Ez a rész egy kicsit visszanyúlik a múltba és bemutatja Kiara másik nagyobb szerelmét. Azért is írtam meg ezt hogy később értsétek, miképp kapcsolódik Max majd Kiara életéhez.
Jó olvasását! ♥
Ez volt a harmadik nap, hogy iskola után is a
könyvtárban bújtam a könyveket és tanultam. Végül is nem sokára itt vannak a
nagy vizsgák. Többen is úgy vannak vele, hogy majd előtte pár nappal. Szerintem
túl jó módszer, de ha ők így gondolják. Az asztalon könyökölve olvastam az
irodalmi személyek életrajzát és műveit, mikor éreztem, hogy valaki megfogja a
vállam. Hátra kaptam a fejem és egy kedves mosollyal találtam szemben magam.
- Fér még valami a fejedbe? – nevetve ült le
mellém Colton – Minden nap itt látlak, mikor hozok vissza könyveket.
- Nem a Te módszered szerint tanulok. – néztem rá
mosolyogva.
- Legalább ma kapcsolódj ki! Mit szólnál egy
mozihoz?
- Ez kedves, de.. – döntöttem oldalra a fejem.
- Nemet nem fogadok el! – szólt közbe – Jenn és
Aaron is mennek, mehetnénk velük.
- Randi? – vontam fel a szemöldököm – Nem akarok
randizni.
- Nem az, csak amolyan baráti összejövetel. Na?
- Majd még meglátom. – sóhajtottam és az órára
pillantottam – A francba! – kapkodtam cuccaim össze – Mennem kell, majd felhívlak!
Intve hagytam ott az asztalnál és rohantam, hogy
elérjem a metrót. Átvágtam magam az emberek között és kerülgettem a padokat.
Megígértem barátnőmnek hogy ott leszek a próbán, és mindig betartom a szavam. Szinte
ugrálva haladtam lefelé a lépcsőkőn, mikor meghallottam hogy jön a metró. Körbe
kéne mennem, de úgy nem érem el a metrót. Mély levegőt vettem és neki futásból
átugrottam a korláton. Már majdnem, a célban, sikerült.. Volna, ha a táskám nem
akad be a korlátba, és nem esek szerencsétlenül rá másra fentről. Ahogy
felnéztem, az ajtók zárultak és el is ment. Arcom vörössé vált, mikor
megláttam, hogy egy fiún fekszem. Gyorsan felálltam róla és segítettem neki
felállni.
- Úristen! Ne haragudj rám! – tördeltem ujjaim
zavaromban – Annyira sajnálom!
- Nyugalom! – nevetett, ami olyan édesen hangzott,
hogy tekintettem egyből rá vezetettem – Jól vagy?
- Igen, persze. – bólintottam – És te? Nem ütötted
meg magad nagyon?
- Dehogy is! Jól vagyok. Merre mész?
- Öhm.. Broadway.
- Én is arra megyek, csak lekéstem a metrót. –
nevetett – Menjünk együtt.
- Uh, miattam igaz? – húztam el számat – Ezer
bocsánat komolyan!
- Semmi baj, legalább most jó társaságom lesz. –
legyintett.
Olyan hevesen vert a szívem. Gyomrom görcsben
volt, zavarban volt, a miatt, ami történt. De nem csak ezeket hatottak így rám.
Akár hányszor csak rá néztem, megremegtem lábaim. Magas volt, haja kócos, zöld
szemei, telet ajkai. Mintha Harry mása lett volna. Hónapok óta nem beszéltem
vele, erre a sors összehoz egy kiköpött másolattal. Egyik kezében nagy dosszié
volt, amiből lapok lógtak ki.
- És mi dolog lesz arra?
- Hm? – néztem rá fel – Öhm, a barátnőm fellép egy
darabba és megígértem, hogy megnézem a próbát, de lehet, így nem érek oda.
- Igazán? Az szuper. – dőlt a falnak – És te nem
akarsz fellépni?
- Nem vonzz az ilyen. Lámpalázas vagyok. – vontam
meg vállaim.
- És műugró. – nevette el magát.
- Ne már! – pirultam el – Siettem.
