 |
| - Mit keresünk? - Valami szomorú és nehéz dolgot: a feledést. |
*Harry szemszög*
- Kész vagy már? – ültem le a lépcsőre – Nem fogsz
beérni, ha így haladsz.
- Jól van már! – szólt le és arcát dörzsölve dobta
le mellettem a táskáját – Nem láttad a sálamat?
- Az autóban van.
- Akkor kész vagyok.
Lassan leballagott az emeletről és fáradtan vette
fel csizmáit. Felvettem a földön lévő táskáját és kinyitottam előtte az ajtót.
Lustán ment, ki és ahogy megcsapta a hideg levegő, egyből hátra nyúlt kezemért.
Valamiért mindig bennem kereste a melegséget. Mosolyogva fogtam meg a kezét, és
zsebemből előkerestem a kulcsot.
- Harry? – állt meg.
- Hm? – nyitottam ki az ajtót és bedobtam a
táskáját az ülésre.
- Mért telik ilyen gyorsan az idő? Én még nem
akarlak itt hagyni. – sóhajtott és megszorította kezem – Veled szeretnék
maradni, de nem akarom vissza mondani az utat sem, mert Jenn már annyira várja.
És tudom, hogy egy távkapcsolat sem lenne jó. Félnék és te is félnél.
- Kia, ne ezen törd a fejed. – léptem oda hozzá és
arcára simítottam – Minden nap azt mondod, ne gondoljak erre, akkor most te se
gondolkozz ezen.
- Tudom, de.. – nézett vissza a házra – Két nap
Harry. Ahogy belépek délután a házba már a bőröndjeim fogadnak. Dobozok a
nappaliban, amiket bármikor elvihetnek. Amikor felmegyek veled a szobámba,
olyan mintha nem is otthon lennék. Üres szekrények, polcok. Egyedül azért
tudom, hogy hol vagyok, mert velem vagy. Nem akarom, hogy vége legyen.
- Nem lesz vége. – kerestem tekintetét – Sose lesz
vége. Hidd el, minket mindig össze fog hozni a sors. Lehet hogy egy nap, éppen
New York utcán fogok járni és elmegyünk egymás mellett, de másnap egy kávézóban
találkozunk. Egyébként is te buta, ott van az internet, minden nap tudunk
beszélni. Még ha vége lesz a kapcsolatunknak, akkor is.
- Megígéred, hogy sose felejtesz el? – nézett rám
könnyes szemekkel és egy apró mosolyt húzott arcára.
- Hogy tudnálak? – öleltem magamhoz szorosan – Te
az életem része lesz örökre. – pusziltam a fejére.
Fejét szorosan a mellkasomba fúrta, majd ellépett
tőlem és beszállt az autóba. Átmentem az én oldalamra és beültem mellé.
Beindítottam a motort, majd rá néztem. A házat nézte és megtörölte a szemét.
Tudom, hogy igaza van, de nem akarok tudomást
venni erről az egészről. Mién az egész hétvége és a mai délután még. Ki fogjuk
élvezni, hogy együtt lehetünk. Hétfőn hajnalban pedig minden véget ér. Fáj, de
nem lehet ezzel mit tenni. Talán hónapok vagy évek telnek le, mire újra
találkozzunk. Tudom, hogy ott is várja valaki, aki ugyan annyira szeretni
fogja, mint én, sőt talán még jobban és majd több mindent tud neki nyújtani. Ha
most ezt mondanám neki, kiakadna, és azt lenne a válasza, hogy nem. Pedig így
van. Mellettem sokat őrlődött, sokszor nem tudtunk együtt lenni, miközben
tudtam, hogy el fog menni, és nem látjuk egymást. Hibás voltam és vagyok sok
mindenben, de ezt Kiara nem látja be.
Leparkoltam a szokásos helyen, ahol már Tim és Jenn
vártak minket. Kia sóhajtva csatolta ki magát és kiszállt az autóból. Egyből
megölelte barátnőjét. Megfogtam Tim karját, és arrébb húztam kicsit, hogy
négyszemközt beszéljek vele. Először értetlenkedve nézett rám, majd mikor
kiszúrta hogy a lányok felé nézek egyből leesett neki miről lesz szó.
- Ki van borulva?
- Egyre jobban. Kérhetek valami?
- Mondd. – tette keresztbe maga előtt a karjait.
- El tudnád terelni valamivel egy kicsit a
figyelmét nap közben? Tudom, hogy van neked is elég gondod meg minden, de
félek, hogy magába roskad.
- Persze. – bólintott és rám mosolygott – Ne
aggódj, nem lesz semmi gáz.
- Jenn hogy viseli?
- Ahhoz képest, hogy két nap múlva elmegy és mi
már ma „szakítottunk” jól. – sóhajtott.
- Fel a fejjel. – csaptam a vállára gyengén.
