 |
| Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak. |
- Minden oké? – kérdezte Ben – Vagy ötször
szóltam, de nem reagáltál, így gondoltam meghallgatom veszel-e levegőt.
- Ühm.. – néztem magam mellé, majd az ujjamon lévő
gyűrűre – Azt hiszem.
- Akkor jó. – ült le az ágyam szélére – Tegnap jól
eltűntél. Azt mondtad, ott leszel a bulin.
Hallottam, ahogy beszél hozzám, de nem fogtam fel.
Felnyomtam magam a matracon, és a gyűrűt néztem, amit kaptam. Teljesen ki
kapcsolta az agyam és csak Harry járt a fejemben. Az, amiket tett értem, amiken
átmentünk együtt. Az együtt töltött éjszakák. Minden egyes emlék, melegséggel
tölt el. Szeretem, veszettül Szerelmes vagyok belé. De egy dolog nem hagy
nyugodni. És félek, hogy ez most igaz lett. Hiszen eltűnt mellőlem.
- De
legalább, már szabad vagyok. – nevettem fel halkan és átkaroltam a mellkasát.
- Sok minden
megváltozik Kiara. – válaszolta komolyan.
- Mi? –
néztem rá fel.
- Csak
gondolj bele. Gondolj vissza mindenre, ami történt, az egész életben. Egyik
percben az élet jót hozz, a másikban pedig csupa rossz. Kitudja mikor vesztünk
el valakit. Kitudja mit jelent a másiknak a hamarosan szó.
- Harry..
- A madarak
is szabadok, de még is korlátok között élnek. Kötve vannak az időhöz, a
szokásukhoz, a helyükhöz. – sóhajtott, majd lehunyta a szemeit – Az élet egy
rejtély. Ki kell élvezni a pillanatot, mert bármikor megszűnhet. Egy pillanat
alatt romban dőlnek az álmok, az érzések.
- Értem mit
mondasz, de nem látom értelmét. – próbáltam magam feltolni ülő helyzetbe, de
Harry visszafogott.
- Szeretlek.
- Én is. –
elmosolyodtam, ahogy megéreztem meleg ajkait homlokomra nyomódni.
- Kiara! – nézett engem Ben – Komolyan, aggódom
érted. Minden oké?
- Jól vagyok. – válaszoltam halkan – Csak mi
vagyunk a házban, nem?
- Igen. – bólintott – Mért? Vársz valakit?
- Öhm.. Nem. Senkit. – ráztam meg a fejem – Csak
kérdeztem.
- Csináljunk ma valamit? – vette elő a telefonját
– Mozi? Séta? Vásárlás?
- Nincs kedvem semmihez. – dőltem vissza és
magamra húztam teljesen a takaróm.
Ben feladta és sóhajtva felállt az ágyról.
Hallottam, ahogy léptei egyre távolodnak. Hangja visszhangzott a szobában,
mikor elköszönt, majd a bejárati ajtó csukódása volt az utolsó hang. Csak
feküdtem az ágyban és lehunyt szemekkel vártam. Vártam a csodára. Hát, ha Harry
mellettem terem bármelyik pillanatban. De nem fog. Kinyúltam az
éjjeliszekrényen lévő telefonomért és feloldottam. Semmi nem volt rajta. Egy
üzenet, egy hívás sem. Azt hittem legalább írt valamit, de nem.
Hol lehetsz
most? Tudom, ha felhívnálak, nem vennéd fel. Tudom, hogy ha most találkoznánk,
nem néznél a szemembe. Eltitkolsz valamit
előle, valami fontos dolgot, de még így is vakon bízom benned. Tudom, hogy
örült vagyok, de ezt Te teszed velem.
****
A lépcsőn ülve meredtem az ajtóra és vártam.
Vártam hogy kopogjanak rajta, csöngessenek, vagy csak kinyíljon. Ha ki is
nyílna csak Ben lenne ott. De Ő most nem fog vissza jönni. Sóhajtva húztam
hátamon összébb a takarót és térdeimre hajtottam fejem. Annyira egyedül érzem
magam. Magányosnak. Tegnap egésznek éreztem magam, de ma már csak félnek.
