 |
| A halál csak egy pillanat. Könnyebben elragad, mint az álom. |
- Annyira már nem is tetszik. – méregettem a
ruhát.
- Menj már Kiara! – vert tarkón Jenn – Csodás és
jól nézel ki benne.
- Tényleg, te mit veszel fel? – húztam fel a
lábaim.
- Semmi extra. Lazában megyünk. – kacsintott –
Tudod, ha szükség lenne bizonyos dolgokra.
- Úristen, ez egy rohadt perverz társaság. –
nevettem fel hangosan és befogtam a számat, hiszen a fél ház még aludt.
- Csoda, hogy Harry mellett Te még nem vagy ilyen.
– gondolkozott el.
- Tudod hogy a szüleim, hogyan neveltek. Ha
akarnék, sem tudnék olyan lenni, mint amit mondasz.
Jenn nevetni kezdett mikor Niall egy nagy tál
étellel jött vissza, amire azt mondta, hogy reggeli. Leült mellénk és egyből a
ruhámat kezdte el nézni. Mind a ketten Őt, néztük, mire elkezdett vigyorogni és
barátnőmre nézett.
- Kezdem azt hinni csövesen, megyünk oda.
- Ugyan már. – legyintett Jenn – Mi leszünk a
legjobbak.
Magukra hagyva őket, állt fel a kanapéról és
lassan felballagtam az emeletre. Ahogy mentem a folyosón a szobánk felé,
hallottam hogy az egyik szobából nyögések jönnek, majd kinyílik az ajtó.
Agyamon egyből végi futott hogy valaki meztelenül rohanni ki a párjával és én
itt állok. De nem. Eleanor jött ki karját vakargatva és rám mosolygott.
- Jó reggelt!
- Neked is. – pislogtam rá – Minden oké?
- Aha, csak Louis kicsit, szenved. – fojtotta
vissza nevetését – Fáj a háta a leégéstől.
- Oh, mindent értek.
Elmentem a szoba előtt és benéztem. Lou a földön
feküdt félmeztelenül a hátán és a hideg parkettán hűtötte égő bőr felületét.
Vigyorogva intett nekem, majd tovább mentem. Eléggé vicces látvány volt. Halkan
nyomtam le a kilincset és benyitottam a célomhoz. Beléptem és egyből az ágyon
fekvő Szerelmemre néztem. Békésen szuszogott, hason fekve és arcát félig a
párnába nyomva. Becsuktam az ajtót, és lábujjhegyen oda lépkedtem hozzá. Karját
felemeltem, ami térfelemen volt és alá feküdtem. Harry mocorogni kezdett és
egyből magához vont. Oldalra fordult, így teljesen mellkasához szorultam.
Hallottam, ahogy szívem egyre gyorsabban dobog. Mosolyogva húztam végig alig
hozzá érintve körmeim a hasán. Levegő vétele egy másodpercre megakadt és szinte
remegve fújta ki a levegőt. Egyik lábamat lábai, közé húzta és éreztem
merevedését. A hirtelen jött bátorságom, elszállt és zavartan pislogtam rá. Szemei
még mindig csukva voltak és ajaki alig elnyílva hívogattak. Francba is! Ő
mindig olyan jó hozzám, Én pedig mindig elbizonytalanodok. Lehunytam a szemeim
és zavartan mozgattam a számat egyik oldalról a másikra.
- Édes vagy. – rántott vissza gondolataimból Harry
édes hangja.
- Mhh. – nyitottam ki egyik szemem, de ahogy
találkoztam tekintetével egyből összeszorítottam őket.
- Mitől vagy ennyire zavarba, Baby? – nyúlt be
alsóm alá és rámarkolt a fenekemre.
- Semmitől.. – motyogtam halkan az orrom alatt.
- Imádom, mikor elpirulsz. Olyan, vagy mint régen.
Ártatlan. – húzta ki kezeit ruhám alól és végig simított hátamon – Nyisd ki a
szemeid. Látni szeretném a gyönyörű tekinteted.
