, és még neki állj feljebb. Tény hogy érzékenyebb vagyok, ezt belátom,
de egy kis magányt akartam. Mert ha Ő itt van, akkor a sajtó ránk cuppan, hogy
biztosan romantikázunk. Holott legbelül majd meghalok a fájdalomtól, amit
érzek.
- Megértelek, de azért én se vártam volna, hogy
megütöd.
- Ez van. Sajnálom, amit tettem. Ennyi.
