 |
| Ne kavard fel újra árva lelkem békességét, dúl benne az édes fájdalom, szerelmünk igézete. |
Teltek a percek, az órák, a napok, a hetek, míg
nem az idő hosszú hónapba nem fulladt. Annyi minden megváltozott. Egy kerek
hónapja, annak hogy Anya és Mike Párizsban élnek. Harry Londonban tanul már
tovább. Jenn és Tim megpróbálnak minél több időt együtt tölteni. Hiszen nem
sokára New Yorkba költözünk. Csupán három hétig vagyunk még itt. Apa azóta
elköltözött és semmit se tudok róla. Abban az egy hétben mikor Harry elment,
sokszor megütött és elhordott minden félének. Attól a pillanattól kezdve nem
tekintek rá Apaként, mióta először megütött. Két napig nem mentem az iskolába
hogy nehogy észre vegyék a tanárok. Harry eddig minden hétvégén haza járt, de
az utóbbi találkozásunk óta két hét telt el. Négy napja nem lehet őt elérni és
ő, se keres.
- Kiara, gyere már! – szólt be rám Ben.
- Megyek! – néztem ki a konyhából és táskát a
kezembe véve mentem ki hozzá.
- Indulhatunk? – vette fel cipőit.
- Persze, ha neked nem kell más. – nevettem és
felöltöztem.
- Mert miattam, kellet eddig itt lenni. – karolta
át a derekam és kimentünk a kocsijához.
Ben nagyon jó barátom lett. Szinte minden percem
vele töltöm. Ő jött át mikor sírva hívtam fel, mert Harry nem jött el és még a
telefont se vette fel nekem. Mellettem volt mikor Apa megütött, majd elment.
Mindig itt volt az utóbbi időkben és segített lábra állni, hogy ne forduljak
be.
Egy hete megbeszéltük hogy elmegyünk a közeli 80-es évek Város kiállításra ahol
egy nagy csarnok, be van rendezve. Szerencsére pont visszavonták a
foglalásukat, így gyorsan megvettük a két jegyet. Nagyon sokan kíváncsiak rá,
meg persze jó kis szabadidős foglalkozás is. Jenn és Tim is voltak és azt
mondták nagyon jó.
- És mit csinálsz este? – kérdezte Ben.
- Ühm.. – gondolkoztam el – Talán nézek valami
filmet.
- Nem lenne kedved elmenni moziba inkább? –
mosolygott.
- De! Van egy szuper akció film. – csaptam össze
kezeim – Csak olyan rossz lenne egyedül menni rá.
- Hát itt vagyok én! – nevetett – Akkor nézd meg
hánykor, adják és foglalj helyet.
- Jó!
Elővettem a telefonom és kikerestem a mozi
honlapját. Végig néztem a vetítési időpontokat és lefoglaltam a hátsó sorban
középre két helyet, este fél kilencre. Megálltunk az egyik szupermarketnél hogy
vegyünk valami reggelit, mert nem volt időnk enni. A sorokat jártuk és
nevettünk közben. Ben mindenből viccest csinált. Végül kiválasztott pár fánkot
és gofrit.
****
Fél óra várakozás után végre bejutottunk az
arénába, ami egy nagy városi életet mutatott be nekünk. Nagyon jól meg volt
csinálva minden. Ben a karját nyújtotta, én pedig belé karoltam. Elindultunk az
egyik úton és meg-megálltunk az épületeknél. Mikor az egyik olyanhoz értünk,
amelyikbe be lehetett menni, magam után hoztam és bementem vele. Elengedtem a
karját, és körbe néztem. Egy hotel volt, a recepció volt és egy emelet. Voltak
emberek, akik be voltak öltözve akkori inas ruhába. Ben egyből beállt mellé,
kezembe nyomva a telefonját és megkérdezte csinálhat-e vele egy képet. A férfi
bólintott és beálltak egymás mellé. Mikor kész lett benn elvette tőlem és
beállított a helyére. Mosolyogva néztem rá és átkarolta a mellettem álló
férfit. Megköszöntük a képet és felmentünk a lépcsőkön. Volt egy rövid folyosó,
amin vörös padló szőnyeg volt és virágmintás tapéta a falakon. A falakon kis
képek voltak sötét fa keretben, és alattuk asztalok, amin újságok voltak és
növények vagy lámpák. Gyorsan végig néztük a folyosót aztán mentünk vissza az
„utcára”. Ma is sokan voltak kíváncsiak a kiállításra, így tényleg olyan volt,
mint egy nyüzsgő kis város, régi házakkal, épületekkel, új emberekkel és
ruhákkal.
