 |
| Valaki sír itt a sűrű, hideg ködben. Talán én vagyok? |
Ez a reggel is ugyan olyan volt, mint a többi.
Mire felkeltem üres volt a ház. Anya és Apa dolgozni voltak, az öcsém pedig a
barátjánál volt. Reggeli közben felhívtam Harryt. Megbeszéltük hogy este
találkozzunk, mert egész napra Jenn lefoglalt. Mikor végzetem az otthoni
dolgaimmal, összeszedtem magam és elindultam barátnőmhöz. Egész úton a
telefonomba mélyedve mentem, nehogy valakivel is találkozzak, és le kelljen
állom vele beszélni. Direkt felvettem egy sapkát hogy még a mondjuk a hajamról,
se ismerjenek fel. Már csak öt házra voltam a célomig, mikor meghallottam egy
igazán idegesítő hangot, ahogy a nevemet mondogatja. Sóhajtva eresztettem le a
kezem és megfordultam. Kihúztam magam és felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy
elém, tipeg.
- Kiara, de jó látni téged. – vigyorgott rám.
- Mit szeretnél Nina?
- Ne légy ilyen elutasító. – nyúlt a karom felé de
hátrébb léptem – Ugyan Kiara, akár legjobb barátnők is lehetnénk. Hiszen lenne
közös témánk is, Harry. Ha már így elvettem tőlem, megbocsátom, ne aggódj.
- Még hogy én vettem el? Nina gondolkozz már el..
Eltaszítottad magadtól, megcsaltad a legjobb barátjával.
- Tudtommal legjobb barátok voltatok vagy vagytok
nekem olyan mindegy. Még is összejöttél vele. Csak azért nem tartottad vele a
kapcsolatot, mert velem volt együtt, nem igaz? – nyújtotta ki a kezét és az
ujjai, közé vette a medálomat – Csak hogy tudd. Harry mindig is hozzám fog
tartozni, még ha ő nem is látja be. Jobban szeret engem, ahhoz hogy érted
tényleges ott hagyjon. Élvezd ki buta kislány.
- Hagyj békén! – ütöttem le a kezét és hátat
fordítva elmentem tőle.
Ökölbe szorított kezekkel trappoltam el a házig,
ahol becsöngettem és idegesen vártam. Vártam, vártam, vártam, de semmi. Újra
csöngettem, de ismét nem volt semmi. Leültem a lépcsőre, és tenyerembe temettem
az arcomat. Legszívesebben üvölteni van kedvem. Korán reggel felbosszant egy jelentéktelen
személy.
- Kia! – szólt Tim nekem – Gyere be!
- Hello. – néztem rá hátra meglepődve – Jenn?
- Öltözik. – mosolygott.
- Öhm.. Jó. – álltam fel és bementem – A
szobájában van?
- Bizony. – bólintott és átment a konyhába – Te
kérsz valamit?
- Nem, köszönöm. – sétáltam el Jenn szobájáig és
bekopogtam.
- Szia! – nyitotta ki az ajtót és megölelt –
Bocsánat, csak khm.. – vigyorgott.
- Te Jenn.. – csuktam be magam mögött az ajtót –
Tim is velünk lesz?
- Igen. Mért?
- Csak, mert azt hittem kettesben leszünk. Érted,
olyan csajos dolgok.
- Ugyan Kia! – fordult felém – Tim előtt nincs
titkom.
- Az lehet, de nekem van, attól hogy a legjobb
barátom ő is.
- Jó, - ült le az ágyra – mi a baj?
És abban a pillanatban rájöttem, hogy csak valami
harmadik kerék vagyok itt. Ide jöttem „rontani” a levegőt. Jenn arcáról minden
lejött. Mennyire nem érdekli, miről szerettem volna beszélni vele. Epekedve
nézte, hogy mikor nyílik ki az ajtó és jelenik meg Tim. Ahogy a szemeibe néztem
egyből másfelé nézett. Pedig nekem ő az egyetlen, akivel meg tudom beszélni a
dolgokat és Harry. Biccentve jelzem neki, hogy kimegyek. Nagy szemekkel néz
rám, majd megvonja a vállát, és tovább pakol. Remek. Bemegyek a nappaliba és
leülök a kanapéra. Megvárom, míg összeszedik magukat és akkor hátra
normálisabbak, lesznek. Bár erre nem túl sok esélyt látok.
****
- Nézd már! – nevetett Jenn és mutogatott a
képernyőre.
- Olyan, mint te, amikor részeg vagy! – nevetett
Tim.
