2014. március 16., vasárnap

Huszonkettedik fejezet ∞

+18

Ha mindent megkapsz, amire csak vágytál,
aztán elveszíted, akkor ismered meg
csak az igazi szabadságot.

Éreztem, ahogy oldalaim mellett megsüllyed a matrac és a halványan beszűrődő fény, nem világítja meg arcomat. Sóhajtva dörzsöltem meg az arcom.
- Jó reggelt ünnepelt. – suttogta Harry és ajkaimra csókolt – Készítettem neked reggelit.
- Neked is. – nyögtem ki és átkaroltam a nyakát – Mondtam már, hogy nem akarom megünnepelni a születésnapomat. – néztem szemeibe.
- Ugyan már Kiara. – mosolyodott el – Ez a nap csak is kizárólag rólad szól! – tette fejét a mellkasomra – És erről én gondoskodom.
- Legyen. – öleltem magamhoz és ujjaimat a hajába fűztem.
- Oda is adom az egyik ajándékod! – nyomta el magát tőlem és kiszállt az ágyból.
- Nem kellett volna.. – ültem fel ásítva.
- Nem nagydolog. – vett ki egy hosszúkás dobozta a kabátja zsebéből.
Mosolyogva ült le mellém és a kezembe adta. Vörös bársony doboz volt egy fehér masnival átfűzve. Lassan vettem le a tetejét és egy magam mellé tettem. A dobozban egy ezüst nyaklánc volt egy H betűvel. Rápillantottam és pólója alól előhúzta az ugyan olyan nyakláncot egy K betűs medállal. Arcomra akaratlanul is nagy mosoly ült és kezén végig simítva magamra rántottam. Tarkójába mélyesztettem ujjbegyeim és megcsókoltam. Pólóm alá nyúlva cirógatta a derekam és egyre feljebb halad keze. Egyik lábam derekára tettem, így teljesen magamra nyomtam őt.
- Kihűl a reggelid.. – motyogta csókunk közben.
- Ühm.. Rád jobban éhezem. – húztam el a fejem és végig nyaltam ajkaimon.
- De kis kacér valaki. – nevetett fel és lemászott rólam – Edd meg a reggelit, aztán mennek, kell.
- Értettem Anyuci. – dobtam utána a párnát.