- Tényleg, nem is mondtam hogy nyílt egy retro
club a városban. – nézett rám Ben.
- Igen? – pillantottam rá – Mikor?
- Két hete talán. – vonta meg a vállát – Ha
akarod, elnézhetünk valamikor.
- Az jó lenne! – mosolyogtam.
- Akkor ezt megbeszéltük. – karolt át és
megálltunk egy étterem mellett – Nézd, tök jól néz ki. Be lehet menni.
- Menjünk! – indultam meg.
Kinyitotta előttem az ajtót és én bementem, ő
pedig utánam. Lehetett rendelni italt és nézni az énekesnőt, aki csinos régi
ruhában énekelt, mögötte zenekar kísérte. Egy zongorista, egy csellós, egy
akusztikus gitáros és egy dobos. Ben kért üdítőt, én pedig addig leültem az
asztalra. Utoljára koncerten még 3 hete voltam, mikor Harry haza jött pénteken.
Elmentünk az egyik ismerősének a fellépésére. Különösen nem vagyok oda a Rock
műfajért, de ők nagyon jól nyomták. Kihozták az italunkat és egy szál vörös rózsát.
A pincérnő a kezembe, adta mire Ben rám mosolygott.
- Ez mi? – kérdeztem.
- Úgy le voltál törve reggel, meg tegnap egész.
Tudom, hogy szereted a rózsát, így most itt van! Hátra feldobja egy kicsit a
kedved.
- Köszönöm! – pusziltam arcon és bele ittam a
poharamba.
Már az utolsó utcát jártuk, mikor észre vettem
hogy van egy ruházati bolt, ahova be lehet menni. Meg ragadtam Ben kezét és
indultam volna a bolt belé, de nem mozdult, tudta hova akar bemenni. A fiúk
nagy ellenséges helyére.
- Ben.. – néztem rá.
- Ne! Sose jövünk onnan, ki ha most bemegyünk! –
ellenkezett.
- Csak végig nézem! Ígérem!
- Semmi próba és egyéb?
- Nem lesz. – emeltem fel megadóan a kezeim.
- Legyen. – sóhajtott és megfordult.
- Köszönöm! – öleltem meg a nyakát és elindultunk.
****
Négy és fél
órát töltöttünk el bent a kiállításon. Ez alatt lett egy szál vörös rózsám, egy
plüss mackóm és egy amolyan nagy ruha, amit hordtak. Betettem hátra az ülésre
őket és beültem előre. Ben beindította a motort és elindultunk haza. Benyomtam
a rádiót és pont a kedvenc számom ment. Egyből énekelni kezdetem és Ben is.
Meglepődve néztem rá, hogy tudja a szövegét, hiszen a fiúk többsége utálta az
előadót és a dalt is. Örültem, hogy végre van valaki, aki szereti. Mivel ez egy
duett volt, mindig úgy csináltuk hogy a női részeket én énekeltem a férfi részt
pedig Ben. Megálltunk a pirosnál és Ben felém fordult. Megfogtuk egymás vállát,
ahogy a klipben is csinálják és azt az idióta mozgást csináltuk. Felnevettünk,
ahogy vége lett a számnak és tovább mentünk.
- Várom már a holnapi meccset. – jelentettem ki.
- Mért? – pillantott rám.