- Ez nem igaza! – ütött a mellkasára barátnőm,
majd egy lassú csókban értek össze ajkaik.
Csendben ültem a fotelban, és térdemen könyökölve
néztem az adást. Éppen valami vicces válogatás ment állatokról. Ezért ráztam le
Harryt reggel. Ezért hogy itt üljek és nézzem, ahogy falják egymást. Semmi
bajom, azzal hogy együtt vannak, de én is itt vagyok. Igaz ez őket nem zavarja,
de engem igen. Felálltam a fotelból és kimentem az előszobába. Felvettem a
cipőim, és leguggoltam beköti őket.
- Kiara hová mész? – lepődött meg Jenn.
- Haza, szerinted? – néztem rá fel.
- De mért?
- Mert eléggé úgy veszem észre zavaró tényező,
vagyok a szerelmetekben.
- Nem értelek..
- Jenn, mióta itt vagyok csak a szobádban
beszéltünk. Több mint a fél napot itt töltöttem és csak egymás szájában lógtok.
Ne érts félre, nagyon örülök nektek, és nagyon szeretlek titeket, de azt hittem
ketten leszünk és beszélgetünk, mint régen.
- Tessék, mondd csak. Úgy is megint Harry lesz a
téma, vagy hogy milyen szar vagy. Kiara ugyan azokat fújod mindig.
- Bocsánat hogy untalak. Te voltál az egyetlen,
akivel legalább normálisan tudtam beszélni.
- Normálisan? Egyszer nem kérdezted meg hogy,
hogyan is érzem magam. Csak te voltál a téma. Vedd már észre, hogy nem
körülötted, forog a világ királylány. Sose viselkedtél úgy, mint egy barátnő. –
emelte meg a hangját.
- Sajnálom, hogy rám kellett pazarolnod a drága
időd. Tényleg bocsáss meg. – nyitottam ki az ajtót és kirohantam rajta.
- Kiara! – szólt utána Jenn, de nem foglalkoztam
vele.
Szakadt az eső és az idő is lehűlt. Futva eléggé
hideg volt, így lassítottam. A biztos látásomat a könnyeim és az eső cseppek
rontották. Megálltam a nagy kőfalnál és neki dőltem. Szép lassan lecsúsztam a
földre és érzetem, ahogy teljesen szétcsúszok belül. Mintha valami megmérgezné
az elmém, és nem tudnék tisztán látni, se gondolkozni. Egész testem remegett a
zokogástól és a hidegtől. Elhaladt előttem néhány autó, aminek a fénye
bevilágította az utat. Egyetlen autó állt meg. Az ajtaja hangos csapódással
csukódott be. Kabátot terített rám és leguggolva elém vett fel a kezeibe. A
nevemet suttogta és kinyitotta az ajtót. Berakott a kocsiba és átrohanva ült be
a volán mögé. Hátra túrta göndör fürtjeit és felém fordulva szorosan magához
ölelt. Harry ölelése mindig annyira megnyugtató. Ahogy illata betelíti a levegőt,
és ahogyan hozzám ér. Erőtlenül kapaszkodtam a nyakába, és újra zokogni
kezdtem. Még szorosabban ölelt és próbált megnyugtatni. Talán még se lehetek
olyan szörnyű hiszen, Harry itt van nekem. Mindig itt volt. Elfogad minden
hibámmal és megbízik bennem, kiáll mellettem és Szeret. Eltoltam magam tőle és
a szemeibe néztem. Egy apró mosoly jelent meg az arcán és eltolta az arcomba
lógó vizes hajamat. Homlokomra nyomott egy meleg csókot és beindította az
autót. Nem kérdezte meg hogy mi történt, talán, mert tudta hogy nem tudnám most
elmondani vagy, mert olyan makacs vagyok, hogy nem is mondanám el. Mielőtt
elindultunk volna még felém fordult és megfogta a kezem. Testem átjárta a
meleg, ahogy engem nézett. Szorította a kezem és a szemembe nézett.
- Szeretlek, és akár mi is történt, rám
számíthatsz. Megvédelek és vigyázok rád.
Elengedte a kezem és arcomra simítva csókolt meg.
****
Ledobta a kulcsait az asztalra és kibújt a
cipőiből. Álltam lehajtott fejjel az ajtó mellett és gondolataimba merülve
mereven bámultam a földet. Oda sétált hozzám és levette rólam a kabátját.
Felakasztotta a fogasra, majd visszalépve hozzám a pulcsimat is levette.
Leguggolt elém és kikötötte a cipőimet, majd lehúzta azokat rólam.