****

- Négyre itt vagyok. – támaszkodott az autónak.
- Nem kell lejönnöd. – dobtam a vállamra táskámat és közelebb mentem hozzá – Haza találok.
- Nincs ellenkezés. – mosolyodott el és megcsókolt.
Kezeim az oldalaira tettem és élvezetem meleg kezeit az arcomon, meleg ajkait. Élveztem, hogy velem van. A szép pillantott egy köhögés szakította félbe. Megfordultam és Jenn ugrott a nyakamba. Egy puszit nyomott az arcomra és ugrált egy helyben.
- Boldog születésnapot! – vigyorgott rám – Estére van programotok!
- Igen? – nevetett Harry.
- Mindent eltervezett. – jött oda Tim is – Boldog születésnapot.
- Köszönöm. – mosolyogtam rájuk – Akkor, négykor! – fordultam vissza és megpusziltam.
Mosolyogva karoltam bele barátnőmbe és elindultunk az iskola felé. Próbáltam azon a rövid úton kihúzni belőle, hogy mit is tervezett, de nem mondta el. Még Tim se tudta, csak annyit hogy ne legyen programja.
Ahogy beértünk az épületbe, Tim egy csókkal köszönt el barátnőmtől és ment a tornateremhez. Lassan ballagtam a szekrényemhez, amíg ők búcsúztak. Hamar megszólalt a csengő és üres lett a folyosó, de nem törődtem vele. Kések pár percet nem nagydolog. Tudtam, hogy Jenn nem jön el a szekrényig, hanem félúton meg vár.
- Lám, lám. – hallottam meg Ben hangját és neki dőlt a szekrénynek – Nagy a szerelem igaz?
- Lépj le. – pakoltam a könyveimet.
- Ugyan már, mindenki tudja, hogy Harry kihasználja a naivságodat. Élvezi, hogy irányítja a kapcsolatotokat. Még jó hogy Nina minden egyes kis lépését csillogó szemekkel kíséri. Halálosan szerelmes abba a senkibe. – vigyorgott önelégülten – Ahogy megmondtam neki, hol van Harry már ott is volt. Tim unokatestvére megtudta, majd Tim is és végül Te. Csak kár hogy nem kaptalak meg teljesen.
- Micsoda? – néztem rá ingerülten.
- Van ezzel valami problémád?
- Nem csalódtam még ennyire soha senkiben sem, mint Benned! - kiabáltam rá - Azt hittem olyan, vagy mint aminek mutattad magad.
- Te vagy az, aki kifordult magadból! Azt hiszed Harry olyan tökéletes, csak nehogy pofára ess! - csapta be a szekrényajtót és tovább ment a folyosón.
- Mire fel van olyan nagy arcod? Semmit, érted, SEMMIT soha nem értél el az életben! 
- Hogy mondtad? - fordult vissza ingerülten és egyenesen a szemeimbe nézett.
- Jól hallottad, egy nulla vagy. Értéktelen ember. Kétszínű senki. Ott szúrod hátba a másikat, ahol tudod.
- Én vagyok a senki? Nézz magadba, igazi ribanc lett belőled. Harry és a "barátaid" úgy játsszanak veled, ahogy akarják. 
- Ribanc? - nevettem fel hangosan - Én? Istenem Ben, hülyébb, vagy mint gondoltam.
- Nagyon kinyílt a szád.
- Dögölj meg, komolyan. - fordultam meg és elindultam a terem felé.
Nem válaszolt csak tovább ment. Hallottam mikor becsapta maga mögött a főbejárat ajtaját. Jenn a hosszú szekrény sor mögött állt és nézett rám. Nem szóltam semmit, csak sóhajtva mosolyogtam rá és vártam rá. Tudtam, hogy engem néz, és nem érti mi is volt ez az egész, de nem is baj. Nem tudja, hogy csókolóztam vele. Csak Harry tudja. Csak sajnálni tudom hogy szegény ennyire nyomorék.
A kedvenc számomat dúdolva léptem be a terembe, ahol csodálkozva nézett rám a tanár. Mosolyogva köszöntem neki, majd helyet foglaltam. Reggel öltözés közben, megígértem magamnak hogy semmi se rontja el ma a kedvem. Nem húzom fel magam apró dolgokon.

****

A tükör előtt állva fésültem a hajam és hallgattam a zenét. Néha csípőmet mozgattam és ide-oda dobáltam hosszú hajam. Amikor a gitárszóló következett úgy csináltam mintha én játszanék, majd énekelni kezdtem. Egyik kezemet a magasba emeltem, míg a másikkal a fésűt fogtam, mint egy mikrofont és ugráltam.
- Azta. – vigyorgott rám Harry és az ajtónak dőlt – Ezt se láttam még.
- Ühm.. – pirultam el teljesen és letettem a fésűt – Ezt.. Izé.. Jól áll? – mutattam végig a ruhámon.
- Tökéletes. – mosolyogva lépett be hozzám és kezemet megfogva pörgetett meg – Szeretsz énekelni?
- Talán. – vontam meg vállaim.
- Olyan szép hangod van. – puszilt meg – Gyere, menjünk, a végén elkésünk.
Megfogtam a táskám és mentem Harry után. Kinyitotta az ajtót előttem, én pedig lassan kiballagtam. Mivel ritkán van rajtam magassarkú cipő ezért elég bizonytalan járással mentem az autóig. Beültem az ülésre és idegesen tördeltem az ujjam. Harry végig simított csupasz combomon és rám mosolygott. Tudom hogy Jenn születésnapi bulit rendezett, amikor megkérdtem mindenkit, hogy ne legyen. De legbelül olyan jó érzés hogy figyelnek rám.
- Hiányozni fogsz. – törte meg a csendet Harry – Ha elmész, visszamegyek Londonba. Meg keresem a volt edzőtársam és megkérem, hogy segítsen. Keresek valami munkát, mondjuk egy iskolában, lehetnék edző.
- Harry.. – fogtam meg a kezét, és rá néztem – Ne gondolj most erre! Itt vagyok és érezzük jól magunkat. Egyébként is a reggel elmaradt valami.
- Milyen kis vad lettél. – nevetett fel – Hidd el nem felejtettem el.
- Oh, akkor megnyugodtam. – hajoltam át hozzá és megpusziltam az arcát.