- Mert még egyen se voltam. – könyököltem az
ablakhoz és felé nézve támasztottam meg a fejem – Kik ellen játszotok?
- Nem tudom. – vonta meg vállait – Nem szoktam
figyelni.
- Micsoda rossz fiú. – nevette el magam és vállon
ütöttem gyengén.
- Mondja a rossz lány. – parkolt le a ház előtt –
Nyolcra jövök.
- Legyen fél nyolc! – kötöttem ki magam.
- Oké, de kész legyél. – mosolygott.
- Ígérem! – pusziltam meg az arcát és kiszálltam.
Intettem neki még egyet és a táskámba kutatva
kerestem a kulcsom, míg a ház felé haladtam. Mikor végre meglett, felnéztem és
akkor észre vettem, hogy Tim ült a lépcsőn. Meglepődve néztem rá, hiszen azt
hittem Jenn mellett van. Elé állva mosolyogtam rá és intettem. Tekintette
zavart volt és miután rám nézett, egyből elfordította a fejét. Sóhajtva fogtam
meg a kezét és felállítottam. Gyorsan kinyitottam az ajtót és behúztam magam
után. Levettem a kabátom, csizmáim és kíváncsian néztem rá. Egy helyben állt és
kerülte a tekintettem.
- Tim, mi a baj?
- Kiara.. – sóhajtott és a nappali felé nézett –
Azt szeretném, hogy leülj.
- Tim, mi az isten történt? Kezdesz megijeszteni.
Jenn jól van?
- Ja, persze. Tök jól van.. – fonta maga előtt
össze karjait.
- Akkor?
- Üljünk le.
- Nem akarok, mondd el!
- Ezt nem tőlem kéne, megtudod.. – húzta az időt –
De, emlékszel nyáron, bemutattam az unokatestvérem. Na hát, Ő Londonban él.
És.. – vakarta meg arcát – Volt egy nagyobb verekedés egy meccs után, többen
voltak kórházban, rendőrségen. És hát Harry is benne volt.
- Micsoda? – néztem rá, és teljesen lesokkoltam –
Jól van? Mi van vele?
- Kórházban volt egy napig megfigyelés alatt, mert
eléggé kiütötték egymást az ellenfelével. De ha minden igaz jól van.
Kihallgatták és elengedték.
- Oda kell mennem. – kerestem a telefonom a
zsebemben, de Tim megfogta a karom.
- Nincs egyedül. – nézett a szemeimbe, közben
elengedte a karom – Nina vele van. Tony azt mondta szinte minden, hova együtt
mennek. Így érthető hogy Nina mért hiányzik annyit az iskolából.
- Nina? – gyűltek könnyen a szemembe – Már értem
mért nem veszi fel a telefont, és mért nem jön haza. Csak tudod, ha ez van,
legalább mondaná el.
- Hol mész Ben meccsére nem? – kérdezte, mire
bólintottam egyet – Harry lesz az ellenfele, illetve a csapata, és ha minden
igaz ő is itt lesz. Nem akarom, hogy elmenj.
- Nem fogsz megakadályozni benne. Ben miatt megyek
és nem Harry miatt! – csattantam fel.
- Kiara, a te érdekedben akarom, hogy ne menj el!
Nem történt elég baj így is mostanság veled? Nem szeretném, hogy újra
depressziós legyél..
- Jól vagyok! – fordítottam el a fejem és
könnyeimmel küzdöttem.
- Utoljára kérlek. – fogtam meg a karom gyengéden,
de én elléptem tőle – Ne menj el holnap. – sóhajtva ment ki az ajtón.
Összetört a szívem. Több ezer darabra estem. A
remény hogy Harry bármelyik este bekopog és itt lesz velem, elszállt. Egy
üresség maradt a helyén. Ugyan olyan keserű érzés fog el, mint régen. Egyedül
vagyok. Vannak barátaim, de családom már nincs. Harry volt az egyetlen, aki
éreztette, hogy igen is szüksége van rám. De ez már nincs többé. Ugyan az az üres,
jelentéktelen lélek vagyok, aki voltam.
