 |
| Barátok nélkül senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része is van. |
Zsebre tett kezekkel mentem az utcán. Könyökömnél
a táskám lógott, és sálam mögé bújva próbáltam nem megfagyni. Már nem sok
választott el hogy végre a célomhoz érjek. Remélem Harry nem lesz dühös, hogy
ilyen sokat kések, de nem bírtam hamarabb eljönni. Anne minden harmadik nap
átjön és megnézi, hogy jól vagyok-e, mert Anya nem hiszi el az Igen Anya, minden a legnagyobb rendben van
és minden oké szöveget már. Ilyenkor átjön Anne és beszélgetünk, hozz
valami ebédet, és szinte megetet. Harry éppen ezért ment el korán reggel, mert
véletlenül se szeretne összefutni vele.
Befordultam a szűk átjáró utcába és szélsebesen
mentem az ajtó felé. Fel lépkedtem azon pár lépcsőn és bekopogtam. Nem kellett
sokat várnom, Harry pár másodpercen belül már nyitotta is az ajtót. Egyből
szorosan magához húzott és megcsukta mögöttem az ajtót. Mosolyogva karoltam át
a nyakát és egy puszit nyomtam ajkaira. Hátrébb lépett tőlem és hümmögve végig
mért. Levettem a kinti cuccaim és kíváncsian néztem rá.
- Ez a nadrág nagyon jól áll. – kacsintott rám,
mire felnevettem – Hogy van Anya?
- Jól van. – mentem után a nappaliba – Hozott
ebédet is nekem, de nem ettem meg az egészet, így elhoztam neked. – nyújtottam
át neki a zacskót.
- Tényleg? – csillantak fel a szemei – Ah, annyira
vágytam már rá! – vette el egyből és átrohant a konyhába.
- Kérdezte, hogy együtt vagyunk-e még és hogy
mikor találkoztam veled. – ültem le.
- Mit mondtál? – jött vissza hozzám és leült
mellém – Kérsz?
- Mondtam neki, hogy együtt vagyunk még, és hogy
utoljára a meccsen láttalak. – néztem rá – Nem kérek, otthon már ettem belőle.
- Szóval akkor most én vagyok a konyhamalac? –
nevette el magát.
- Hívd, aminek akarod magad. – dőltem hátra – Fáj
a szád vagy az arcod?
- Nem, teljesen jól vagyok. Talán az éjszaka
miatt.
- Pimasz. – ütöttem óvatosan vállába.
- Nézd. – vigyorogva húzta félre a pólóját a
vállánál – Ott a harapásod vadmacska.
Egyből elpirultam, ahogy megmutatta. Éreztem,
ahogy ég az arcom és lehajtottam a fejem. Harry csak felnevetett és közelebb
hajolt hozzám. Kezéből letette a tálat az asztalra és combjaimra simított.
Közelebb húzott magához, lábaimat a dereka köré fonta és letolta rólam a
pulóverem. Csupasz karom halmozta el nedves csókokkal, míg kezei a pólóm alatt
hátam simogatták. Harry telefonja csörögni kezdett asztalon, de nem érdekelte
Őt. Ugyan úgy csókolt tovább.
- Harry.. – suttogtam – A telefond.
- Rá ér. – motyogta.
- Lehet fontos. – toltam el magamtól.
- Jó. – sóhajtott és elhajolva az asztalhoz kezébe
vette a telefonját.
- Vedd fel. – igazítottam meg a pólóm.
- Igen? – vette fel – Igen, tudom.. Kiara itt van
velem, akarsz beszélni vele? Nem, szerintem elviszem. Rendben. Szia. – tette
vissza az asztalra.
- Hm?
- Jenn volt, kérdezte hogy mentek-e együtt délután
iskolába. Hívott téged is.
- Otthon hagytam a telefonom. – vakartam meg a
fejem – Mondott még valamit?
- Semmit, ami fontos lenne.
- Addig még van időnk. – mosolyodtam el.
- Oh, de még mennyi. – húzott az ölébe – Jó hogy
ma csak délután kell mennetek. – csókolt meg.
****
- Akkor majd jövök érted később. – hajolt közelebb
Harry és egy rövidebb csókot lehelt ajkaimra.
- Itt várlak. – mosolyodtam el és eltoltam magam
tőle – Szia.
- Vigyázz magadra.
Szólt még oda, majd beült az autóba és
elhajtott. Vállamra dobtam a táskám és
elindultam az iskola felé. Harry direkt messzebb állt meg, hogy nehogy valaki
olyan lássa, aki beszél az Anyukájával. Meglepő látvány fogadott az épület
előtt. Szinte a fél iskola az utcán állt és suttogtak. Két rendőrautó volt a
járda mellett. Kíváncsian törtem előre és akkor láttam meg barátnőmet. Idegesen
túrt a hajába és ide-oda járkál. Megfogtam a vállát, mire egyből felém fordult
és nyakamba borult. Szorosan öleltem magamhoz, bár nem értettem mi ez az egész.