Mintha a másik felem eltűnt volna. Pont mintha Harry magával vitte volna. Ilyenkor
nem tudok magammal mit kezdeni. Nem találom a helyem. Üres és hideg számomra
minden. Egy ép gondolatom sincs.
Szánalmas
vagyok. Itt ülök és sajnáltatom magam, míg kint zajlik az élet. Egy ajtó
választ le a világtól. Csak itt ülök a lépcsőn és hagyom, hogy az üres ház,
magába fojtson. Hagyom magam emészteni. Ugyan már Kiara, kint vannak a
barátaid, menj, várnak rád.
- Kiara! – rántott vissza egy hang a jelenbe –
Kiara, itthon vagy?!
- Ühm.. – álltam fel a lépcsőről és kinyitottam az
ajtót – Gemma?
- Végre! – sóhajtott – Minden rendben?
- Azt hiszem. – álltam félre – Gyere be.
- Ben mondta, hogy nézzek rád, mert eléggé zavart
voltál reggel. – jött beljebb mosolyogva.
- Fáradt voltam. – dörzsöltem meg az arcom – Ne
haragudj, hogy így pizsamában vagyok.
- Semmi baj! – legyintett – És mit csinálsz?
- Mit csinálok? – kérdeztem vissza halkan, és a
lépcsőre néztem – Még semmit, nem régen keltem.
- Felébresztettelek? Ne haragudj!
- Nem, dehogy. – húztam egy kisebb mosolyt arcomra
– Már fent voltam.
- Akkor jó. Van valami programod?
- Nem, nincsen. – ráztam meg a fejem.
- Akkor most már van! – kacsintott – Öltözz fel és
tedd rendbe magad.
- Hová megyünk?
- Nincs kérdés, csak menj! – mosolygott.
Nem kérdeztem vissza, csak felmentem a szobámba és
előkerestem valami normális ruhát. Megfésültem hullámos hajam és felöltöztem. Összeszedtem
a fontosabb dolgaim a táskámba és már mentem is le. Gemma a falnak támaszkodva
írt éppen a telefonján. Nem tűnt túl boldognak, de miután elrakta egyből rám
mosolygott. Leültem a lépcsőre, amíg felvettem a cipőimet, ő pedig előttem állt
és a kabátomat fogta. Legszívesebben egyből megkérdeztem volna, hogy Harry hol
van, de nem akarom. Akkor csak oda akarnék menni, ahol van. Az is lehet, hogy ő
sem tudja. Kimentünk a házból, én becsuktam az ajtót és elindultunk a város
felé. Átkarolta a kezem és nézelődött. Én csendben mentem mellette és az utat
néztem.
- Min jár az eszed?
- Tessék? – néztem rá.
- Min gondolkozol ilyen milyen? Látom rajtad, hogy
van valami, ami nem hagy nyugodni.
- Csak kíváncsi vagyok hová megyünk.
- Khm.. – változtak meg pár másodperc alatt arcvonásai
– Fejmosásra és szeretném, ha ott lennél.
- Mi? – vontam fel a szemöldököm.
- Az én drága Öcsémre, rá fér egy kis
elbeszélgetés. Tudom hogy nagyrészt, Harry a bajod. Tudom, hogy reggel ott
hagyott Téged és Ben is megmondta, hogy együtt voltatok.
- Mindenki változik. – vontam meg a vállam.
- Kiara, ez nem normális. Anya aggódik érte, és
nem lehet ár hatni. Mióta Londonban él, elment az esze. És..
- És?
- Mindegy. – válaszolt rá gyorsan, majd
lefordultunk az egyik utcán.
Szóval Ő is tud valamit, amit Én nem. Remek. Harry
autója ott állt a parkolóban, ahol aznap is állt mikor itt voltam vele.
Átmentünk a két épület között és a házhoz mentünk, ami az „övé” volt. Gemma
bekopogott, Én pedig kicsit távolabb álltam meg. Nem akarok bele keveredni a
vitájukba, de tudni szeretném, mi folyik itt. Harry kinyitotta az ajtót és
hajába túrva sóhajtott egyet. Tekintette egyből a nővérével egybe forrt, és
szinte ölték egymást. Lassan lépkedtem hátrébb, hogy minél észrevétlenebbül
leléphessek. Mind ez sikerült is volna, ha nem lépek rá egy kupac levére, amit
befele jövet szépen ki is kerültem. Harry egyből Gemma mellett átnézett. Szinte
félre tolta testvérét és felém igyekezett. Karjai szorosan körém fonódtak,
ahogy elém ért és magához rántott. Nem esett jól az ölelése. Egyáltalán nem
volt jó. Fájdalmat okozott. Fizikai fájdalmat. Eltoltam magamtól, mire kérdőn
nézett rám. Elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Megfogta a
kezem és elindultunk a házba. Gemma bejött utánunk és becsukta maga mögött az
ajtót.