Leültem a fal mellé, és zokogni kezdtem. Nem a
fájdalom miatt, egyáltalán nem. Amiatt, aki vagyok. Egy olyan ember vagyok, aki
fél, fél mindentől, az érzésektől, a barátoktól és az emberektől.
****
Csak ültem a földön, és gondolataimba merülve
néztem ki a fejemből. Néha rám tört a sírás, aztán abba maradt. Észre se vettem
hogy szinte az egész délutánt eltöltöttem, azzal hogy ott ültem, és magamat
sajnáltattam. Az ajtón való halk kopogás rántott vissza a jelenbe. Sötét volt
az egész házban a téli idő miatt. Nehezen felnyomtam magam a falnak dőlve és a
falon végig húzva kezem, kerestem meg a lámpa kapcsolóját. Az erős fény, szinte
elvakított, míg az ajtó felé szédelegtem. Megtöröltem az arcom és lehajtva a
fejem nyitottam ajtót. Hallottam, ahogy Ben már vette a levegőt, hogy mondjon,
valamit, de nem tette. Hátat fordítva neki mentem a lépcső felé. Becsukta maga
mögött az ajtót és utánam jött. A fürdőszoba előtt megfogta a kezem és maga
felé fordított. Nem akartam rá nézni. Nem akartam hogy ilyen állapotomban
lásson. Láttam, ahogy kezét az államhoz emeli. Szólni akartam. Szólni, hogy ne
tegye, de nem volt hangom. Lassan felemelte az államnál fogva fejem és
szemeimből újra könnyen szöktek ki. Szemeim szorosan összezártam, így nem
láttam arcát. Kezeit arcomra helyezte, és ajakit enyémre nyomta. Mellkasára
tettem a kezem és ellöktem magamtól. Ijedten néztem rá, mire ő a falnak dőlt és
idegesen a hajába túrt.
- Kiara.. – nézett rám – Sajn..
Nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. Nyakát
körbe fontam karaimmal és megcsókoltam. Ajkaim erősen nyomtam az övéire, de nem
reagált. Aztán kezeit a derekamra tette és eltolt lassan magától. Csak akkor
kaptam észbe, ahogy rá néztem. Mit csinálok? Mért hittem, azt hogy Harry áll
itt? Nem.. Kiara, rohadt gyorsan felejtsd
el! Nem fogok lesüllyedni ilyen
gyerekes szintre. Nem hagyom magam.
- Ne haragudj Ben. Sajnálom, ha megbántottalak.
- Most meg miről beszélsz? – nézett rám kérdőn,
mire megráztam a fejem – Minden rendben?
- Persze, de most nem lehetne, hogy elhalasszuk a
mozit?
- De. Persze. – bólintott – Akkor aludj jól.
- Te is. – töröltem meg a szemeim.
- Egyébként, akkor reggel jöjjek érted? – fordult
vissza a lépcsőnél.
- Igen. Minden képen. – húztam el halvány mosolyt
arcomra.
Megvártam, míg kimegy a házból és elmentem
zuhanyozni. Levettem a nyakláncomat és elraktam a kis ládába ahol régi ékszerek
voltak. Beálltam a meleg víz alá és hagytam, hogy ázzon a hajam, a bőröm.
Éreztem, ahogy hideg testemen végig futnak a vízcseppek. Pont olyan érzés
kerített hatalmába, mint amikor Harry átölelt. Hideg testem találkozott az ő
meleg testével. Olyankor mindig olyan jó érzések fogtak el.
****
Kezemben egy üdítővel, kerestem barátnőmet. Aztán
végre meg lett Jenn és megkerestük a többieket, akikkel jöttünk és leültünk
melléjük. Tele volt a sportcsarnok. Sokan jöttek Londonból, hogy szurkoljanak
az ellen csapatnak. Ha ezt megnyerik a fiúink, akkor győztes lesz az iskola
ebben az évben. Jenn a telefonját bújta és üzeneteket írt. Tim Harry miatt nem
jött el. De talán jobb is így. Legalább nem lesz balhé.