- Oh, de jó hogy itt vagy Kiara! – jött oda
hozzánk Mr. Wood – Velem tudnál jönni?
- Ühm.. – toltam el finoman magamtól barátnőmet,
aki bólintott és megtörölte szemeit – Persze.
- Kövess, kérlek. – mondta.
Elindult az épületbe, én pedig utána mentem. Üres
volt az egész iskola. Az egyik nyitott ajtón bementünk, ahol nekem háttal ült
Tim és Ben. Három rendőr volt velük szemben. Az egyik ült és írt egy füzetben a
másik kettő pedig a fiúkat figyelte. Mr. Wood biccentett felém a fejével az
egyik rendőrnek, aki megkopogtatta az íróember vállát. A férfi rám emelte a
tekintettét, mire Ben hátra pillantott és indulatosan felállt az asztaltól.
- Hagyják őt ki belőle! – kiabált.
- Ben! – szólt rá Mr. Wood – Ülj le azonnal!
- Jobban jársz, ha maradsz a seggeden. – mondta
Tim, teljes nyugalomba.
- Foglaljon helyett. – mosolygott rám a barna hajú
férfi és az egyik szék felé mutatott.
- Rendben. – bólintottam és leültem.
Idegesen tördeltem az ujjam, hiszen azt se tudom
mi történt és mért nincs itt Jenn. Mert ha együtt kerültünk bajba, akkor neki
is itt kéne lenni nem, pedig oda kint.
- A fiatalember azt állítja, hogy nem a mai
verekedésben szerezte a sebeit. – nézett Ben felé, aki szemet forgatva dőlt
hátra – Mivel azt állította, hogy Ön látta a tegnapi verekedést, ezért
szeretnénk fel tenni pár kérdést.
- Milyen verekedés? – kérdeztem vissza habozva,
mire Ben rám kapta a tekintetét.
- Szóval nem látott semmilyen verekedést,
dulakodást?
- Nem. Otthon voltam és készültem a mai napra.
- Akkor Harold Styles se tartózkodik a városban? –
kérdezett vissza.
- Nem, Londonban van. Pontosan nem tudom hol, de
Londonban van az biztos. – bólintottam.
- Mért hazudsz? – kérdezte felháborodva Ben – Azt
hiszed meg mented annak a seggfejnek a hátsóját? Egy aljas féreg, vedd már
észre!
- Nézz már magadra Ben! – néztem rá – Mért kevered
bele Őt? Itt sincs! És nagyon szépen kérlek, ne beszélj róla így.
- Nyugodj meg Kiara. – fogta meg a kezem Tim –
Most már elhiszik hogy Én voltam, aki így beverte a képét? Nem értem mért
kellett ebből ekkora dolgot csinálni. Felidegesített a folyosón és behúztam
neki, nem is egyszer és ezt nem tagadom.
- Rendben. – bólintott a túl oldalon ülő férfi –
Távozhatnak, kivéve önt Tim, kérem, maradjon.
Felálltam és kimentem a folyosóra. A szekrényem
felé vettem az utat és sóhajtva néztem az üres folyosót. Hallottam Ben dühös lépteit,
ahogy utánam, jön. Erősen megragadta a karom és a szekrényeknek nyomott. Szinte
szétrobbant a feje a dühtől, de nem féltem tőle. Már mért is félnék? Nekem is
behúz egyet és elhord mindennek. Fújtatott. Szeme körül egészen sötétlila folt
volt és szája két helyen is fel volt repedve. Arc csontja piros volt, gondolom
a mai verekedése miatt. Rosszabbul nézett, ki mint Harry. Ebből is látszik,
hogy ki az erősebb, és hogy Harry hagyta magát a földre teperni. Ben mindig is
hirtelen haragú volt és ez volt a veszte.
- Mi van? – kérdeztem tőle.
- Nem ismerek rád.. Szánalmas vagy! Mért nem köpöd
be azt a férget?!
- Rohadtul de semmi közöd ehhez Ben! És Harry a
neve. – löktem el magamtól.
- Ez a szerelem teljesen megváltoztat. Eddig sose
hazudtál senkinek, most meg mintha olvasnád, úgy jön belőled. Csalódtam benned.
- Bennem? – nevettem el magam – Benned lehetet a
legnagyobbat csalódni!
- Még hogy bennem?!
- Igen! Hátba támadod a másikat! – kiabáltam rá.