- Miért van, az hogy melletted, elszáll a
bátorságom és minden egyes mozdulat, és érintés zavarba hoz? – sóhajtottam és
lassan rá néztem, szemei szinte ragyogtak, ahogy engem nézett.
- Mert szeretsz. Vagy is remélem. – mosolyogva
simította ki arcomból hajamat.
- Persze hogy Szeretlek! Jobban nem is szerettem
senkit se.
- Akkor pedig ezért. Félsz hogy elveszítsz, mert
olyan teszel, amit nem kell.
- Ühm..
- Ugyan Édes, ettől sose félj. Mindig veled
leszek. Nem tudom, mit csináltál, vagy akartál, amitől ennyire zavarban vagy. –
nevetett kicsit, majd megpuszilta a homlokom.
- Khm.. – köszörültem meg torkom – Ki akartalak
elégíteni. – nyögtem halkan a szavakat.
Harry kezei lefagytak és remegve fújta és szívta a
levegőt. Eltoltam magam tőle és hasra fordulva arcomat a párnába fúrtam. Éreztem
mikor Harry felnyomta magát a matracon és fölém mászott. Képtelen voltan
arcomat a párna biztonságából kihúzni, így nem tettem semmit se. Mivel fölém
került a takaró se takart tovább, így Harry könnyedén tolta fel hátamon a
pólót. Megremegtem gyengéd érintésétől. Gerincem mentén végig csókolt, majd a
fülemhez hajolva puszilt meg.
- Ugyan már Drágám. – suttogta – Nem várok el
tőled semmit. Nem kötelező, se kényszer.
- De, Te is.. Én meg.. – motyogtam a párnába és
éreztem, ahogy Harry nyakam alá nyúl és kezét felvezeti az államhoz.
- Én tudod, miért csinálom? – emelte fel a fejem
és oldalra fordítva találkozott tekintetünk – Mert imádom hallgatni azt, amit
kiváltok belőled, meg élvezem. Nincs is jobb mikor a nevemet, nyögöd, és
zihálva vágysz még többre. – nyalt végig ajkain – Ahogy a hajamba túrsz, egyből
tudom, hogy többet akarsz.
- Maradj csendbe! – fogtam be a száját.
Éreztem, ahogy mosolyog tenyerem alatt. Hátra
fordultam és nem engedtem el száját. Annyira zavarba hoz, mikor így beszél
hozzám, olyan ezt hallgatni mintha egy másik emberről lenne szó. Amikor együtt
vagyunk olyan, mintha más valaki lennék. Elfelejtem, hogy szégyellős vagyok,
hogy zavarba kéne jönnöm. Bátrabb leszek. Max mindig ezt húzta ki belőlem,
utálta, ha szégyellős vagyok előtte egy kicsit is. Harry meg mintha ezt élvezte
volna. Kihívásnak vette, hogy megtörje a szégyenlősségem és a zavarom.
****
A nap nagy részében nem csináltunk semmit se, így
kicsit unalmasan telt el. A fiúk elmentek valamelyikük házába, hogy mi lányok
nyugodtan tudjunk készülni. Brooke és Jenn már rég készen voltak és a kanapén
ültek egymás mellett, míg mi össze-visszajárkáltunk. Nem volt sok időnk a fiúk
érkezéséig így kapkodni kezdtünk. Brooke jól szórakozott rajtunk, míg Jenn a
hasát simogatta. Eleanor hajába túrva fújt egyet és lehuppant melléjük. Nem
sokkal később Sophia is leült hozzájuk készen, Én pedig ott álltam fehérneműben
és a ruhámat néztem. Valahogy még most se volt számomra az igazi.
- Kiara, öltözz már! – szólt rám Jenn – Mindjárt
itt vannak a fiúk.
- De.. Ühm.. – méregettem a sötétkék ruhát – Nem
tetszik.
- Pedig nagyon jól áll. – könyökölt meg a kanapé
szélén Eleanor – Nem tudom mi bajod vele.