Ben és John lenn voltak a pálya mellett és
beszélgettek. Jenn ölébe nyomtam az üvegem és lerohantam hozzájuk. Pont
indultak volna, az öltözök felé, de ráugrottam Ben hátára. A hirtelen jött súly
miatt megingott az egyensúlya de a falba kapaszkodott, így nem estünk el. John
nevetve ment tovább, én pedig leszálltam Ben hátáról. Mosolyogva mentem elé és
rá néztem. Sokkal jobban éreztem magam, mint este. Az éjszaka közepén átjött
Ben egy nagy csomag édességgel és fagyival. Elmeséltem neki mindent, megnéztünk
egy horror filmet, szórakoztunk, aztán egymás mellett elaludtunk.
Megigazítottam a mezt, ami rajtam volt. Ben száma
és neve volt rajta. Jenn Josh mezében volt, míg a többiek is valakijét
viselték.
- Csak annyit akartam hogy sok szerencsét! Ti
fogtok nyerni! – mosolyogta rá és megfogtam a vállait – És mindent köszönök,
komolyan! Fentről szurkolok!
- Köszönöm. – ölelt magához – Meccs után meg buli
lesz!
- Minden féle képpen! – veregettem hátam – Hajrá!
- Megnyerjük. – kacsintott és elment az
öltözőkhöz.
Mosolyogva fordítottam hátat, hogy visszainduljak
a kilátóra a többiekhez, de földbe gyökereztem. Ott állt a bejáratnál és engem
nézett. Egyenesen bele a szemeimbe. Tekintette a mezre vándorolt, amit
viseltem. Állkapcsa megfeszült, ahogy megláttam Ben számát rajta. Kezeim ökölbe
szorítottam és elindultam felé. A bejárat oldalának dőlt és engem követett
szemeivel. Ahogy elmentem mellette megragadta a karom és maga felé fordított.
- Kiara.. – nézett rám.
- Engedj! Várnak a többiek. – húztam el a karom és
tovább mentem, majd hátra fordítottam a fejem – Nincs mit mondanunk egymásnak,
úgy érzem. De ha nem így van, hát akkor se tedd.
Sóhajtva nézett be ahonnan Ben jött ki és John.
Egyből rájuk néztem, mert tudtam Ben jelenleg, meg tudná fojtani. Harry csak
ott állt és a földet nézte. Ben indulatosan indult meg felé és John pont nem
tudta vissza fogni. A falnak nyomta egykori legjobb barátját és nyomta neki.
- Mit képzelsz magadról? Azt hiszed akkora elit
ember, lettél, mert Londonba jársz egy híres iskolába? – ordított vele – Van
merszed ide tolni a képed? Takarodj a másik oldalra a kis nyájadhoz!
- Ne beszélj így velem! – ordította vissza, és
kezét ökölbe szorította – Egy senki vagy és az is voltál mindig!
Ben emelte a kezét, ami ökölbe volt szorítva, hogy
bemosson neki, de gyorsan oda futottam és beálltam Harry elé. Ben meglepődve
nézett rám és ellépett tőlünk. Rá néztem, és láttam, hogy hatalmas düh van
benne. Harry már éppen nyúlt volna a csípőmért, hogy magához húzzon, de
megfogtam Ben kezét és közelebb léptem hozzá. John kitolta az ellenfelüket a
pályához és visszafordult hozzánk.
- Azért ehhez már pofa kell. – nevetett fel John –
Komolyan, szemétség tőle.
- Mindig tudtuk hogy beképzelt majom. – felelte
Ben, aztán rám nézett – Jól vagy?
- Igen. – bólintottam – Ha lehet, kérlek, ne ess
neki. Nem kell a cirkusz. A végén valami bajod lenne.
- Erősebb vagyok nála..
- Ben! Kérlek..
- Jó. Ígérem, nem essek neki, és levegőnek nézem.
