+18
A hosszú pihenő után rossz a korai kelés. Ric
eljött Londonba hogy elkezdjük tervezni a következő turnémat. Harry és a
többiek szinte minden napjuk a stúdióban töltik vagy fotózásra, járnak az új
albumhoz. Ásítva könyököltem a sötétbarna fa asztalon, és a dallistát
olvasgattam. Kate és Ric a színpad terveket választották ki, mikor rezegni
kezdett a telefonom. Kíváncsian nyitottam meg üzenetet, amit Jenn írt nekem.
Tudta hogy ma nem leszek elérhető, szóval biztos fontos dolog miatt írt.
Elkerekedtek a szemeim, ahogy elolvastam azt a két sort, amit elküldött. Szívem
egy percre megállt és felnéztem a másik két személyre. Le kell lépnem.
Visszaraktam a papírt a többi közé és köhintve álltam fel.
- Öhm.. Most el kell mennem, sajnálom. Holnap
jövök!
- Kiara? – nézett rám meglepetten Kate.
- Rendben, menj csak. – bólintott Ric – További
szép napot.
Kicsit meglepődtem, hogy csak így elenged, de nem
sokáig figyeltem rá. Feldobtam vállamra a táskámat és kimentem a szobából.
Gyorsan szeltem át a hosszú folyosót a liftig és sóhajtva nyomtam be a garázs
gombját. Ahogy becsukódott az ajtó, neki dőltem a lift oldalának és lehunyt
szemekkel próbáltam összeszedni a gondolataim. Nem fér a fejemben, miért van
itt. Hamar lent voltam és rohantam az autóhoz. Bedobtam a táskám és már
indultam is. Idegesen doboltam ujjaimmal a kormányon és azon imádkoztam Harry
nehogy hamarabb haza érjen, mint Én. Így is elég rossz hogy Jenn fogadta a
váratlan vendégemet. Nem hogy még Harry megismerje. Éppen az egyik piros
lámpánál álltam mikor csörögni kezdett a telefonom. Félve néztem a képernyőt,
ami Harry nevét írta. Nagyot sóhajtottam és felvettem.
- Szia! – szóltam bele boldogan.
- Hello
Édes. – köszönt vissza – Meddig vagy
bent? Elmehetnénk az este étterembe.
- Hát, nem tudom, te mikor végzel?
- Hatkor.
Mit szólnál, ha foglalnék asztalt a kedvenc helyünkön?
- Jó, akkor, hatkor otthon. – mosolyodtam el – De
most leteszem.
- Jó, nem
tartalak fel. – nevetett – Szia
szépségem.
Harry kicsit mindig jobb kedvre derít és
visszaránt a boldog jelenbe. Bár kicsit félek, hogy mi is lesz ma. Remélem
estig, el tudok mindent intézni, hogy ne legyen semmi vita.
****
Idegesen álltam az ajtó előtt és a kilincset
markolva vettem egy mély levegőt. Gyomrom görcsben, torkomban egy óriási
gombóc. Erőt véve magamon nyitottam be. Ott ült az ágyon és a kezében azt a
képet tartotta, amit Harry és Én a nyaraláson készítettünk a hajókázáson.
Tekintetét rám emelte mikor becsuktam magam mögött az ajtót és az kattant.
Letette a képet a helyére és felállt. Szívem majd kiugrott a mellkasomból. Nem
hittem hogy valaha is újra látom majd. Nem, biztos volt benne hogy soha többé
nem lesz az életem részese. De most újra itt van. Előttem áll és azzal a
féloldalas mosolyával méreget.
- Max.. – csúszott ki neve számon akaratlanul is.
- Hello, Kia. – nézett szemembe.
Csak néztem magas alakját. Izmosabb volt sokkal,
mint régen. Karját több tetoválás díszelgett. Fehér pólója tökéletesen illett
napbarnított bőréhez és fekete nadrágjához. Annyit mindent kérdeznék, de nem
fogok. Nem akarom, hogy itt legyen. Ő tudja ki Harry, de Harry nem tudja ki az
a Max, még csak nem is hallott róla. Jenn tud egyedül róla és a Max húga. A
legnagyobb titokban tartottuk, hogy együtt voltunk és azok után se volt szabad
beszélünk róla, hogy szakítottunk. Egyre közelebb jött hozzám, Én pedig szinte
felkenődtem az ajtóra. Ajkaim szétnyíltak és szaporán vettem a levegőt. Felém
emelte egyik karját és ujjait végig húzta finoman arcomon. Hümmögve hajolt
hozzám, mire ellöktem magamtól.