- Elhiszem. – nézett az órára – Nem sokára itt a
következő.
- És te mit csinálsz? Már, mint.. – néztem újra a
dossziéra.
- Ja, ezek? – emelte meg kezét – Nem az enyém. A
húgom nagyon szeret festeni és rajzolni. Neki viszem haza.
- Oh, értem. – bólintottam.
- Amúgy még tanulok és boxolok hobbiból. – fűzte
hozzá.
- Komolyan? Akkor versenyekre is jársz nem?
- Azok mérkőzések és nem. Még nem voltam. –
nevettet – És te?
- Tanulok.
- Hát te aztán nem vagy túl izgalmas. – nézett
rám.
- Bocs hogy nem vagyok szuperhős. – forgattam meg
szemeim.
- Amúgy Max vagyok.
- Kiara.
- Helyi vagy, nem?
- Igen, a Central Parknál lakok.
- Nem is olyan messze tőlem. – vigyorgott.
Beszálltunk a metróba és leültünk a szabad helyre.
Az úton végig a hobbikról beszélgettünk és a zenéről. Teljesen egy ízlésünk
volt. Szerencsére csak pár megállót kellet mennünk és már szálltunk is le.
Átvágtunk az emberek között és felmentünk az utcára. Már köszönt is el, de
megfogtam a karját és visszatartottam. Csodálkozva nézett rám, én pedig
zavaromban csak a földet bámultam.
- Figyelj, azért a kellemetlenségért, szeretnélek
kárpótolni. Van kedved este moziba menni? Kicsit rosszul érzem magam a
történtek miatt.
- Ezt már megbeszéltük, semmi baj! – mosolygott –
De ha attól jobb lesz, szívesen elmegyek.
- Szuper! – vettem elő egy papírdarabot a
táskámból és ráírtam a számom – Majd hívj fel.
- Rendben. Szia! – intett majd elment.
****
- Szóval elhívtál egy fiút? – vigyorgott barátnőm
– És hogy néz ki? Magas? Mi a neve? Mit csinál? Itt él?
- Jenn! – szóltam rá és beszálltam a liftbe – Max
a neve. Nagyon rendes fiú. Egy forma ízlésünk van. Tanul és Boxol. – néztem rá
– Megfelel?
- És milyen? Már, mint hogy néz ki? – vigyorogva
nyomta be a tízes gombot.
- Magas, hosszú lábai vannak és kezei, kócos haja,
zöld szemei, telt ajkai. – mosolyodtam el.
- Várj, te most kiről beszélsz? Mert Harry néz így
ki.. – nézett engem – Ne.. Kiara te most vele találkoztál?
- Mi? Dehogy!
- Szóval találkoztál egy fiúval, aki kiköpött
Harry. És úgy beszélsz róla, mint aki szerelmes lett belé és még moziba is
elhívtad.
Nem válaszoltam semmit se csak kiszálltam a
liftből és egyenesen a lakásunk felé vettem az irányt. Jenn nagyon jól tudja
mennyire érzékenyen, érint a szerelem téma, de talán éppen ezért csinálja ezt.
Köszöntünk Jenn szüleinek, majd bementünk a szobánkba. Ledobtam a táskám az
asztalom mellé, és az ágyra ültem. Jenn keresztbe tett karokkal állt az ágya
mellett és ledobta kezéről a táskát rá.
- Tudom hogy most dühös vagy. – nézett engem – De
akkor sem értelek. Egyszer találsz egy fiút..
- Elhiheted, hogy nem Őt keresem másokban. Harry a
múltam és ezt fel is fogtam.
- Jól van, na. – emelte fel megadóan a kezeit –
Csak aggódom miattad. Nem akarom, hogy újra összetörj, érted?
- Nem fogok. Mert nem lesz semmi se. – mosolyogtam
rá – Nyugodj meg.
****
- Műugró! – hallottam meg Max hangját hátulról.
- Szia! – mosolyogtam rá – Örülök, hogy eljöttél.
- Hello. – intett a többieknek – Max vagyok.
- Ő itt Jenn és a barátja Aaron. – mutattam őket –
És ő itt az évfolyamtársam Colton.