- Szóval mit akarsz? – kérdezte Harry ridegen.
- Harry, olyan vagy most, mint egy idegen.
Komolyan, mintha nem ismernélek. – nézte Gemma – Mi a baj?
- Semmi sincs. – vonta meg a vállát és nővéréről
rám vándoroltak a szemei – Jól vagy Kia? – lépett hozzám közelebb, de hátrébb
léptem – Kiara..
- Ki vagy Te? – egyenesen a szemébe néztem – Hol
van Harry? Mert hogy Te nem az vagy az is biztos. – ráztam meg halványan fejem
– Mi történt? Mi változott meg?
- Ne kezd el Te is, ezt kérlek! – dörzsölte meg
arcát – Inkább veletek mi van?
- Velünk semmi se! – csattantam fel – Ben igazat
mondott tegnap! Ugyan olyan kis elit ficsúr leszek, mint a többi nagy menő ott
Londonban.
- Oh, szóval innen fúj a szél.. Ben, mi? –
nevetett fel – Ben drága még nem akart a helyembe lépni jobban? – erre a mondatára
nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem – Kiara, mondd, azt hogy nem csinált
semmit! Rohadtul, de mondd azt!
- Harry nyugodj le! – szólt rá Gemma.
- Mit csinált?! – emelte fel a hangját, mire
könnyek szöktek a szemembe – Kiara válaszolj már!
- Csókolóztunk! – néztem rá és kihúztam magam –
Megcsókolt, azt pedig Én is megcsókoltam. Mert tudod, Ő legalább mellettem volt
és nem hagyta, hogy szenvedjek, de Te! Te még képes voltál reggel is lelépni
minden szó nélkül! Ben mellettem állt, amikor Apa megütött nem is egyszer! Nem
mertem kilépni a rohadt házból, mert féltem. Hol voltál akkor? Hol?! –
kiabáltam vele – A nagy Harry Styles hol volt akkor? Sehol. Azt se tudtad
élek-e vagy halok. És rohadtul de tudom, hogy hazudsz nekem! De vagyok olyan
naiv és elhiszem, mert Szeretlek. – töröltem le könnyeim – Rohadj meg Styles!
– nyitottam ki az ajtót és kirohantam rajta.
Csak mentem előre amerre láttam. Neki mentem
néhány embernek, de nem foglalkoztam vele.
Eltűnni. Csak ezt járt a fejembe. Olyan helyre menni ahol senki nem talál
meg soha többé.
****
A sötét utcákat jártam és próbáltam megnyugodni.
Egész nap a városban sétáltam és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy mi legyen,
hogy mi változott meg. De semmire se jöttem rá. Egy normális mondatot nem
bírtam össze rakni. Üres volt már a város és csendes. A hideg levegő csípte
nedves bőröm, ami a könnyeim miatt nehezen száradt. Sietős léptekkel haladtam a
parkon keresztül hazafelé. Fülemet ismerős hang ütötte meg. Nem sokkal előttem
állt két ember és heves vitában voltak. El akartam menni, de az a hang nem
hagyott nyugodni. Lassan mentem közelebb és akkor vettem észre, hogy Ben és
Harry az.
- Ugyan olyan öntelet seggfej, vagy mint voltál! –
lökte meg Ben – Nem érte Kiara miért kapaszkodik annyira utánad! Csak bántod
lelkileg.
- Mert annyi mindent tudsz! – lökte neki a fának
Harry és felemelte a hangját – Szállj le Róla! Nem akarlak meglátni a
közelében! Hozzá sem érhetnél.
- Képzeld el Harry hogy Kiara nem a tulajdonod!
Nem közösítheted ki Őt, mert nem egy tárgy!