- Még is mit művelsz? – háborodtam fel.
- Megmondtam, hogy visszajövök hozzád.
- Elkéstél Max. – mondtam ki határozottan.
- Sose késő Kiara és az enyém vagy.
Max mindig is az a birtoklós fajta volt. Vad,
forrófejű, durva. Minden áron vigyázott rám, még ha könyörögtem is neki, hogy
ne tegye. Sok idő után belátom hogy szinte a viselkedése is egyezett. Harry
ugyan olyan vad és forrófejű volt régen, mint Ő. De azóta megváltozott.
Megfontolt, kedves és bújós lett. Annyira ellentéte magának.
Közelebb lépett hozzám és az ajtóhoz nyomott.
Csípőnk összeért és mosolyogva hajolt lejjebb. Féltem. Féltem hogy megcsókol,
hogy valami olyat mond, ami miatt felhozza bennem a régi időket, és esetleg
hagyom magam. Nem akarok elgyengülni. Nem akarok engedni neki. Én nem tartozom
hozzá. Harry és Én együtt vagyunk és csak ez a fontos. Senki más nem állhat az
utamba.
- Azt szeretném, ha elmennél. – nyögtem ki remegő
hangon.
- Nem szeretnéd. Azt akarod, hogy itt legyek.
Ugyan már Kiara, ez nem Te vagy.
- Nem is az, akivé váltam melletted régen.
Kifordultam miattad önmagamból.
Nem szólt semmit csak felnevetett és ujjaival
finoman simogatta arcomat. Még mindig annyira jó érzés az érintése. De nem, ő
nem Harry. Sose fogja pótolni Őt. Soha.
- Menj el és vissza, se gyere, ne is keress.
Kérlek szépen. Akkor és ott lezártuk a kapcsolatunkat. Betartottam mindent,
amit kértél, és most én kérem, azt hogy menj el, és ne keress.
- Már csak Te vagy nekem. – suttogta és nyakamba
hajolt – Azt hiszed el foglak engedni.
- Miért csak Én? És a húgod?
- Meghalt. – dörmögte.
Szemeimbe könnyek gyűltek és akaratlanul is,
átöletem. Szóval ezért jött hozzám. Egyedül van. Azt tudom, hogy a meccse
napján elmondta a húgának, hogy el kell költöznie a nagyszülőkhöz. De sose
mondta el, hogy Summer beteg volt. Kezei a csípőmön pihentek és elsuttogta
nekem, hogy mi baja is volt a húgának. Annyira sajnálom, de továbbra se szeretném,
hogy itt legyen.
- Max, kérlek szépen, hogy felejts el.
- Miért kéne?
- Mert nekem van már valakim, akit nagyon
szeretek.
- Kiara, ha most elmegyek, akkor is harcolni fogok
érted.
- Max.. – toltam távolabb magamtól – Hagyj békén,
kérlek szépen. Több millió másik lány él oda kint és Te még is engem akarsz..
- Harcolni is fogok érted.
Már nyitottam volna számat a válaszra, de akkor
csörögni kezdett a telefonom. Elővettem a zsebemből és a képernyőre
pillantottam. Harry nevét írta. Sóhajtva némítottam le és újra az előttem álló
személyre néztem. Arcomat megdörzsölve mentem az ágyhoz és megfogtam pulóverét.
Bele nyomtam a kezébe és kinyitottam előtte az ajtót.
- Kérlek szépen Max, hagyj békén. Semmi se lesz
köztünk. Soha többé.
Nem szólt, csak összeszűkítette szemeit és egy
mosolyt húzott arcára. Kiment a szobából és kikísértem. Idegesen nyomtam be
utána az ajtót és neki dőltem. Jenn a lépcsőnek támaszkodva ette almáját és
nézett rám. Idegesített. Miért kell mindig ilyen lekezelően néznie? Olyan
mintha az hinné ő mindig jobb nálam és egy lépéssel, előrébb jár az életben.
- Mi van? – kérdeztem ingerülten.
- Neked, meg mi bajod?
Pufogva mentem fel az emeletre és bezárkóztam a
szobába. Kifeküdtem az ágyra és elővettem telefonom. Sóhajtva kerestem ki Harry
nevét, és visszahívtam. Párszor kicsengett, majd felvette.
- Na végre!
Hol vagy? Itt vagyok a stúdióban, te meg nem is vagy itt.. Azt mondják, már
régen elmentél.
- Öhm.. Dolgom akadt.
- Most hol
vagy?
- Hát, itt a házatokban.
- Gyere
hozzám. Ma nem volt üres asztal este, így gondoltam lehetnénk nálam.