- Na akkor mit nézzünk meg? – nézte Aaron a
címeket.
- Nézzünk akció filmet! – vágta rá Jenn és Colton.
- Én nem vagyok oda érte. – válaszoltam.
- Hát én se rajongók értük. – helyeselte Max.
- Akkor ti menjetek valami másra, ez a legújabb
film látnunk kell. – karolt barátjába Jenn.
Max hamar bele egyezett, így kiválasztottunk egy
horror filmet. A többiek már elmentek adásra, mikor mi még kint voltunk és
üdítőket választottunk. Max magához vette a popcorn dobozokat és már vettem
volna elő pénztárcám, hogy fizessek, de megelőzött. Felvont szemöldökkel néztem
rá, mire elmosolyodott és fejével bökött a termek felé. Oda adtam a
jegyszedőnek a jegyeket, majd bementünk és megkerestük a helyünket. A leghátsó
sorban ültünk középen.
- Megbeszéltük hogy meghívlak ma. – hajoltam oda
hozzá.
- Nem fogom hagyni, hogy mindent te állj. Oké? –
pillantott rám.
- Max..
Mosolyogva fogta be számat és a kivetítőre nézett.
Kicsit hasonlít, ez a helyezet arra mikor Harry és Én voltunk moziban. Már
megint. Már megint Harry van a fejemben. Csak egy hétre felejteném el, még a
nevét is. Azért kíváncsi lennék, mit csinál most. Vajon mi van vele. Oldalra
néztem a mellettem ülő személyre. Kiköpött Harry. Lehet a sors akarta, így hogy
találkozzunk. Ő az első, akit nem Jenn szervezett be nekem valami kínos
randira.
Mikor véget ért a film még pár percig ültünk a
helyünkön és vártuk hogy mindenki kimenjen, mert tolakodnak kifelé. A többiek
kint vártak minket a mozi előtt. Colton és Aaron éppen egy jelentet játszottak
el a filmből, amit megnéztek. Elég viccesen nézett ki. Jenn sóhajtva karolt
belém és elhúzott Max mellől.
- Mi van? – néztem rá.
- Azt hittem sose jöttök ki. Idegesítenek a fiúk.
– motyogta.
- Miért? – nevettem el magam.
- Annyira gyerekesek.
- Kiara! – jött oda Max.
- Hm? – fordultam hátra.
- Nem jössz át? Kölcsön adom azt a könyvet, amiről
beszéltünk a metrón. – mosolygott.
- De, persze. – bólintottam és Jenn arcára nyomtam
egy puszit – Majd megyek!
****
Valóban a közelben lakot. Eléggé lepukkant épület
volt. Sok helyen levált a vakolat és volt pár kitört ablaka a lépcsőháznak.
Szorosan Max mellett mentem fel a lépcsőkön és hamar megálltunk egy barna fa
ajtó előtt. Elővette kulcsait és kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptünk egy lány
ugrott Max nyakába és rajta csüngött. Hátra pillantott rám és egyből leszállt
róla. Alaposan végig mért majd egy mosollyal az arcán húzott be a lakásba.
- Szia, Summer vagyok! – ölelt meg – Te vagy.. –
gondolkozott el.
- Kiara. – mosolyogtam.
- Oh, igen! Te ugrottál a bátyámra ma. – nevetett
– Na milyen volt a film? – sétált vissza nappaliba.
- Jó, de nekem már aludnod kéne. – jegyezte meg
Max – Jó éjt Summer.
- Ne már! – biggyesztette le ajkait – Téged
vártalak.
- Itt vagyok, most már mehetsz. – ment a
könyvekhez – Gyere beljebb nyugodtan Kiara.
- Akkor jó éjszakát nektek. – mondta Summer és
elszökdelt a szobából.
- Aranyos a húgod. – mosolyogtam rá.
- Csak hiperaktív. – vonta meg vállait.