****

Kezemben egy pohár koktéllal táncoltam és Harry szorosan fogott a csípőnél fogva. Néha a nyakamba csókolt vagy kezei bejárták testemet. Ez volt az első alkalom mikor buliztam. Azelőtt se gondoltam volna, hogy ez lesz. Minden nap a szobámban volt és tanultam, még akkor is mikor nem volt mit. Nem tudtam rá venni, hogy kimozduljak. Ha igen akkor is max a parkba mentem vagy ide a barátnőmhöz. Nyaranta Párizsban tanultam franciául, vagy Svédországban voltam. Jenn sose hagyta, hogy tanulja, ha náluk voltam Svédországban.
Mondhatni megváltoztam. Szabadabb lettem és nyíltabb. Már nem zárkózom vissza, nem hagyom, hogy másik beszóljanak és lenézzenek. Főleg nem Ben.
- Szerinted, hol van itt szabad szoba? – súgta a fülembe Harry, miközben szorosan magához nyomott.
- Keressünk egyet. – vigyorodtam el és megfogtam a kezét.
Jenn és Tim a konyhában voltak, így azt a helyett messziről elkerültük. Mivel elég sokszor voltam itt, tudtam, hogy van egy vendégszoba, ahol van egy nagy ágy. Végig mentem a folyosón magam és megálltam az ajtó előtt, mert Harry maga felé fordított. Vadul támadta meg ajkaimat és fenekem alá nyúlva vett fel. Lábával rúgta be az ajtót és beléptünk a sötét helységbe. Az ajtónak dőlve csukta be azt. Lábaimmal körbe fontam csípőjét és letoltam róla kockás ingét. Harry kezei a combomon jártam fel-alá. Eltoltam magam tőle és pólója végét megfogva húztam le róla. Végig simítottam felsőtestét és kulcscsontját csókolt. Nyelvem végig húztam nyakán, míg ő a ruhám cipzárját húzta le. Behuppantunk az ágyba és lábaimat leengedtem csípőjére, hogy lehúzza rózsaszín ruhámat. Egy könnyed mozdulattal dobta a többi ruhadarabhoz. A zene hangosan dübörgött kint, így nem volt nehéz elengednem magam. Míg Harry a melleimmel volt elfoglalva, addig én kicsatoltam övét és letoltam róla a nadrágot. Körmeim végig húztam oldalain, mire ő megborzongott és egy huncut vigyorral jutalmazott.
Lábaimon végig simított és egy erőteljes mozdulattal behatolt. Hangos nyögés szakadt fel torkomból és hajába túrtam. Ajkait enyémre nyomta és heves csók csatába, kezdtünk. Eddig mindig romantikus volt a helyzetünk, de most már vad és szenvedélyes. Sokkal jobban beindít. Pár percig hagytam, hogy mozogjon, majd megfogtam a vállait és magam alá gyűrtem. Mind a ketten a dominanciáért harcoltunk, de tudtam, hogy felülre kerülök, megadja magát. Lábamat átdobtam másik oldalára és ráereszkedtem. Végig nyalt ajkain és csípőmbe markolt. Nyögésein betöltötték a szobát, de szerencsére kint semmit se hallhattak a hangos zene miatt. Elengedte a csípőm, és kezeit felvezette melleimre. Erősen megmarkolta őket. Láttam, rajta hogy alig bír egy helyben maradni. Mellkasára támaszkodtam, hogy még véletlenül se üljön fel. Lassítottam a mozgásomon és néha oldalra nyomtam a csípőm. Harry szájából olyan nyögések és sóhajok szöktek ki, amit eddig nem hallottam tőle. Kezei újra a csípőmbe markoltam és lehunyta szemeit. Élveztem, hogy így láthatom. Élveztem, hogy én váltom ezt ki belőle, azzal, amit teszek.
- Megölsz. – nyögte rekedtes hangján, én pedig önelégülten vigyorogtam rá egyet.
Ha most látta volna mosolyom, valószínűleg maga alá gyűrt volna és ugyan ezt tette, volna, mint én. Megfogtam egyik kezét és összekulcsoltam vele ujjaimat. Ismerős dallam szűrődött be kintről. Megörültem hogy a kedvenc számom szólt. Kiegyenesedtem, mire Harry szemei egyből kinyíltak. Kezeimet a csípőjére tettem és az ütemre mozgattam felső testem.

