 |
| Tudom, a szívemben jól Örökre, örökre a miénk lesz Még ha igyekszünk is elfelejteni A szerelem emlékezni fog. |
Kéz a kézben ültünk a terminálban és vártunk. Nem
volt erőnk megszólalni. Nem tudtuk mit is mondhatnánk ezekben, a percekben a
másiknak. Ahogy a nagy táblára néztem és láttam, hogy egyre közelebb a
beszállási idő, jobban fájt a szívem. Egyre jobban úgy éreztem, megszakad a
szívem, és nem leszek képes erre. Pár órával ezelőtt még boldogan feküdtünk
egymás mellet az ágyban és annyiszor elmondtuk a másinak, hogy Szeretlek. Most pedig vége. Vége ennek
az egésznek.
- Menj el Harry. – néztem rá és megszorítottam a
kezét – Ha tovább maradsz itt akkor még nehezebb lesz, elválunk egymástól.
- Kiara.. – nézett a szemeibe.
- Nagyon Szeretlek! Nagyon, nagyon. És ez sose fog
megváltozni. Örökké Szeretni foglak. Annyira hálás vagyok mindenért, és annyira
sajnálom, hogy ennek így kell véget érnie. Szörnyen fogsz hiányozni.
- Annyira nagyon Szeretlek. - ölelt magához
szorosan – Legszívesebben veled mennék, de tudom, hogy ez nem jön össze. Még itt
vagy velem, de már most bele őrülők annyira hiányzol.
Szorosan magamhoz húztam fejét és megcsókoltam.
Összeszorítottam a szemeim és hagytam, hogy végig folyjanak könnyeim az
arcomon. Utoljára érzem meleg ajkait, és kezeit. Húztuk, amíg bírtuk. Már mind a
ketten harcoltunk a levegővel, de nem akartuk abba hagyni. Ez volt az utolsó
alkalmunk. Az utolsó hogy egymást érintjük. Végül elváltunk. Felálltam a
székről és rá néztem. Igaz kissé homályosan láttam őt a könnyeimtől, de tisztán
láttam könnyes szemeit. Még mindig szorosan fogtuk egymás kezét, de elindultam.
Lassan lépkedtem hátra felé és így egyre jobban szétvált kezünk. Míg végül nem
kötött minket össze semmi se. Semmi nem volt mi a másik jelen létét mutatta
volna. Hatalmas szívfájdalommal rohantam el a folyosóra ahol Jenn várt. Zokogva
borultam a nyakába és remegtem. Harry könnyes szemei nem hagytak nyugodni. Szorosan
öleltem barátnőmet magamhoz. Bemondták, hogy el lehet kezdeni a beszállást, így
a kapu felé vettük az irányt. Hátra akartam nézi, meg nézni Harry ott van-e
még, de nem volt erőm. Pedig látni akartam legalább még egyszer. Jenn oda adta
a jegyünket a férfinak, aki szedte őket. Sóhajtva indultam meg hogy bemenjek
Jenn után a kapun, amikor meghallottam a nevem. Egyből hátra fordultam és
láttam Őt. Ott állt és megtörve mosolygott rám.
- Szeretlek és vigyázz magadra. Majd írj. – intett
egyet.
- Szeretlek! – mosolyogtam rá, majd nehezen de
bementem Jenn után.
Elfoglaltuk a helyünket és térdeimen megtámasztva
könyökeimet tartottam a fejem. Zokogtam. Zokogtam, mert itt kell hagynom őt.
Tudom, hogy idővel jobb lesz, de hát nekem ő volt a mindenem az utóbbi időben.
Csak ő volt nekem.
****
* 2 hónappal később *
Mosolyogva léptem be, az akkor már egyre jobban
ismert helyre és leültem az egyik hátul lévő székre. Az elmúlt egy hónapban
minden délutánomat itt töltöttem és Jenn próbáit néztem. Emlékszem, amikor az
első nap kísértem el ide. Jenn egyből felvételt nyert több darabba is. Broadway.
Mindig ez volt Jenn álma, hogy itt szerepelhessen. Engem szerencsére felvettek
az egyik híresebb gimnáziumba így gőz erővel tanulok, hogy felvegyenek az egyik
főiskolára. A tanárok nagyon meg vannak velem elégedve és rengeteg új barátom
lett. Régen féltem megnyílni, de már nem.
- Kiara! – integetett nekem Jenn – Gyere ide!
- Rohanok! – álltam fel és lefutottam a
színpadhoz.