Leültem a fotelba és figyeltem, ahogy azt az egy
könyvet keresi. Az egyik fal tele volt ragasztva rajzokkal, festményekkel. A
legtöbb képen síró, de még is mosolygó emberek voltak. Kicsit szívszorító volt
nézi őket, mert átéltem már hasonlót. Mikor Apa nem egyszer megütött és sírtam
a fájdalomtól, a félelemtől, de mosolyognom kellett mások előtt. Max leült
mellém, és az ölembe rakta a könyvet. Mosolyogva néztem rá, majd a könyvre.
- Kérsz valamit?
- Nem köszönöm. – ráztam meg a fejem – Azokat a húgod
festette nem?
- Igen. Sokan azt mondják a lelki világát,
tükrözi. De sose beszél nekem ezekről.
- Lehet, nem mer. – néztem rá – Ismerem azt az
érzést.
- Te? – vonta fel a szemöldökét.
- Igen. Apukám sokat bántott. Sírtam, de mások
előtt mosolyognom kellett.
- Sajnálom. – sóhajtott.
- Mindegy. – vontam meg a vállaim – És a
szüleitek?
- Ők, meghaltak. – piszkálta karkötőét.
- Annyira sajnálom, nem haragudj, hogy csak így
megkérdeztem. – fogtam meg karját.
- Nem mondták még, hogy túl sokat kérsz bocsánatot?
– mosolygott rám – Egész nap csak azt hallani tőled, hogy sajnálom, ne
haragudj, bocsánat.
- Jó, bo.. – fogtam be, hiszen igaza volt – Akkor
én nem is zavarok.
- Nem zavarsz, maradj nyugodtan.
- Biztos? – vettem le kabátom.
- Mindig itt éltél?
- Nem. Angliában nőttem fel és ott születtem. Hét
hónapja vagyunk itt.
- És melyik iskolába jársz?
- Landmark.
- Komolyan? Oda akarok átmenni. A régi iskolám
elég bajos. És milyen szakra?
- Matek. Abban vagyok a legjobb.
- Szóval egy műugró, matek zseni vagy? – nevetett.
- Nem vagy vicces. – ütöttem óvatosan vállba.
****
Hónapok teltek el amióta Max és Én találkoztunk.
Átiratkozott az iskolába, így minden reggel és délután együtt mentünk. A szabad
időm legtöbb részét vele töltöttem, Jenn próbáira és előadásaira is együtt
mentünk. Az utóbbi időben még futni is eljárok vele, mert annyit piszkált érte.
Már a harmadik kör futottuk mikor megálltam és leültem a fűre. Lihegve néztem
utána, mire megfordult és nevetve futott oda hozzám. Leült mellém, majd azzal a
lendülettel ki is feküdt.
- Azt hittem a műugrók jó futok is. – viccelődött,
mint általában.
- Nem vagyok az, hányszor mondjam még? – ütöttem a
hasára, mire összehúzta magát.
- Egyszer megölsz.
- És ha az a célom? – vigyorogtam rá.
- Egyébként, köszönök mindent. – nézte az eget –
Hogy segítesz a húgommal kapcsolatban, meg minden.
- Mondtam, hogy ne köszönd meg. Szívesen segítek.
– mosolyogtam – Menjünk.
Bólintva állt fel és segített felállni. Az út
többi részét gyalog tettük meg hozzájuk. Jenn többször is megjegyezte már, hogy
túl sokat vagyok vele és neki, ez nem tetszik. Igaza volt, hiszen ha nem volt
iskola, a napomat vele töltöttem, nála vagy elmentünk valahova hármasban. Akár
mit mondd Jenn nem, érdekel. A saját utamat járom és sajnálom, ha neki ez nem tetszik.
Nekem se tetszett a kapcsolata még is elfogadtam és örültem, hogy Boldog Aaron
mellett.
Beestünk nevetve az ajtón és lihegve dőltünk a
falnak. Summer boldogan jött oda hozzánk köszönni és átadott egy levelet, amit
Jenn hozott át. Két hete már hogy nem élek vele. Ide költöztem, és ott segítek,
ahol csak tudok. Iskola mellett dolgozni kezdtem egy szendvicsbárban. Igazság
szerint az iskolát eléggé elhanyagoltam a munka miatt, de most ez van.
- Mi az? – állt mellém Max.
- Hát.. – olvastam végig – Semmi meglepő dolog.