Igen, minden bizonnyal más lettem. Megváltoztam. Talán ez másoknak jó, másoknak nem. De én jól érzem magam. Már nem félek élni, már nem félek más lenni. Boldog vagyok, hogy Ő van nekem. Ha nem jött volna újra az életemben még mindig egy szürke kisegér, lennék, aki négy fal között tanul napról napra. Sok köszönhetek neki és ezét örökké hálás, leszek.

****

- Hol voltatok? – hajolt közelebb Jenn.
- Táncoltunk. – vigyorogtam, és bele ittam italomba.
- Oh, igen, „táncoltak”. – bökte oldalba Harry Tim a könyökével.
- Menj már, nem csináltunk semmi olyat. – nevetett Harry.
- A születésnapi szexnél nincs is jobb. – vigyorgott Tim és Jen fenekére csapott.
- Kibeszéltétek magatokat? – álltam Harry elé – Menjünk táncolni!
- Szerintem kicsit többet ittál. – nézett közelebbről meg Tim – Ne igyál.
- Ne szabd, meg mit tegyek. – pufogtam és hátat fordítottam neki.
- Holnap iskola van. Csak azért mondtam. – válaszolta.
- Legyen.
Megfogta Jenn kezét, és inkább őt húztam magammal táncolni. Tudtam, hogy ő mindig benne van az ilyenekben. A zene ritmusára ráztuk a testünket, és egymás csípőjét fogtuk. Tudtuk hogy minket néznek a fiúk, de mi csak jól éreztük magunkat.
Már a sokadig pohár italt húztam le tánc közben és éreztem, hogy kezdek bizonytalanul állni. Már mindenki haza ment csak négyen voltunk, de én még mindig táncoltam. Tim lekapcsolta a zenét én pedig felé fordultam. Harry felállt a kanapéról és oda jött hozzám. Átkarolta a derekam és magához vont. Örültem, hogy végre valaki segít állva maradni.
- Hát akkor mi is megyünk. – mondta Harry.
- Sziasztok! – vigyorogva integettem nekik, mire ők visszaintegettek.
- Kicsit sokat ittál nem? – kérdezte Harry, miközben kinyitotta az ajtót.
- Jól vagyok. – néztem rá, bár arcom valószínűleg nem ezt mutatta, mert Harry kicsit aggódva nézett rám – Nyugalom! Haza megyünk és kialszom magam, ígérem!
- Én se gondoltam ezt más képpen. – ültünk be az autóba.


__________________

Mivel nem sokára vége lesz, azon gondolkoztam hogy lesz folytatása látván a sok látogatót (amiért nagyon nagyon hálás vagyok♥). Még három vagy két rész lesz. És köszönöm mindenkinek hogy olvassa! ♥