- Fura.
- Neked minden fura Drága. – állt fel Brooke és
oda jött hozzám – Na, dobd le a melltartód és vedd fel.
- Nem akarom. – hümmögtem.
- Megjöttek! – nézett ki az ablakon Sophia.
- Jól van, akkor most szóljatok a másik okos
tojásnak, hogy jöjjön be és beszéljen a barátnője fejével. – adta a kezembe a
ruhát Brooke.
Jenn kiment a házból és nem sok időbe telt bele,
míg visszajött. Harry mögötte jött be. Haja be volt állítva, nyakában egy béna
sál volt, amin mosolyognom kellett. A lányok megfogták a táskájukat és kiment a
többiekhez. Szorosan tartottam magam elé a ruhát. Harry közelebb jött hozzám és
oldalra döntve a fejét nézte a ruhát. Nézte a gombokat az elején, majd a
nagyrészt kivágott felső részét nézte, mire rám kapta a tekintetét és
vigyorogni kezdett.
- Csak nem az a ruha, amit mutattam?
- De. Csak olyan fura, nem tetszik magamon. –
engedtem el magam előtt.
- Segítek felvenni. Megnézem milyen vagy benne. –
vette el tőlem.
Karjára tette a ruhát és magához húzott. Hosszú
ujjai végig szaladtak a hátamon és kikapcsolta a melltartómat. Magamon
tartottam a fehérnemű darabot és figyeltem, ahogy Harry leguggol elém és segít
bele lépni a ruhámba. Ujjai végig érintettek, míg húzta fel a ruhát testemen.
Most valahogy más volt a viselkedése. Gyengéd. Bedugtam a karom a ruha ujjába
és vártam, hogy Harry megfogja a melltartómat. Összegombolta a ruhát és végig
nézett rajtam. Ajkain végig nyalt és nyelt egyet.
- Csoda szép vagy. – húzott magához közelebb és
megpuszilt – Vedd a cipőd, már várnak ránk.
- Jó. – bólintottam.
Harry a megfogta a táskám és kiment az előszobába,
míg én felvettem a cipőimet. Megfogta a kezem és még egy pillantást vetettem
magunkra. Összességében nagyon jól néztünk ki. Bár az a sál még mindig vicces,
de nem szólok neki róla. Kint a többiek már mind az autóban ültek és ránk
vártak. Mivel sokan vagyunk, így két autóval kellett jönni. Brooke vigyorogva
nézett engem és megpaskolta Harry vállát. Zayn fülig érő mosollyal fogta menyasszonya kezét, és csodálva nézte Őt. Annyira édesek. Felnézek rájuk, hogy
ilyen módon tudják egymást szeretni.
****
Felsóhajtva ültem le a helyünkre és megfogta Harry
kezét, ahogy Ő is leült az asztalhoz. Vagy fél órán keresztül vonultunk be a
fotósok előtt. Csoportkép, egyéni kép, páros kép, csajos kép. Fárasztó volt
minden honnan a nevünket hallani. Jenn nagy vigyorogva ült le mellém és szinte
ragyogót.
- Most képzeld el Kia! Holnap minden honnan mi
fogunk folyni! Ti mint a friss pár, Mi mint friss házasok.
- Jenn, Las Vegasban mentél hozzá egy bódéban és
egy meleg volt a pap. Szerinted ez mennyire igazi?
- Amerikában házasok vagyunk az a lényeg. –
legyintett – Eleanor és Sophia mint a ragyogó menyasszonyok. Brooke a kismama!
- Hogy be tudsz indulni attól, ha címlapon lehet.
– nevetett Harry.
- Mert jó, hogy látnak! – dobta hátra szőke haját.