- Rendben, de ilyen korán végeztél?
- Aha, nekem
kész vannak a dolgaim.
Annyira más a hangja. Szinte már szívfacsaróan
rideg. Lehunyt szemekkel válaszoltam neki kérdéseire és megbeszéltük hogy ide
jön értem fél óra múlva. Ledobtam magam mellé a mobilt, és széttárt karokkal
feküdtem tovább. Miért kellett vissza jönnie? Mikor minden olyan jó, akkor
valami történik. Valami, amit el akarok felejteni, kitörölni az életemből. Max
is oda tartozik. Soha többé nem akartam látni, erre újra itt van.
Halk kopogás zavart meg, mire elmorogtam egy,
gyere be-t. Kinyílt az ajtó és csukódott. Annyira jellegzetes volt ez a hang,
pont ugyan olyan megszokott, mint az életem. Unalmas és idegesítő egyben.
Továbbra sem nyitottam ki a szemeim, csak hallgattam, ahogyan a léptek az
ágyhoz közelednek. Megsüppedt a matrac lábaimnál és egy köhintés hagyta el az
illető száját. Felültem és rá pillantottam. Eleanor kedvesen mosolygott rám.
- Mi bánt? – döntötte oldalra fejét.
- Mi?
- Jenn mondta, hogy valami bajod van. Én meg
gondoltam megnézlek. – fogta meg a kezem – Minden oké?
- Öhm.. – néztem az óra felé – Ezt megbeszélhetjük
máskor Eleanor? Harry nem sokára itt van és még semmit sem csináltam.
- De köztetek minden oké?
- Persze, minden szuper.
Bólintott egyet és megölelt. Viszonoztam
gesztusát, majd felálltam és elővettem az egyik táskám. Eleanor kiment a
szobából, Én pedig tettem el két pólót és nadrágot.
****
- Szóval hol is voltál? – kérdezte Harry a pultnak
dőlve.
- Itt-ott. –vontam meg a vállam.
- Kiara.. – szűkítette össze szemeit.
- Ühm?
- Jenn elmondta, hogy valami Max vagy kicsoda ott
volt. – tette keresztbe maga előtt karjait – Ki az?
- Max egy volt barátom. New Yorkban éltünk mikor
jártam vele, nem sokat.
- És még is mi a francot keres itt?
- Visszakapni. Megígérte hogy majd idővel
visszajön hozzám. De sose hittem neki.
- Érzel még valami iránta?
- Nem. – ráztam meg a fejem – Harry téged
Szeretlek. És ez nem változik.
Sóhajtva engedte le karjait és csípőmre markolva
magához húzott. Szorosan magához ölelt és hátamat simogatta. Arcomat mellkasába
nyomtam, és oldalát cirógattam. Mélyen beszívtam kellemes illatát és felnéztem
rá. Már is, másabb volt tekintette is.
- Mi lenne, ha ma itt aludnánk?
- Jó, de.. – gondolkodtam el.
- Nincs, de. Csak kettőnkkel foglalkozz.
Valahol megértem Őt, de valahogy még is rosszul
érzem magam. Max egyedül van és még Én is, elküldtem magamtól, akiben bízik. Egyszerűen
Max nem megy ki a fejemből. Meg volt törve, még ha vigyorgott is. Nem az volt,
aki régen. Elveszett valahol. Talán akkor mikor meghalt a húga.
Harry ellépett tőlem és újra a pultnak
támaszkodott. Mélyen a szemembe nézett és sóhajtva engedte el kezemet. Ujjaival
a pulton dobolt, idegesen nézett minden fele. Én pedig csak ott álltam. Csak
úgy voltam ott. Ezt Harry is nagyon jól érezte, hogy a gondolataim nincsenek
jelen. Fejét lehajtotta és egy mély levegőt vett. Sokáig bent tartotta, majd
lassan kifújta.
- Kiara, menj.
- Hm?
- Menj és keresd meg Őt.
- Harry..
- Menj már..
Emeltem volna kezem, hogy megsimítsam arcát, de
nem hagyta. Elfordította. Ajkamba harapva indultam meg a kijárat felé. Lépéseim
hamar futtássá alakultak mind addig, míg el nem értem az autómig. Beültem és
egyenesen a reptér felé vettem az irányt. Tisztán emlékszem hogy azt suttogta,
hogy ha most elutasítom, harcol értem, de elmegy az országból. Nem akarom, hogy
elmenjen. Segíteni szeretnék neki és nem magára hagyni, még ha Harry meg is
haragszik rám.
****
Kinyitottam az ajtót és bementem a lakosztályba.