Nem válaszolt semmit, csak bele vert a szekrénybe
és eltrappolt. Fújtatva mentem a lépcsőház felé és leültem az egyik lépcsőre.
Az iskola lassan megtelt élettel. Újra zajokkal és hangokkal teli lett a
folyosó, termek. Tim bejött a lépcsőházba és leült mellém. Sóhajtva könyökölt a
mögötte lévő lépcsőre és rám nézett.
- Ne haragudj a múltkori pofon miatt.
- Megérdemeltem Kia. – vonta meg a vállát.
- És köszönöm hogy nem mondtad, meg hogy Harry itt
van. – néztem rá.
- Még is mért mondanám el? – mosolygott rám és
átkarolt – Olyan, vagy mint a kis húgom.
- Te pedig a Bátyám. – nevettem el magam és
átöleltem.
- Na végre! – rontott be Jenn és egyből Tim
nyakába ugrott – Minden oké? Jól vagytok?
- Persze, nyugodj meg. – puszilta meg Tim – Kaptam
pár óra közmunkát és ennyi.
- Még egyszer köszönöm! – mosolyogtam rá, majd
kettesben hagytam őket.
****
Csendben ültem az asztalnál és éppen a házi
feladatott írtam, míg Harry a pultnál állt és egy almát evett. Végig egy kérdés
kavargott bennem; mért olyan fontos a
rendőrségnek Harry? De talán sose tudom meg. Vannak dolgok, amit jobb, ha
nem tudunk a másikról, ezért is lesz számunkra különleges. Becsuktam a
könyveimet és felálltam a székről. Mosolyogva közeledtem felé. Amikor előtte
voltam kivettem a kezéből az almát és nyakát átkarolva húztam közelebb
magamhoz, hogy megcsókoljam. Nyelvünk vad táncot járt. Harry a derekamba
markolt és felemelt. Megfordulva ültettet fel a konyhapultra. Lábaimmal
közelebb húztam magamhoz és dereka köré fontam végtagjaim. Kezeimmel a nyakát,
hátát simogattam. Harry kezei a pólóm alatt voltak és bőrömet cirógatta.
- Harry? – szólalt meg egy számunkra ismerős hang
a konyhaajtóban.
Egyből oda kaptuk a fejünket és Harry hátrébb
lépett. Idegesen fűzte hosszú ujjait hajába. Leugrottam a pultról és
megigazítottam a ruhám. Anne meglepődve állt továbbra is ott. Gemma a mögötte
állt és elfordította a fejét.
- Mit keresel itt Harry? Mi ez az egész? – jött
beljebb Anne.
- Anya.. – sóhajtott Harry – Nem mondtam el neked
valamit.
- Micsoda?
- Nem járok már abba az iskolába. Mióta volt ott a
meccs, azóta nem voltam Londonban.
- Mért nem mondtad el?
- Nem akartam hogy ideges legyél, vagy aggódj.
Harry és Anne átmentek a nappaliba hogy
átbeszéljék ezt az egészet. Gemma és Én pedig a konyhában maradtunk és
elmondtam, eredetileg azért jöttek át, hogy meglepetés vacsorát csináljanak
nekem. De így négyesben vacsorázzunk. Előpakolta Gemma a zacskóban lévő hozzá
valókat, míg én az edényeket vettem elő.
Hamar összedobtuk az alapját, aztán Harry és Anne
is csatlakozott hozzánk. Látszott rajtuk hogy mindent átbeszéltek és teljes
nyugalom van, sőt talán Anne boldog hogy a fia itthon van, és nem Londonban
tölti a minden napjait.
- Akkor itt maradok, jó?
- Ha Kiara megengedi. – mondta Anne és rám kacsintott.
- Addig marad, ameddig szeretne. – mosolyodtam el.
- Ne mondd ezt neki, mert ide szokik. – nevetett
fel Gemma.
- Ez nem igaz! – ölelt át hátulról Harry.
****
Az ágyban feküdtem és vártam, hogy végre Harry is
csatlakozzon hozzám. Lassan de, végül ő is befeküdt. Szorosan magához húzott és
az oldalam simogatta. Vállára pusziltam és hozzá bújva elhelyezkedtem.
- Nem is mondtad mi volt bent ma.
- Semmi érdekes, unalmas órák. Ennyi.
- Igaz, nem sok minden szokott történni.
- Unalmas iskola.
Talán tényleg jobb, ha egyes dolgok teljes
titokban maradnak. Még ha másnak nem is ettől érdekes a másik. Harry nem tudja,
mik történnek az iskolában, én nem tudom mik történtek Londonban, de egy
biztos, hogy bízzunk a másikban. Éppen ezért nem félünk a történésektől. Mindig
voltak és lesznek is titkaink, mert mi ilyenek vagyunk.