- Kia.. –karolt át – Ebben az van hogy az Apukád
lemondott rólatok. De, milyen rólatok?
- Van egy öcsém. Franciaországban él Anyával.
- Ezt nem is mondtad eddig. – nézett húgára – Hová
mész?
- Tanulni az egyik osztálytársamhoz. Tudod, Jeremy,
az okos tojás.
- Csak okosan. – puszilt a fejére.
- Sziasztok. – intett mosolyogva.
Max sóhajtva indult meg a fürdőszobába, majd
visszafordult felém és mosolyogva nézett rám. Összehajtottam a lapot és
letettem az asztalra. Utána mentem és bezártam az ajtót magam után. Kezei a
csípőmbe martak és az ajtónak nyomott. Ajkain végig nyalva csókolt meg, míg
átöleltem a nyakát és még közelebb húztam magamhoz. Feltűrte pólóm alját és egy
könnyed mozdulattal ledobta rólam. Kezeim végig vezettem mellkasán és pólója
alá nyúlva, simogattam puha bőrét.
****
- Tudod múltkor beszélt velem Jenn. – cirógatta
mutatóujjával csupasz hátam.
- Miről? – fordítottam felé a fejem.
- Hogy hasonlítok valakire, aki neked nagyon
fontos volt vagy még mindig az. Mesélsz róla nekem? Kíváncsi vagytok ki ő.
- Ühm.. A volt barátom. Ő volt az első az
életemben, vele nőttem fel, négy évre eldobott magától egy „szerelem” miatt.
Miután Anya és Mike elmentek csak ő volt nekem. Rettenetesen szerelmes voltam
belé. Tény hogy hasonlítotok, de teljesen mások vagytok még is. – simítottam
arcára – Te Max vagy ő pedig Harry, a múltam. De te vagy a jövőm.
- Köszönöm, hogy elmondtad. – nyomta magát hozzám
közelebb és megpuszilt, majd mosolyogva húzott magára – Egy hónap múlva lesz
egy meccs.
- Elmész? – ültem fel csípőjén, és magam elé
húztam a takarót.
- Az edző szeretné, ha elmennék.
- Max.. – néztem szemeibe, mire csak egy mosoly
volt a válasz.
- Nem akarod lehúzni magadról ezt a vackot? –
akasztotta be ujját a takaróba – Jobb lennél a nélkül.
Határozottan más volt. Míg Harry a romantikusabb
és gyengéd típus volt, Max a vadabb és erőteljesebb. Amikor vele vagyok, nem
érzem, azt hogy hiányzik Harry. Eddig nem is gondoltam rá, remekül meg voltam
nélküle és továbbra is meg leszek nélküle. Amíg vele voltam mindig
rátámaszkodtam, vagy más valakire. Először Jenn, majd Tim, Harry és Ben. Végig
a támaszaim voltak. De Max mellett megtanultam a saját lábamon megállni és
kitartani a célom mellett. Sok mindenre megtanított és ezért roppant hálás
vagyok neki.
Miután felöltözünk, megvártuk hogy Summer haza
jöjjön és elmentünk Max egyik barátjához. Kéz a kézben vágtunk át sötétebbnél,
sötétebb sikátorokon, mígnem elértünk egy romosa raktár épületbe. Max eddig nem
beszélt erről a helyről és nem is hozott el ide egyedül. Többen voltak, bent
akik be voltak állva. Csak úgy dőlt a fű szag minden honnan. Volt három asztal,
amire szépen ki voltak szórva csíkokba a drog. Megszorítottam Max kezét, aki
egyből hátra nézett rám. Megnyugtatott hogy nem lesz semmi baj, és nem velük
leszünk csak hátrébb, kell menni. Éreztem magamon a sok embere tekintetét és
hallottam, hogy utánunk szólnak többen is. Talán nem ezt a ruhát kellet, volna
felvennem. Max benyomta maga előtt a nagy vasajtót, ami hangos nyikorgással
nyílt ki. Előre vezetve mentem be és Max utánam. Több szempár egyből rám talált
és méregetni kezdtek. Max intett nekik, majd közelebb mentünk. Rajtam kívül még
egy lány volt és a többiek, mint fiúk voltak.