Mivel hirtelen nem tudtam hol helyet szerezni az egyik közelebbi hotelban
foglaltam le lakosztályt. Max ledobta a táskáját, ahogy belépett és becsukta az
ajtót.
- Nem kellett volna ez Kiara.
- Nem, ahogy hogy az utcán legyél. És szerintem
ennyinél hagyjuk is abba.
- Köszönöm.
Szorosan magához ölelt és egy puszit nyomott az
arcomra. Mosolyogva öleltem át majd elléptem tőle. Karján végig simítva mentem
ki az ajtón. Nem állt szándékomban sokáig itt lenni. Minél hamarabb Harry
mellett akartam lenni. A liftbe beszállva éreztem, hogy rezeg a telefonom. A
képernyőn Jenn neve volt. Miatta is rosszul éreztem magam. Bunkó voltam vele.
- Szia. – vettem fel.
- Szia! Csak
szólni akartam, hogy itt van Harry meg.. Kíváncsi vagyok Te, hol jársz.
Nélküled jött ide.
- Régóta ott van?
- Lassan két
órája.
- Basszus. – nyögtem – Ilyen sok időt hagytam
egyedül?
- Eléggé,
magán kívül van.
- Megyek már!
- Mindegy,
fent van a szobában mióta megjött. De majd beszélünk. Puszi.
Francba is! Nem akartam ilyen sokáig egyedül
hagyni Őt. Azt hittem, hogy egy óra alatt meg csinálok mindent, de nem. Fél
tizenegy van. Hatkor jöttem el tőle. Remélem nem haragszik rám nagyon.
Ez pont egy olyan helyzet, ami mind a kettejük
számára félre érthető. Max azt hihetni, hogy hagyni fogom magam, Harry pedig
azt hogy nem szeretem, és már nem akarok vele lenni. Max akár mennyire is
fontos számomra, Harry az, akiért dobog a szívem. Minden hozzá köt, egyszerűen
rossz nélküle. Éveken keresztül arra vártam, hogy találkozzunk újra, de féltem.
Féltem hogy csalódás ér, mert lesz valakije, esetleg családja. Sose akartam
hogy ne legyen boldog, de egy olyan keserű érzés fogott el, ha ilyenre
gondoltam. Bár ezek után talán jobban járna, ha más lenne mellette, aki nem
bántja, meg mert elfut a volt barátjához.
Idegesen nyitottam be a házba és ledobtam a
táskám. Sötét volt. Éjfél is elmúlt. Mindenki aludni volt vagy éppen haza
mentek már. Halkan mentem fel az emeletre és a szoba előtt megállva vettem egy
mély levegőt. Lassan benyitottam. A szoba halvány fényben úszott az utcai
lámpák miatt. Harry az ágyon feküdt és édesen szuszogott. Becsuktam magam
mögött az ajtót és az ágyhoz sétáltam. Letérdeltem mellé és a matracra
könyökölve néztem Őt. Annyira helyes. Szinte már olyan számomra, mint egy
angyal. Egy földre tévedt angyal. Ajkai elnyíltak, ahogy megvakarta nyakát.
Mutatóujjam lassan húztam végig alsó ajkán, alig hozzá érve. Keze hátamra
tévedt és felhúzott maga mellé. Kíváncsian néztem, de szemei továbbra is csukva
voltak. Talán csak reflexből magához szorít alvás közben.
- Szeretlek. – suttogtam halkan.
- Azt hittem nem jössz már vissza. – pillantott le
rám.
- Sose hagylak el.
- Remélem is, hogy velem maradsz. Örökre.
Kezeim az
arcára tettem el felhúztam magam, hogy megcsókolhassam. Annyira gyengéd volt.
Lassú és kellemes. Ajkain teljes összhangban mozogtak. Hátamra fektetett, míg ő
fölém került. Keze a pólóm alatt kalandozott felfelé a melleimhez. Hosszú ujjai
gyengéden szántották végig bőröm, majd megállt melltartómnál. Elhúzta a fejét
és a szemeimbe nézett. Mosolyogva bólintottam, mire lehúzta felsőm. Ledobta az
ágy mellé és végig nézett rajtam. Pont úgy mintha évek óta nem látott volna
engem. Újra kezeire támaszkodott és nyakam kényeztette csókjaival. Végig
harapta kulcscsontomnál a vékony bőrt.
- Gyönyörű vagy.
Éreztem, ahogy elpirulok bókja miatt.