- Neked is.
- Mehetünk? – jöttek oda hozzánk.
- Ja. – igazította meg Tim a kabátját.
- Mindjárt megyek, menjetek előre. – mosolygott
rájuk Kiara.
- Ne hogy elkéss. – néztem a többiek után.
- Szeretlek. – ölelt át és szorosan bújt hozzám –
Ma egyedül megyek haza, ha nem baj.
- Én is, nagyon. – simogattam a hátát – Rendben,
akkor nálatok megvárlak.
- Jó és vigyázz magadra napközben, jó? – nézett
rám fel.
- Kiara, nem megyek világgá. – nevettem el magam,
mire ő csak lehajtotta a fejét – Vigyázok, de te is.
Álla alá nyúlva emeltem fel a fejét és mosolyogva
közelebb hajoltam hozzám. Lassan találtam rá ajakira és finom csókoltam meg.
Éreztem, ahogy megszorítja kezeivel a kabátomat. Szorosan tartottam karjaimba,
majd elléptem tőle. Ha most tovább csókolom, akkor elkésik és talán el, se akar
majd menni mellőlem. Figyeltem, ahogy lassan távolodik el. Tim egyből
átkarolta, ahogy oda ért hozzájuk és Jenn rá mosolygott. Tudom, mennyire
megviseli most ez. De ez várható volt. Csak Én vagyok neki itt. Most egy idegen
helyre megy és fél a változástól.
****
Kezemben a telefont forgattam és néztem ki a nagy
ablakon. A kis kávézóban hallani lehetett minden ember beszélgetést. Szerelem,
munka, család. Ezek voltak a fő témák. Ahogy Gemma belépett az üzlet ajtaján,
megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Mosolyogva vett le sapkáját, kabátját és
sálját, majd beült elém.
- Minden oké? – fogta meg a kezem – Olyan
zaklatott volt a hangod.
- Persze, csak személyen akartam veled beszélni és
adni valamit.
- Öhm.. Itt vagyok, mondd. – dőlt hátra, majd
megjelent egy pincérnő és kért egy forrócsokit.
- Hát, ugye hétfőn hajnalban elmegy Kiara, én
pedig ezért visszamegyek Londonba.
- Visszamész? – húzta fel szemöldökét – Mért nem
maradsz itt? Az iskolát se végezted el.
- Nyugodj meg! Mindent megoldottam már. Van hol
laknom, nem leszek egyedül lesz munkám is. Anya már tudja és elfogadta. –
nyúltam a mellettem lévő kabátom zsebébe és elővettem egy kulcscsomót – Ez a
tied. – nyújtottam át neki.
- Mi ez Harry? – vette el.
- Az a ház, amit Nina szülei vettek nekünk, majd a
szakítás után megkaptam. Nem szeretném, hogy üres álljon, de eladni se akarom.
Azt szeretném, ha a tied, lenne és beköltöznél oda. Akár egyedül, akár Anyával
vagy a barátnőiddel.
- Harry.. – nézett rám.
- Ne, nyugodj meg. Nem örökre megyek el, csak nem
akarom, hogy üresen álljon. Te meg mondtad, hogy szeretnél külön élni. –
mosolyogtam rá – Úgy nézel rám, mintha holnap vagy már ma este beállnék a
katonaságba.
- Idióta vagy öcskös. – nevetett – Köszönöm, hálás
vagyok.
- Ne köszönd meg. Régen is mondtam, hogy segítek,
ha tudok.
- És Kiara? Hogy van? Hogy vagytok?
- Hát, most eléggé magába van zuhanva. Próbálom
elterelni a figyelmét, de nehéz, mert nem hagyja. Még a hétvégén együtt
leszünk, hétfőn hajnalban elviszem a reptérre, aztán ott maradok Londonban.
- Akkor most vége lesz? – ivott bele italába.
- Igen, sajnos. Mind ketten tudjuk, hogy egy
távkapcsolat nem működne.
- Sajnálom. – nézett órájára – Mennem kell, ne
haragudj. – állt fel és felvette a kabátját – Hívj fel ha beszélgetni akarsz,
jó? – sétált mellém.
- Persze, jó. – bólintottam és ránéztem.
- Vigyázz magadra és mindent köszönök. – puszilt
az arcomra – Szeretlek öcsi.
- Én is. – mosolyogtam rá és intettem neki.
****
*Kiara szemszög*
A lámpák fénye halványan világították be a sötét
utcát. Meleg leheletem látszott a hidegben, arcom már piros volt és fájt. Szám
ki volt száradva, de nem érdekelt. Órák óta ültem az üres és csendes utcán.
Ültem a padon és magam elé bámultam. Nem vagyok képest haza menni. Pedig tudom,
hogy Harry vár rám és csak velem akar lenni, pont, úgy ahogy én vele. Hajam
teljesen eltakarta a látó terem, ahogy a földet nézetem. Hallottam, ahogy
valaki közeledik, de nem foglalkoztam vele. Leült mellé és sóhajtott egyet.