Mindenki helyet foglalt és szép lassan nyugalom
lett. A hatalmas hely megtelt híres emberekkel, fotósokkal, riporterekkel és
kamerákkal. Ez Európában a legnagyobb üzlethelyiség, ahol a megnyitón divatbemutatóval
mutatják be a ruhákat, amiket különböző híres divattervezőktől származnak. Elindult
a zene és a modellek egymás után jöttek végig a kifutón. Jenn mellettem magában
dúdolta a dalt, ami ment, míg Eleanor készített néhány képet. Harry mind végig
a mellkasomat bámulta, amitől igazán zavarba jöttem, és oldalba löktem.
Elkezdett vigyorogni és közelebb húzódott a székével. Átkarolta a derekam és
fejemet a vállának döntöttem. Harry az asztalon könyökölt és úgy nézte a showt
inkább.
****
* Harry szemszög *
- Jobban vagy? – ültem le testvérem mellé.
- Igen. Csak a fejem fáj egy kicsit még. – fogta
meg homlokát.
- Még jó, hogy engem hívtak előbb és nem Anyát.
- Ez igaz. – bólintott – Sajnálom, hogy el kellett
jönnöd a buliból.
- Ugyan már Gemma! Fontosabb, vagy mint egy buli.
– néztem rá.
- Menj, most már meg leszek, Kiara már biztos
aggódik. Lassan két órája hogy eljöttél.
- Biztos ne maradjak? – karoltam át.
- Nem Harry, menj. Lefekszem aludni, eléggé
kimerültem.
Elkísértem még a hálószobájáig, majd elköszöntem
tőle. Az egyik lakótársa pont akkor jött haza, így megkértem hogy figyeljen rá.
Gyors léptekkel mentem végig a hosszú folyosón és elővettem a telefonom.
Kikerestem Louis számát, hiszen megkértem hogy egy kicsit legyen Kia mellett.
Benyomtam a kerek kis gombot, ami a liftet hívta. Beszálltam a liftbe és
megnyomtam a földszint gombját. Louis nem vette fel.
Kilépve az utcára hívtam fel barátnőjét, de ő se
volt elérhető. Idegesen babráltam a kulcsokkal, majd beszálltam. Jenn volt az
utolsó reményem, hiszen Ő mindig Kiara mellett van. Beindítottam a motort és
kihangosítottam a telefont. Elindultam a házunk felé, hiszen már javában vége
volt a bulinak a megnyitó után. Hosszabb csöngés után végre felvette.
- Na végre! – szólaltam meg – Megyek haza, otthon
vagyok?
- Ühm..
Harry, van egy kis gond. Illetve nagy gond.. – hallani lehetett, ahogyan
autók mennek el mögötte, és a többiek beszélnek.
- Mi van? – álltam le a pirosnál – Kiara?
- Éppen egy
Párizsba tartó gépen ül. Most indulunk haza, otthon mindent elmondok.
Mielőtt még reagálhattam volna rá, letette. A
mellettem lévő ülésre dobtam a telefont, és a gázra tapostam. Mi a francért van
Kiara egy repülőgépen? Gemma nem messze lakott tőlünk így Én értem először
haza. Leálltam a járda mellé és kiszálltam a fekete autómból. Zsebemből
elővettem a lakáskulcsot és bementem. Ahogy feloltottam a villanyt szétdobált
ruhák fogattak. A zakóm, amit Kiara viselet mikor elmentem, most a kanapéra
dobva volt. Ruhája a földön volt a cipő mellett. Mi a fene történt? Oda mentem
és felvettem ruháját a földről. Éppen indultam a lépcsők felé, mikor Jenn könnyes
szemekkel lépett be és egyből hozzám bújt szorosan ölelve. Átöleltem őt és
éreztem, ahogy néha megrázkódik a válla. Szép lassan a többiek is bejöttek, és
nem tűntek a legboldogabbaknak. Ijesztőek. Jenn ellépett tőlem és megfogta a
kezem. Behúzott a nappaliba és leültetett a kanapéra. Szorosan mellém ült, de a
kezem nem engedte el.
- Megijesztesz. – mondtam neki, mire letörölte
könnyeit.