- Nem egy tárgy, de akkor is az enyém.
- Igen? Azért csókolt meg? – kérdezte gúnyosan,
mire Harry behúzott neki egyet.
- Fogd be! Egyáltalán hogy merted Te megcsókolni
őt?! – rángatta meg.
- Chö.. Jobbat érdemel nálad, csak akarom, hogy
lássa nem Te vagy neki a megfelelő ember! – fogta meg arcát.
Harry nem reagált rá semmit, csak egyből egymásnak
estek. Ott ütötték egymást ahol tudták. Lábaim a földbe gyökereztek, oda
akartam menni, de nem tudtam. Nem bírtam megmozdulni. Csak néztem, ahogy verik
egymást. Az egykor jó barátok, éppen ütik egymást. Ben egy erősebb lökéssel a
földre küldte ellen felét és fölé térdelve húzott be neki egyet. Megragadta
Harry pólóját és feljebb húzta. Kezét emelte hogy megüsse, de nem tette. Nem
tette meg, mert ahogy Harry a földre került futni kezdetem. Zokogva estem Harry
mellé és nyakát átkarolva próbáltam meg védeni. Ben elengedte a pólóját és
felállt róla. Szorosan karoltam Harry nyakát és kapkodtam a levegőt. Felnyomta
magát ülő helyzetbe egyik kezével, a másikkal pedig átölelte a derekam. Arcom a
nyakába fúrtam és a kabátját markoltam. Féltem hogy eltűnik a kezeim közül. Hallani
lehetett, ahogy Ben elmegy tőlünk. Éreztem mikor Harry Ben után fordított a
fejét, majd vissza hozzám. Elhúzódtam tőle, és egyből tekintetét kerestem.
Szája felrepedt és vérzett. Szeménél a már egészen halvány folt, újra belilult.
Elővettem a kabátom egy zsebkendőt és száját kezdtem el törölni, mire megfogta
a karom. Rá néztem és közelebb hajolva hozzám homlokát az enyémnek, nyomta.
Kezével megsimogatta az arcom és megpuszilt. Éreztem forró ajakit, ahogy
arcomnak nyomodnak és a vér arcomon marad. Harry egyből letörölte
hüvelykujjával. Felállt a földről és kezét nyújtotta. Elfogadtam gesztusát és
felálltam a segítségével. Megtörölte véres kezét fekete farmerjába és hátra
túrta haját. Megfogta a kezem és összekulcsolta ujjainkat. Szorosan fogta
kezem, pont mintha félne. Szipogva töröltem meg szemeim és mentem vele együtt.
****
A kád szélén ült, én pedig arcáról mostam le a rá
száradt vért. Éreztem, ahogy engem néz, de nem szóltunk semmit. Haza fel sem
szóltunk egymáshoz és azóta sem. Mikor végeztem arcával, kezéről is lemostam a
vért és bekentem a felszakadt bőrt. Elpakoltam a krémet és megmostam a
törölközött, amivel letörölte róla a vért. Felállt a kádról és közelebb lépett
hozzám. Átkarolta a derekam és felültetett a tükör előtti pultra. Majdnem egy
magasságban voltunk, csak pár centi volt a különbség. Ajkát enyémnek nyomta, és
hosszan ott hagyta. Végig simítottam a mellkasán és tarkójára vezettem kezeim.
Lábaimat csípője köré fontam és kapaszkodtam belé.
- Annyira sajnálok mindent. – suttogta – Hidd el,
hogy nagyon fontos vagy nekem és mindennél jobban Szeretlek. – nézett a
szemeimbe – Bocsáss, meg kérlek.
- Inkább Te ne haragudj rám. Hiszen.. – hajtottam
le a fejem, de ő egyből felemelte.
- Nem haragszom. Mert megérdemeltem. Teljesen
igazad volt Kiara. Ahogy elmondtad mi történt tudatosult bennem, hogy igazatok
volt, illetve van.
- Szeretlek. – mosolyogtam el és megcsókoltam.