– sóhajtott – De mért védted meg?
- Balhét szeretnél? Hogy az edző kispadra
ültessen? – nevettem el magam.
Mosolyogva ölelt meg aztán kimentek a pályához.
Még hogy ezért védtem meg.. Csak nem nézhetem, hogy Ben megveri. Főleg hogy ha
minden igaz nem régen így is verekedésben volt része. Na meg persze, Harry
erősebb, mint Ben. Csak rájuk kell nézni. Nehéz az élet mellettük.
Visszamentem a többiekhez, ahova idő közben Tim is
megjött. Mosolyogva öleltem meg és leültem mellé. Kijöttek az edzők is az
öltözőktől és utánuk a játékosok. Kezet fogott mindenki mindenkivel, aztán
elkezdtek felállni a helyükre. A bíró letette középre a labdát, majd
elkezdődött a játék. Harry a kispadon ült és engem figyelt. Tudom, mert én is
néztem Őt. Hol a pályát, holt Őt. Nina nem volt itt. Nem láttam sehol és Jenn
se.
****
Az utolsó pár percben voltunk és vezettünk. Nem
volt kérdéses hogy megnyerjük-e a meccset. Ben rúgót még egy gólt és lejárt az
idő. A fiúk boldogan ugrottak egymásnyakába, majd az edzőt rohamozták, meg és
rá vetették magukat. Az osztályunk lerohant és a fiúkat kezdték el ünnepelni.
Tim felállt mellőlem és kiment a csarnokból. Kíváncsian néztem utána, majd
követtem. Összehúztam a kabátom, és körbe néztem a bejáratnál. Kissé távolabb
állt a falnak támaszkodva. Oda mentem hozzá és mellé dőltem. Mosolyogva néztem
rá, de ő még csak rám se nézett.
- Hát, nagyon ügyesek voltak a fiúk! – dobtam fel
a témát.
- Aha.
- De komolyan, olyan jó gólokat lőttek! –
mutogattam.
- Téged komolyan nem zavar a jelenléte? –
szakított félbe és ingerülten nézett rám.
- Tudod Tim, ha ezen lovagolsz Téged idegesíteni
fog.
- Hát tegnap nem úgy néztél ki, mint aki annyira,
hű de jól van.
- Most komolyan ez lesz? Alázni fogsz?
- Egyáltalán nem alázlak, csak annyira teszed az
erőset. Valld be. Legszívesebben elé borulnál és vele lennél.
- Hogy te mekkora tuskó vagy! – vágtam pofon –
Rohadt nagyot csalódtam benned!
- Hö.. – fogtam meg az arcát és rám meredt.
- Hé.. – sétált oda Harry hozzánk, Én pedig
indultam is meg – Kiara, ne menj el, kérlek!
- Vigyázz, mert Téged is megpofoz. – bökte oda
Tim.
- Megérdemelted! – kiabáltam hátra és mentem a
park felé.
Trappolva mentem az úton és Tim szavai jártak a
fejemben. Hogy lehet valaki ennyire paraszt? Rosszul esett, amit mondott. De
valahol lehet igaza, van. Szívesen Harry karjaiba vetném magam, és szorosan
hozzábújnék abban a hittben, hogy semmi baj sincs.
- Állj már meg! – kiabált utánam – Nem.. Bírok..
Futni.. – lihegte előttem Harry ahogy megfordultam.
- Mit akarsz?
- Sajnálom, hogy nem vettem fel a telefont. Csak
tudod, volt egy nagyobb balhé és kórházban volt más fél napig, aztán
rendőrségen, kihallgatáson. Az iskolában büntetést kaptunk és minden szart
nekünk, kellet csinálni, elvették minden szórakoztató dolgot, bele értve a
telefont is.
- Aha. – tettem keresztbe karjaim – És Nina?
- Micsoda? – lepődött meg.
- Ő mért volt veled?
- Csak összefutottunk. Illetve olyan mintha
követve. Komolyan. Akár hova mentünk mindig ott volt. Marc azt olyan, mint
valami zaklató.