- Figyelj Harry.. Most egy nagyon nehéz időszak
kezdődik.
- Mi van? – szűkítettem össze szemeim.
- Charlotte kórházban van, autóbalesete volt.
Kiara ezért ment Párizsba, hogy Mike ne legyen egyedül. És látni akarja az
Anyukáját. Az orvosok nem túl sok jót mondtak az állapotáról. – gyűltek újra
könnyek a szemébe.
- Mi.. Kórház?
Az agyam teljesen lefagyott. Charlotte kórházban
és nekem nem szóltak? Kiara se képes felhívni, hogy mi van? Jenn megpróbált
átölelni, de nem hagytam neki. Felálltam a kanapéról és gyors léptekkel az
emeltre mentem. Becsaptam magam mögött az ajtót. Idegesen dobtam a földre,
kezemben lévő ruhákat. Megálltam az éjjeli szekrény előtt és fújtatva ütöttem
bele. Utána kell mennem. Elővettem a szekrényből egy nagyobb táskát és
beledobáltam azt, ami a kezem ügyébe került.
- Harry. – hallottam magam mögül a nevem.
- Mi van? – kérdeztem ingerlékenyen és
megfordultam.
- Nyugodj le, kérlek. – jött oda Jenn – Ülj le,
jó?
- Mit akarsz?!
- Azt hogy lenyugodj. Tudom, hogy Charlotte szinte
a második anyukád és hogy megijeszt ez az egész, de Kiara megkért rá hogy ne
menj utána. – fogta meg újra a kezem – Nekem is fáj, sőt legszívesebben ott
lennék vele, de nem engedte. Senkit se engedett a közelébe. Úgy érzem magába
fog zárkózni, és idő kell majd neki, de most Harry, kérlek, tartsd tiszteletbe
azt, amit kér. Egyedül akar lenni az öccsével. Gondolhatod milyen nehéz, lehet
nekik most.
Igaza van. Nem mehetek csak úgy oda. Még ha velük
is akarok lenni és segíteni. Kifejezetten hogy Kiara megkért rá. Szorosan
magamhoz öleltem és a hátat simogattam. Jenn csak zokogott és zokogott.
* Kiara szemszög *
Mike nekem dőlve figyelte a folyosó mások oldalán
lévő ablakot, ahol be lehetett látni Anyához. Szorosan öleltem és próbáltam
erős maradni. Mike teljesen megzuhant és csak Én vagyok mellette. Egy magasabb
orvos jött oda hozzánk és kedvesen mosolygott ránk. Elengedtem öcsémet és
felálltam. Kicsit távolabb mentünk és a lapokat nézte a kezében.
- Nincsenek jó híreim. – kezdte, mire egyből
könnyek gyűltek a szemembe – Nincs magánál és nem is lesz többet. A szervezete
teljesen összeomlott és több belső vérzése is van. Csak a gépek tartják életbe.
- Szóval, akkor már semmi esélye? – kapkodta a
levegőt, és szemem töröltem.
- Sajnálom. Azt javaslom, hogy búcsúzzanak el
tőle. Nem sokára jövök és lekapcsolom a gépeket.
- De ilyenkor nem kell nekünk is bele egyezni?
- Az édesanyja még régebben aláírt egy lapot, ha
egyszer ilyen lesz, kapcsolják le. – fogta meg a vállam – Sajnálom hölgyem.
Ahogy elment az orvos, vállal a falnak dőltem és
sírtam. Hatalmas fájdalom volt a mellkasomban. Mike oda jött hozzám és megfogta
a kezem. Felnéztem rá, majd szorosan hozzá bújtam. Nem kellett semmit se
mondanom, mindent megértett. Éreztem, ahogy karjait szorosan körén fonja és
fejét az enyémnek, dönti. Teste meg-megrázkódott. Elléptem tőle és megindultam
vele a kórterembe. A gépek csipogása töltötte meg a helyet. Mike megszorította
a kezem és én, hátra nézte rá. Bólintottam neki, biztatás képpen és az ágyhoz
mentünk. Szörnyű. Megfogtam hideg kezét és megsimítottam arcát. Mike a másik
oldalán állt és zokogva fogta a kezét. Annyira fájt, így látni az öcsémet.