Kezei végig futottak a hátamon és fenekem alá
nyúlva emelt fel. Elhagytuk a fürdőszobát és a szobámba mentünk. Befektetett az
ágyba és fölém mászott. Egy másodpercre sem szakadt el ajkaimtól, csak akkor,
amikor lehúztam róla a pólóját. Ledobtam a földre, és végig cirógattam
oldalain. Arcán egy mosoly jelent meg és levette rólam a pólómat. Végig csókolt
a nyakam, kulcscsontomon, vállamon, míg el nem ért a melleimhez. Nedves
csókokkal hintette be bőrömet.
- Annyira hiányoztál már. – tolta el magát és
megcsókolt.
Nyelve lassú köröket írt le enyémmel. Mellkasánál
fogva toltam le magamról és csípőjére ültem. Ágyéka az enyémhez ért, amit
kihasználva lassú csípőmozgásba kezdtem. El rekedtes nyögés hagyta el száját és
egyből csípőmbe markolt. Felvette a ritmusom, míg Én mellkasára hajolva
csókoltam végig rajta. Derekamról kezei felcsúsztak a hátamon és kikapcsolta a
melltartómat. Ledobtam magamról és kiegyenesedtem rajta. Abba hagytam a
mozgást, így övét kezdtem el kicsatolni. Letoltam róla a nadrágját, mire ő is
az enyémet, fifti-fifti alapon. Felült és szorosan magához ölelt. Lassan és
lágyan csókoltuk egymást, míg Harry nadrágja zsebéből elővett egy ezüst
csomagot. Ujjait beakasztotta a fehérneműm szélébe és lehúzta azt. Kibontottam
a csomagolást és felgörgettem férfiasságára az óvszert. Visszafeküdt és magára
húzott. Megtámaszkodtam a mellkasán, és óvatosan ráereszkedtem. Egy hangosabb
nyögés szakadt fel torkomból. Harry a csípőmet fogta és várt. Hüvelykujjával
cirógatott közben és tekintette ide-oda futott testemen. Lassan mozogni kezdtem
rajta és ő segített kezeivel. A nem rég még halk és üres szobám, most életre
kelt. Kettőnk nyögése és zihálása járta be a helyet. Előre hajoltam és ő egyből
felajánlotta ajkait nekem. Elmosolyodtam, és újra kiegyenesedtem rajta.
Elengedte a csípőm, és hátamra vezette kezeit. Egy könnyed mozdulattal
megváltoztatta helyzetünket és egyből ő volt felül. Közelebb hajolt hozzám és
beszívta alsó ajkam. Hajába túrtam és nyelvemmel utat törtem magamnak. Egyből
viszonozta. Kezei a combomat marták, de ez csak jól esett. Még jobban kívántam
Őt.
****
- Ha eddig Gemma nem tudta hol vagyok, most már
biztos hallotta hogy Nálad. – nevetett fel Harry és a hátamat simogatta.
- Nem voltam olyan hangos. – pirultam el és
mellkasára csaptam.
- Vadmacska. – vigyorgott rám és megpuszilta a
kezem.
- Jól vagy? – húzódtam hozzá közelebb.
- Ennél jobban nem is lehetnék. – fordult felém
teljesen és végig simított hátamon fenekemig, amibe bele markolt – A lehető
legjobban vagyok.
- Örülök neki. – nevettem fel.
- Nem fogok még visszamenni. – bökte ki – Kitudja,
mikor láthatlak újra. Olyan rossz mikor nem érhetek hozzád.
- De Harry.. – fordultam hasamról az oldalamra –
Iskolába kell járnom. Nem tudok veled lenni.
- Majd minden reggel elviszlek és megyek érted. –
vonta meg vállait.
- Mért nem akarsz visszamenni?
- Kirúgtak. – sóhajtott – A meccsre még el kellett
jönnöm, de már nem kell vissza mennem.
- Szóval azért voltál abban a házban. –
szűkítettem össze szemeim – Mért nem mondtad el?
- Mert volt elég bajod, nem akartalak ezzel
terhelni téged.
- Egyáltalán mért rúgtak ki?
- A verekedés miatt. Én kezdtem az egészet. És az
igazgató nem tűr ilyet az iskolában. Főleg hogy elég híres iskola. Eddig
Londonban voltam ugyan úgy egy albérletben, mert nem akarom, hogy Anya tudja.
- Hozzám mindig jöhetsz. – bújtam oda hozzá – Én
mindig itt leszek neked!
- Köszönöm. – pusziltam meg a homlokom.