- Harry.. – néztem a szemeibe – Ugye nem hazudsz?
- Nem. Nem tudnék neked hazudni. – lépett közelebb
– Annyira hiányoztál már.
Kezei arcomat simogatták, és szemeimből könnyek
szöktek ki. Meleg keze hideg bőrömet cirógatta és lassan hajolt hozzám közel.
Meleg lehelete teljesen felmelegítette a testem. Nedves ajkait enyémre nyomta,
majd lassan utat tört nyelvével. Lábaim bele remegtek az érzésbe. Annyira jó
volt újra érezni forró csókját. Karaim szorosan a nyaka köré fontam és
viszonoztam csókját. Lassan váltunk egymás ajkaitól. Harry letörölte a könnyeim
és rám mosolygott. Bízom benne. Megint úgy érzem jelentek valakit.
Összekulcsolta ujjainkat és a parkoló felé mentünk. Megkerestük az autóját és
beszálltunk.
****
Mikor Harry bejött az üres házba, egyből körbe
nézett. Ahol egy hónapja megvédett Apától, most nyugodt és elhagyatott hely
volt. Levettem a kinti cuccaim és a nappaliba mentem. Harry eléggé meg volt
illetődve, pont mintha először járna itt. Leültünk a kanapéra és egyből
megfogta a kezem. Szorosan tartotta kezei között, és hüvelykujjával cirógatta.
Kétségbe esetten nézett rám, ahogy látta hogy sok minden, ami eddig törékeny
volt, már nem voltak a helyükön.
- Mi történt? Minden rendben van? És hol van..
- Sh! – fogtam be a száját – Igen, most már minden
rendben van. Apa elköltözött.
- Bántott Téged? – mért végig – Annyira sajnálom
hogy nem voltam melletted!
- Harry! – szólta rá, mielőtt hegyi beszédbe
kezdett volna – Jól vagyok, mint látod.
- Bocsánat, túlzásba estem. Csak annyira féltettelek. – közelebb hajolva csókolt a nyakamba.
Jól eső bizsergés maradt csókja után, Én pedig
elmosolyodtam rajta. Elhúztam kezem és átültem az ölébe. Kezeim közé vettem
arcát és tanulmányozni kezdtem azt. Látszódott a sok lila folt és seb, de már
csak halványan és közelről. Megkérdezhetném hogy miért volt benne, és hogy
történt, de nem vagyok rá kíváncsi. Nekem az a legfontosabb hogy Harry jól van
és nincs komolyabb baja.
- A rendőrségen mi volt?
- Semmi, el kellet mondanom, hogy történt a
verekedés.
- Akkor minden rendben? – kérdeztem meg.
- Persze, minden oké. – simított az oldalaimra és
kissé derekamba markolt – Szeretlek.
- Én is. – mosolyodtam el és megcsókoltam.
Ajkaink egybe forrtak és élveztük egymás
társaságát. Harry felvitt az ölében a szobámba és befeküdtünk az ágyba.
Szorosan egymás mellett feküdtünk és beszélgettünk. Mesélt az iskoláról, a
szobatársairól. Én elmeséltem neki mik történtek itthon és hogy Ben egy igen jó
barátom lett. Persze ezt nem fogadta túl jól, de bele törődött, azzal hogy
legalább van mellettem valaki.
- Hoztam neked valamit. – ült fel és nadrágja
zsebében kezdett el kutatni.
- Hm? – néztem rá, mire megfogta a kezem és
ujjamra húzott egy gyűrűt.
- Ez amolyan, az enyém vagy gyűrű. – nevette el
magát – Neked vettem.
- Harry.. – néztem a kis karikagyűrűt, amin sorban
kövek voltak – Köszönöm!
Fölém hajolva csókolt meg újra és pólóm alá nyúlva
simogatta hasam. Kezeim a hajába vezettem és fürtjeivel játszottam. Annyira
hiányzott már.