- Képzeld a következő darabban én, leszek a
főszereplő! – vigyorgott és a nyakamba ugrott.
- Ez remek! – ugráltam vele örömömben.
Ezért tanulta éjszakákon át a szövegét. Ezért
dolgozott olyan keményen hogy végre elismerjék és felfigyeljenek rá. Annyira
boldog vagyok emiatt.
Jó neki, hiszen nem csak itt lesz sikeres, de a
szerelmi élete is remek. Egy nagyon rendes fiúval megismerkedett a válogatáson
és lassan 3 hete együtt vannak. Nagyon boldogok és Jenn szülei nagyon szereti a
fiút. Nekem továbbra sincs senkim, mert Jenn szerint mindenkiben csak Őt keresem.
Csak Harry lebeg a szemem előtt szerintem. Talán igaza van, talán nem. Harry és
Én minden nap beszélünk, mindent tudnunk, hogy mit csinál a másik. Tudom hogy
Londonban és Nate társaságában és mind ketten edzők egy focicsapatnak, amit
kisiskolásoknak indítottak. Elmesélte hogy több meccsen is voltak már a
gyerekekkel, de ő régen nem focizik. Azt mondta nincs senkije, de sokszor
láttam róla és egy lányról képeket ahol össze, vannak melegedve eléggé. Nem
tagadom, hogy féltékeny vagyok, mert még mindig nagyon hiányzik Harry, de a
múltat lezártam magamban. Szép volt, de vége. Amúgy se olyan fontosak a fiúk
most, csak az számít, hogy bevegyenek egy főiskolára és tanulhassak tovább.
Majd talán ott lesz valaki.
****
* Harry szemszög *
Sose hittem volna hogy tényleg ennyire szeretek
valakit, hogy hónapok után ugyan olyan szívfájdalommal gondoljak rá. Sose
mondtam el neki, amikor beszéltünk, hogy mennyire fáj, hogy nincs velem, de nem
is fogom. Talán akkor elgyengülne, és újra magába zuhanna. Amikor kimentek Amerikában,
két nap után is ugyan olyan keserves zokogással beszélt csak velem. Megszakadt
a szívem a hangja hallatán, de nem tudtam mit tenni, csak beszélni hozzá és
nyugtatni.
- Gyerünk már Styles ne, aludj! – röhögött Nate és
felém, dobta a pólót.
- Bocs. – kaptam el és bementem a csarnokba, ahol
a gyerekek már vártak minket.
- Na srácok, ma bele adok mindent igaz?
- Igaz!
- Megnyerjük a kupát?
- Megnyerjük!
- Most szépen berohantok és lealáztok mindenkit. –
nyújtottam be a kezem a körbe és sorba mindenki oda tette.
- Hajrá, Blacksun! – indítottuk el őket, minden
meccs előtt.
Nate kiosztotta a pólókat és bement velük a
pályára. Én még egy kicsit kint maradtam és elővettem a telefonom. Gyorsan
felnéztem az üzeneteim közé, és mosolyogva láttam, hogy írt végre. Még ha nem
is sokat, de írt. Sajnos az idő eltolódás miatt nehezen beszélünk telefonon és
sajnos én, se tudom mindig egyből megnézni az üzeneteit, így van mikor már
második napos, lenne majdnem a levél, és csak akkor tudok rá válaszolni.
„ Szia!
Képzeld ma egy nagyon jó hírt, kaptunk. Jenn a következő előadásban már
főszerepet játszik! Annyira örülünk neki. Most éppen megyünk megünnepelni az
egyik étterembe, ami már a törzs helyünké vált. Sok sikert a meccshez! Este
beszélünk. ”
Eltettem a telefonom és berohantam a pályához,
ahol a srácok már bemelegítettek. Nate a kapu mellett állt és nézte őket karba
tett kezekkel. Mellé sétáltam és elvettem tőle a labdát. Volt egy kis srác, aki
magamra emlékeztetett ugyan ilyen szenvedélyt érzetem a játék iránt, mint ő.
Remélem ő, nem jár úgy, mint Én.
- Ha ma győznek a srácok, elmegyünk ünnepelni. –
pillantott rám Nate.
- Benne vagyok, ránk fér egy pár ital. – nevettem
fel – Jól van srácok, gyertek ide!
______________________
Nem lett túl hosszú rész, de ez lenne egy ideig az utolsó. Amint túl leszek a kis érettségin, vissza térek és tovább folytatódik. Remélem, továbbra is velem maradtok. Köszönök mindent!♥