- Ki ez Max? – kérdezte az egyik.
- Srácok, Ő itt Kiara. – mutatott be nekik –
Hozzám tartozik szóval el, lehet őt felejteni.
Mindenki bemutatkozott, majd helyet foglaltunk és
az egyik fiú beindította a zenét, mire több lány jött elő. Elég hiányos volt az
öltözékük, de megértem, hiszen a srácok szervezték be őket maguknak. Max a
fülembe súgta, hogy menjek oda a barátja nőéhez és barátkozzak össze vele.
Kicsit vonakodva szálltam ki öléből, mivel azok a lányok ott ringatták magukat
előttük. Még ha Max rájuk sem nézett, rossz érzés töltött el. Leültem a fekete
hajú lány mellé, és mosolyogva néztem rá.
- Szia. – nézett rám – Még nem mondtam, de Holly
vagyok.
- Örülök Holly. És mik szoktak itt lenni?
- Amit most látsz az. – sóhajtott – Néha zsákolnak
párat, rákészülnek, a meccsre vagy isznak egy kicsit.
- És Max, ő is szokott ezekkel, a lányokkal? –
néztem őket.
- Max? – nevetett egy kicsit – Max még csak rájuk
sem néz. De mint látom, te eléggé beindítottad a fantáziáját. Max sose hozott
még ide senkit se. Te vagy az első, akit a fiúknak bemutat.
- Komolyan?
- Igen. Több éve ismerem őt, de nem igazán nyílt
meg felém. – vonja meg a vállait.
- Értem. – bólintottam.
Nem sokat beszélgettünk, mivel Holly hamar
lelépett. Nem akartam zavarni őket, így maradtam azon a helyen ahol eddig is
voltam, távolabb tőlük. Nem sok idegig voltam egyedül, mert az egyik srác oda
jött hozzám és vigyorogva méregetett. Nem vettem tudomást róla, gondolván, hogy
majd így elmegy, de nem. Végig simított csupasz combomon és ajkait megnyalva
ült még közelebb. Eltoltam magamról a kezét, de ő ebből nem értett. Újra
simogatni kezdett és már a belső combomnál járt, mikor lekevertem neki egy
pofont. Elkapta a karom és megszorította. Felszisszentem és összeszorítottam
szemeim. Iszonyúan égett a bőröm ettől a seggfejtől. Hamar megszűnt a
fájdalmam, mivel kiszabadultam kezei közül. Félve nyitottam ki szemeim és
láttam, hogy a tag a földön fekszik félig és arcát fogva kábultam. Max szorosan
magához ölelt és egyből a karom kezdte el nézni. A többiek elhurcolták onnan a
tagot, így kettesben maradtunk. Max aggódó tekintette a lilás foltra
szegeződött és nagyot sóhajtva nézett szemeimbe. Mosolyogva jeleztem neki, hogy
semmi baj, jól vagyok, de mintha nem győztem volna meg. Könnyeim letörölte,
majd magához ölelt és arcomra csókolt. Ellépett tőlem majd hátra ment a többiek
után, akik lassan visszajöttek, és meglepődve néztek barátjuk után, aki szinte
ki törte az ajtót maga előtt. Mikor tudatosult benne hová is megy, rohanni
kezdtem. Nem lehet ekkora idióta, hogy megveri. Félre löktem mindenkit és
átmentem a másik helységbe. Nem akarom újra látni, hogy két barát verik
egymást. Elég volt nekem Ben és Harry harca heteken át, míg nem a parkban estek
egymásnak. Max már nem messze volt a háttal támaszkodó tagnak, mikor végre utol
értem és magamhoz öleltem hátulról. Lihegve szorítottam őt, aki erre megállt.
Egyből hátra fordult és engem nézett.
- Ne csináld, kérlek. Nem akarom, hogy bajod
essen.
- Kiara, nem lesz semmi baj sem. De nem ússza meg
ennyivel.
- Max kérlek, ne tedd.
- Ugyan, erősebb vagyok nála. – legyintett.
- Szeretlek. – nyögtem ki végre, ami már hetek óta
ott volt a nyelvemen, de egyszerűen nem jött ki.