Orromat bódító illata csapta meg. Lassan fordítottam felé a fejem. Zsebre tett
kezekkel ült és a túl oldalt nézte. Tudtam, hogy megviseli a viselkedésem,
hiszen az elmúlt hetekben tudtunk volna erről beszélni. Mindig felhozta a
témát, és mindig elhessegettem. Féltem róla beszélni, de most hogy közeleg az
idő, bele kell törődnöm és kihasználom, az időt, amit még vele tölthetek. Csak
Ő számít nekem és senki más.
- Figyelj Harry, sajnálom. Sajnálom, hogy így
viselkedtem, tudom, hogy ezzel most nem könnyítem meg a helyzetet, és a
terhedre vagyok.
- Már mért lennél a terhemre? – nézett rám
mérgesen – Ne mondj ilyeneket, kérlek szépen. Ez nem könnyű, de most ne arra
gondoljunk, hogy nem sokára vége. Élvezzük ki, hogy együtt vagyunk. Veled
akarok lenni, fogni a kezed, csókolni a szád, a bőröd, hallani a hangod. Látni
akarlak, ameddig csak tudlak. Menjünk haza, ne üljünk a hidegben.
Mosolyogva fogta meg a kezem és szorosan
összekulcsolta ujjainkat. Másik kezébe pedig a táskámat fogta. Pár másodpercig
csak elgondolkozva néztem rá, majd rádöbbentem mennyire igaza is van. Igaza
van, hogy élveznünk kell az időd, amit együtt vagyunk, később csak képekről
látjuk egymást viszont. Felálltam a padról és elindultunk a házunkhoz. Ami
igaz, hivatalosan már nem az otthonom, hiszen rég meg vették.
Harry boldogan mesélte el hogy ma oda adta azt a
házat a nővérének, amit még régen megkapott Nina szüleitől. Még régebben szóba
hozta, hogy oda szeretné majd neki adni egyszer. Elmondta azt is, hogy ma
beszélt a szobatársával még az iskolából és már meg is van hol fognak lakni.
Minden terve meg van, hogyan vesse bele magát a nagy betűs életbe. Őt hallgatva,
elgondolkoztam hogy nekem semmi tervem, csak, az hogy kimegyünk, és ott
leszünk. El sem gondolkoztam, azon hogy miket tudok majd csinálni. Mosolyra
húzódtak ajkaim, ahogy Harry azt mondta
„Tudod Kia,
minden változásban van valami. Több tapasztalatod lesz későbbre, új emberek
ismersz meg, olyan dolgokat próbálsz ki, amiket sose mertél. És több
lehetőségünk lesz a jövőre nézve. ”
Igaza van. Amerikában számos, nagyon jó egyetem,
főiskola van, amik tárt karokkal várják a jelentkezőket. Jenn is jelentkezhet színésznőnek.
Én is kipróbálhatom azokat, amikről eddig csak álmodtam. Mindennek vannak jó
oldalai. Még ha fáj is, hogy elhagyom a Szerelmem, tudom, hogy boldog lesz
Londonban. Több száz nő oda lesz érte, és majd könyörögnek neki, hogy az
ágyukba vigye. És talán egyszer híres focista lesz belőle vagy akár egy híres
és elismert edző.
****
Ujjamon a kis köves gyűrűt forgatta, míg a másik
kezével a derekam simogatta. Halk zene szólt és fél sötétség volt a helységben.
A kád szélén lévő gyertyák pislákoló fénye adták azt a kis fényt, ami épp elég
volt, ahogy hogy lássuk a másikat. Felé fordultam és mosolyogva tettem kezeim a
mellkasára. Kezeit a csípőmre tett és megszorította, majd magához volt. Testem
szorosan simult hozzá és megcsókoltam őt. Egyik karjával átkarolta a hátam, míg
a másikat az arcomra tett és hüvelykujjával simogatta a bőröm. Egyre csak
mélyült és mélyült a csókunk. Elvesztünk a másik jelenlétében.
- Ühm.. Harry.. – motyogtam neki, és a vállaiba
kapaszkodtam.
- Mi az? – húzta el a fejét.
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy mindenért nagyon
hálás vagyok neked. – mosolyogtam – Köszönöm hogy itt voltál velem, és hogy
szeretsz. És nem mellesleg örülök, hogy Te voltál nekem az első. – pöcköltem
meg az orrát.
- Oh, hát ennek én is örülök. – nevetett fel –
Szeretlek.
- Én is! – pusziltam meg.
_________________
Ezen kívül még egy rész lesz, amiben a búcsú lesz és egy kis bemutatás hogy milyen lesz nekik egymás nélkül az élet. Amint tudom hozom. :)♥