Rettenetes érzés. Az orvos bejött és ránk nézett. Sóhajtva sétáltam Mike mellé
és vele együtt fogtam Anya kezét. Sorban elkezdte lekapcsolni a gépeket. Mike
szorosan mellettem állt, Én pedig szabad kezemmel átkaroltam Őt.
- Ég veled, Anya. – súgtam, mikor az orvos
lekapcsolta az utolsó gépet is.
****
Mike mélyen aludt a kanapén és szorosan ölelte
magához a párnát. Kint szakadt eső és villámlott. Felhúztam a lábaim én elővettem
a telefonom. Jenn és Harry millió üzentet és hívást hagytak. Az egyik nagyobb
dörgésnél Mike felült és rám nézett. Megtöröltem szemeim, és oda ültem mellé.
Fejét hátra hajtotta, és a plafont kezdte el nézni.
- Miért van ez Kiara?
- Nem tudom. – dőltem neki – De mi mindig itt
leszünk egymásnak.
- Szeretlek.
- Én is öcsi. – fogtam meg a kezét.
Annyira más lett az évek alatt. Elhagyta a
kiállhatatlan stílusát és jó testvér lett. Sajnálom szegényt. Tizenhat éves
létére szörnyű dolgokon ment keresztül. Apa lemondott rólunk, szétszakadt a
család, Anyát elvesztettük. Tényleg csak mi maradtunk egymásnak. Fejemet az
ajtón való kopogásra felkaptam. Könnyeimet letöröltem és felálltam a kanapéról.
Kimentem az előszobába és kinyitottam az ajtót. Testem lemerevedett és újra
elkapott a sírás, ahogy az előttem álló személyt bámultam.
- Kiara.. – karjait széttárta, Én pedig egyből
hozzá bújtam.
- Tim..
- Itt vagyok, nyugodj meg. – puszilt a fejemre.
Félek, hogy ez csak egy álom és Ő nincs itt. Hogy
Tim nincs velem. Szorosan öleltem és pólóját markoltam. Belépett velem a
lakásba és becsukta az ajtót. Elengedtem, és végig néztem rajta. Semmit se
változott. Levette cipőt, majd karomra simítva fogta meg a kezem. Elindult a
nappaliba és egyből köszönt az öcsémnek. Aki még csak meg se lepődött, azon
hogy Tim itt van.
- Hol voltál, eddig? Mi van veled? – fogtam meg
arcát, és kétségbe esetten néztem Őt.
- Jól vagyok, ne aggódj. Itt élek Párizsban három
éve. Az öcsédnek szoktam a tanulásban segíteni. Most is Ő hívott ide.
- Annyira aggódtam érted! – öleltem át újra.
- Nyugodj meg Kiara, ne zaklasd fel magad jobban.
- Elmegyek aludni. – állt fel Mike – Jó éjt.
- Neked is haver. Te is próbálj megnyugodni.
Mike csak bólintott és elment a másik szobába.
Arcom Tim mellkasába fúrtam és sírtam. Nem tudtam abba hagyni. Egyrészt
örültem, hogy Ő jól van, és végre újra láthatom, de az hogy elvesztettem Anyát,
a szívemet tépdesi.
- Sajnálom, hogy nem jelentkeztem, és hogy
aggódtál miatta. – simogatta a hátamat.
- Nem érdekel, a lényeg hogy jól vagy.
- A többiek hogy vannak? Jenn?
- Jól vannak. Harry és Én együtt vagyunk újra,
Jenn pedig Las Vegasban férjhez ment.
- Oh, értem. Remélem boldog. – sóhajtott – Itt
maradok segíteni mindenben, oké?
- Köszönöm, Tim. Hálás vagyok.
- Ne legyél az.