Max szinte lefagyott. Hatalmas kő esett le a
szívemről. Hetek óta ott volt bennem, de nem volt erőm kimondani. Féltem. Ujjait
összefűzte enyéimmel és homlokát az enyémnek, döntötte. Csillogó szemekkel
nézett rám. Szívem olyan heves dobogott, mint mikor először mondta, ki a
Szeretlek szót. Melegség járta be testem, ahogy éreztem Max meleg leheletét.
Egy mosoly húzódott arcára és megcsókolt. Finoman kóstolgatta ajkaimat, majd nyelvét
áttolta számba. Remegő lábakkal karoltam át a nyakát és viszonoztam csókját.
Azt hittem Harry után nem leszek szerelemes, talán nem is akartam, de akkor
jött Max és a világom felfordult. Hónapok alatt megismertem mellette a
bátorságot, az erőt, a cselességet és a kitartást. Meg tanultam küzdeni és nem
feladni a dolgokat.
- Én is Szeretlek. – suttogta – Ne sírj. – törölte
le könnyeim – Itt leszek veled mindig.
Féltem hogy nem fogja ezt mondani, arra gondoltam
csak kiröhög és közli velem, hogy én csak szexre kellek. De nem. Boldog vagyok
vele. Újra boldog vagyok, és tiszta szívből tudok mosolyogni. Nem a múltamon
töröm magam, hanem a jelenben élek. Újra megfogta a kezem és visszamentünk a
többiekhez. Max gyorsan lepacsizott velük és elindultunk haza. Már régen sötét
volt és csak a fő útnál elsuhanó autók világították be a sikátort.
****
Hamar eltelt az egy hónap és már itt is volt Max
meccse. Summer szorosan fogta a kezem, míg a nézőtéren megkerestük a helyünket.
Elég sokan kiabáltak az éppen zajló küzdelemhez és csapkodtak. Max nem akarta
hogy Summer is itt legyen, de ő minden képpen jönni szeretett volna. Én se támogattam,
hogy itt legyen, hiszen nem egy tizenévesnek való hely ez. Leültünk a helyünkre
és feszülten néztem körbe. Max nem túl sok időt töltött velünk az utóbbi
időben, hiszen edzeni volt mindig. Amikor haza ért hulla fáradt volt. Evett,
fürdőt és már aludt is. Ritkán volt velem együtt és a húgával. Én legtöbbet
inkább dolgoztam, este pedig a húgának segítettem a tanulásban.
- Kia, - nézett rám Summer – Max jól lesz ugye?
- Semmi baja nem lesz. – mosolyogtam rá – Erős és
megvédi magát.
- Remélem is.
Hamar lezajlott az éppen tartó meccs, így Max
következett és ellen fele. Ahogy a ringbe lépett egyből minket keresett
tekintetével és hamar meg is talált. Mosolyogva néztem rá, mire bólintott és
meghallgatta a bírót. Elcsendült a csengő és már kezdődött is. Summer erősebben
fogta a kezem, és félve nézte bátyját. Sóhajtva néztem. Az első ütés őt érte,
elég csúnyán, az arcán. A tömeg egyből feszült lett és kiabálni kezdtek. Max visszaütött,
de nem olyan erősen. Idegesen ráztam a lábam, míg Max kikerülte az ütéseket.
Summer nekem dőlve ölelt át és néha arcát az oldalamba fúrta hogy ne lásson
semmit se. Bízom, abban hogy Max győz és nem lesz baja.
Már nem sok idő volt hátra a harmadik menetből.
Pár perc és vége van. Ha Max nem üti, ki ellenfelét akkor nem győz. Láttam,
hogy lent már emelik a kis ütőt, hogy megüssék a csengőt, mikor Max erőre
kapott és egy nagy ütéssel a földre küldte ellenfelét. A tömeg megfeszült és
hatalmas csend lett. A bíró vissza számolt, de ellenfele nem kelt fel. Summer
nem hitte el, hogy Max lett a győztes.