- Gyere.
Megfogta a kezem és felmentünk az emeletre. Végig
mentünk a folyosón, majd be a szobájába. Üres volt az egész ház, csak mi ketten
voltunk. Becsukta az ajtót miután bejött ő is. A szekrényéhez sétált és elővett
egy melegítő nadrágot meg egy pulcsit. Ledobta őket az ágyra és megfogta a
kezem, így közelebb húzva magához. Lehúzta rólam a pólómat és ledobta, ami
hangosan ért földet. Átnyúlt a pulóverért, amit már kikészített és rám adta.
Lassan húzta fel a cipzárt és egy apró csókot nyomott kulcscsontomra.
Leültetett az ágyra és kezeit végig vezette a combomon, majd lehúzta rólam a
cicanadrágomat. A pólóm mellé dobta és feladta rám a szürke melegítőnadrágot.
Továbbra is előttem guggolt és tekintettem kereste. Feleltem kezem és arcára
simítottam. Örültem, hogy Harry van nekem.
- Mi a baj Édes? – puszilt a tenyerembe.
- Tényleg szörnyű barát vagyok?
- Dehogy is. Kiara, nekem jobb barátom nem volt
nálad.
- Jenn még is azt mondta, hogy nem vagyok jó
barát.
- Még is mire mondta ezt? – ült fel mellém és
magához húzva, dőlt el velem.
- Hogy mindig neki mondtam el minden bajom. Tudod
nekem csak ő volt nagyon sokáig, akivel így tudtam beszélgetni.
- Biztos nem gondolta komolyan. – simogatta a
karomat – Mindenki mondd butaságot. Jenn se gondolta komolyan hidd el.
- Nem tudom..
- Ne gondolj erre! – nézett rám – Szombaton lesz
egy meccsem. Ugye eljössz?
- Persze hogy el. – fúrtam fejem a mellkasába.
- Akkor holnap eljössz velem Londonba?
- El, hiszen megígértem.
- Itt sem hagynálak. – nevette el magát és magára
húzott – Megszárítsam a hajad?
- Nem tudnád. – ráncoltam homlokom.
- Csináltam már. – ült fel.
Fenekem alá nyúlt és így állt fel. Lábaimmal
szorosan öleltem a derekát, míg átértünk a fürdőszobába. Leültetett a kád
szélére és bedugta a haj szárított. Kezébe vette a fésűt, és szárítani kezdte a
hajam.
****
- Találkoztam a volt barátnőddel. – húztam magamra
a takarót.
- Micsoda? – fordította felém a fejét.
- Azt mondta, élvezzem ameddig veled, lehetek,
hiszen úgy is vissza fogsz menni hozzá.
- Istenem. – nevette el magát – Soha nem fogja
feladni? Persze Ben, dobta egy másik lányért.
- Komolyan?
- Igen, akinek bemutattad a bálon. Azt mondta,
jobban meg akarja ismerni és szeretne vele együtt lenni.
- Szuper! – mosolyodtam el – Szóval akkor
beszéltél vele?
- Csak összefutottam vele ma. Nem voltam bunkó így
megkérdeztem, mi van vele mostanság.
Fölém mászott és mosolyogva nézett engem. Egyik
keze a rajtam lévő felső cipzárjával játszott, míg a másikkal mellettem
támaszkodott. Lejjebb húzta és a mellkasomhoz hajolva csókolt végig a bőrömön.
Testem megremegett és összeszorítottam a szemeim. Harry halk kuncogás
hallatszott. Orrával megbökte az arcomat és egy lágy csókot nyomott bőrömre. Rám
nehezedett egész súlyával és nevetni kezdtem. Megcsikiztem az oldalát, mire
legurult rólam, így én lehettem felül. Nyakába hajolva hagytam bőrén apró
puszikat, mire felmordult és a csípőmbe markolt. Végig húztam mutató ujjam a
mellkasán, mire kirázta a hideg és vigyorogni kezdett. Rádőltem és a vállára
tettem a fejem. Benyúlt a pulóver alá és a hátam simogatta.
- Harry.
- Igen?
- Csak te kellesz.
- Szeretlek.
- Én is.
Felnéztem rá, mire egyből ajkaimnak esett és forró
csókban értünk össze. Annyira szeretek vele csókolózni. Ilyenkor mindent
elfelejtek, és csak Ő jár a fejemben. Hónapok, sőt talán évek óta nem voltam
ennyire boldog, mint mellette. Annyira jó érzés hogy számíthatok valakire.