Hüvelykujjammal végig simítottam állkapcsán és a tenyeremre csókolt. Fejét
visszahajtotta mellkasomra és hátam alá nyúlva kapcsolta ki melltartóm. Lehúzta
rólam, majd nedves csókjait szórta szét rajtam. Testemen végig futott a jól eső
bizsergés. Lehúztam róla fehér pólóját, és az enyémhez dobtam. Ujjaim végig
szántották izmos felsőtestét, mire lefogta a kezeim.
- Ma én kényeztetlek.
Erre a mondatára igen csak meglódult szívverésem
és nyugtalanná váltam. Lassan csúszott lejjebb, kezeimet továbbra is a matracba
nyomva. Végig húzta nyelvét a hasamon. Az összes apró érintése égette a bőröm.
Odáig vagyok érte. Elengedte kezeim és lehúzta rólam a rövidnadrágomat.
Lábaimat simogatta, néhol ujjbegyeit bőrömbe nyomva. Belső combomon hagyta
csókjait és néha belekapott bőrömbe. Ujjai megállás nélkül cirógattak. Légzésem
egyre jobban gyorsult és kezelhetetlenné vált. Éreztem, hogy egyre és egyre
közelebb jár a céljához. Ajkait végig nyalva nézett rám. Megemeltem a csípőm és
Harry megszabadított fehérneműmtől. Ujjait szájába vette, és végig tartotta
velem a szemkontaktust. Cuppanós hangot kiadva húzta ajkai közül. Lassan
helyezte belém őket, mire egy nagyobb sóhaj szökött ki a számon. Éreztem meleg
leheletét, mire szemeim összeszorítottam. Ujjai lassan mozogtak és hozzá adta
ajkait. Egyből a mögöttem lévő párna után kaptam, ahogy nyelve apró, lassú
köröket írt le érzékeny területemen. Kapkodtam a levegőért. Csípőm kissé
megemeltem és ajkamba haraptam. Harry hümmögve húzta el a fejét és felnézett
rám.
- Nyugalom Édes. – mosolyogva puszilt hasamra –
Tudod, mit szeretnék? Hogy mondd olyan hangosan a nevem amennyire, csak tudod.
Egyedül vagyunk.
Az önelégült mosoly az arcán csak nőtt, mikor
először ejtettem ki nevét lihegve. Visszahajtotta fejét és újra kényeztetni
kezdett. Ajkai és ujjai teljes összhangban mozogtak, amitől csak még jobban
szenvedtem. Ujjaimat puha fürtjei közé vezettem és megmarkoltam haját. Egyre
jobban éreztem, hogy közel vagyok. Harry nagyon jól tudta ezt. Kihúzta ujjait
és felnyomta magát rajtam. Ajkait rögtön enyéimhez nyomta. Lerúgta magáról
szürke melegítőnadrágját és fekete alsónadrágját is. Combjaimba markolt és
dereka köré fonta lábaim. Lassan behatolt, miközben csókokat hagyott nyakamban.
Mellkason összenyomódott. Könyökein pihent mellettem, miközben hátát
simogattam. Lassú egyenletes mozgásba kezdett.
- Annyira, nagyon gyönyörű vagy. – nyögte.
Semmi nem jött ki a számon, kivéve a neve. Egy
értelmes mondatott nem bírtam volna összetenni. Teljesen megszűnt számomra a
világ. Csak Harry volt a fejemben. Vágytam minden kis érintésére, csókjára,
szavaira. Annyira elveszi az eszem. Teljesen más világba kerülök tőle. Harry
számomra a drog.
- Szeretlek.
Elmosolyodva húztam magamhoz fejét és
megcsókoltam. Szinte csak úgy dőltek belőle a szavak. Bókolt, szerelmet
vallott. Annyira melegérzés fogott el tőle legbelül. Mozgása néha gyorsult,
néha lassult. De egy percig sem hagyta, hogy ne élvezzem. Homlokát az enyémnek
döntötte, így kócos hajam rám hullott. Egymás szájában haltak el nyögéseink.
Egy hirtelen mozdulattal lökte magát el tőlem és egész karjain támaszkodott
tovább. Gyors, kicsi lökésekkel érte el végül hogy a csúcsra jussak. Hangosan
nyögtem a nevét pont, ahogyan kérte. Nem sok kellett neki se és követett.
Fáradtan feküdt rám. Fejét mellkasomra hajtva nyúlt alám és ölelt. Fejbőrét
cirógattam egyik kezemmel, másikkal pedig a vállába kapaszkodtam. Ránk húzta a
takarót és felemelte fejét. Megcsókolt, majd bedőlt mellém az ágyba.
- Annyira nagyon Szeretlek. – simogatta Harry hátam.
- Én is. – suttogtam és mellkasára pusziltam.