A csarnok előtt álltunk és vártuk a mi
győztesünket, hogy végre kijöjjön. Sóhajtva csukta be magam mögött a csarnok
kapuját és mosolyogva rohant oda hozzánk. Summer egyből a nyakába ugrott és
megpuszilta.
- Annyira büszke vagyok rád Bátyus!
- Köszönöm. – ölelte szorosan magához.
- Én is büszke vagyok rád. – léptem oda hozzá és
kezeim közé vettem arcát – Fáj? – néztem lila foltjára.
- Nem. Jól vagyok, de még jobban leszek, ha
megcsókolsz. – nyomta ajakit nekem, és hosszan ott hagyta.
- Gratulálok. – mosolyogtam és megfogtam a kezét.
- Ha nem letettek volna itt nem biztos, hogy megy.
- Ugye milyen jó hogy eljöttem? – vigyorogva ment
előttünk Summer.
Summer az úton végig arról faggatta testvérét,
hogy mostantól mi lesz. Milyen meccsekre fogunk járni, többet lesz-e velünk.
Max annyit mondott hogy majd megbeszéljük és megszorította hozzá a kezem. Félve
néztem rá, de ő csak húgát leste. Rossz érzésem van. Summer előre futott a lépcsőkön és kinyitotta az ajtót. A lakásba érve Max ledobta a táskáját és
megkönnyebbülten dőlt a falnak. Végig őt néztem és vártam mit fog tenni. Arcomra
csókolt és tovább ment húga szobájába. Leültem a fotelba és vártam, hogy
kijöjjön. Néha hallottam hogy Summer egy kicsit kiabál, majd zokogni kezd.
Egyre jobban féltem. Vajon mit lesz? Max mit akarhat?
Arra figyeltem fel, hogy Max az ajtónak dőlve áll
és engem néz. Fejével bökött hogy kövessem.
****
Szemeim megtörölve álltam az ismerős ajtó előtt és
kezemet lassan emelve kopogásra, szipogtam. Könnyeim patakként folytak arcomon
le. Meghallottam számomra a biztonságot, jelentő hangot és egyből felé
fordultam. Jenn aggódva nézett rám és táskáját ledobva rohant oda hozzám.
Szorosan magához ölelt és éreztem, ahogy a sírás miatt megrázkódik néha. Megint
fájdalmat okoztam neki. Újra és újra. Aaron nem sokkal jött utána és felvette a
földről a táskáját. Jenn elvette tőle és elküldte, hogy kettesben legyünk. Kinyitotta
az ajtót és bementünk. Szerencsére Jenn szülei nem voltak itthon mivel
vacsorázni voltak pár barátjukkal. Egyből a szobánkba mentünk és leültem az
ágyamra. Jenn aggódó tekintette végig rajtam volt és sírni kezdett.
- Lefogytál. – simította végig karom – Beteg vagy?
Minden rendben van?
Egy hang sem jött ki a számon. Megráztam a fejem
és letöröltem könnyeim. Végig csak az járt a fejemben ami lassan egy órája
történt a parkban.
- Egyre több
ellenségem lesz, nem akarok attól rettegni, hogy mikor hívnak fel a kórházban,
hogy bajod esett.
- Meg tudom
magam védeni Max.
- Nem Kiara.
Ez nem egy olyan helyzet. Sok ember ellen lesz innentől kezdve és bántani
fognak, ha nem lépünk. Nem akarom, hogy ez legyen, hiszen fontos vagy számomra.
- Nem
értelek.
- Kiara, -
fogta kezei közé arcom – ne haragudj rám, kérlek. Mindennél jobban Szeretlek és
féltelek.
Hosszú
csókot nyomott ajkaimra és szorosan ölelt. Mikor elengedett megfogta a kezem és
utoljára még megszorította. Ahogy hátrált ujjaink úgy csúsztak szét, míg végül
már nem volt velem. Elvesztettem, őt is.
Elmeséltem mindent barátnőmnek, aki újra könnyes
szemekkel ölelt magához és biztató dolgokat suttogott a fülembe. Annyiszor
elmondta, hogy Ő soha az életben nem hagy el és végig mellettem lesz. És hiszek
is neki. Jenn mindig ott volt nekem és mindig is ott lesz.
