 |
| A józan ész nyert, a barátság vesztett, mert szívemben a szeretet szerelmet ébresztett. |
/Harry szemszög/
Kiara háttal feküdt nekem és még javában aludt.
Óvatosan kihúztam karom a feje alól, és egy puszit nyomtam az arcára. Felvettem
a széken lévő pólóm és kimentem a szobából. Fáradtan lépkedtem le a lépcsőn,
mivel egész éjszaka beszélgettünk. Leültem a nappaliban lévő kanapéra és a
telefonomért nyúltam. Tim írt egy üzenetet hogy menjünk velük moziba aztán
ebédelni. Ezek szerint Jenn már megbékélt. Kiara nehezebb ügy lesz hiszen,
makacs és igazán nagyot csalódott. Sóhajtva túrtam hátra a hajam és kimentem a
teraszra. Tárcsáztam Jenn számát. Sokáig kisípolt, majd csak az üzenet
rögzítője kapcsolt.
- Szia Jenn, Harry vagyok. Hívj majd vissza,
kérlek. – sóhajtottam.
Zsebre tettem a telefonom és visszamentem a házba.
Kiara a lépcsőnél állt és a szemét dörzsölte. Elmosolyodtam rajta és
megindultam felé. Látszott rajta hogy még nem igazán tért magához. A pulcsim
kissé le volt csúszva a vállán, haja hullámos volt. Kezeim a derekára tettem és
közelebb húztam magamhoz. Fejét a mellkasomba fúrta, mint egy kiscica.
- Jó reggelt Édes. – pusziltam a homlokára.
- Reggelt. – mormogta – Haza megyek rendbe, teszem
magam.
- Itt is meg tudod csinálni. Majd kölcsön vesszük
Gemma ruháit. Észre se fogja venni annyi ruhája, van. – nevettem el magam.
- Te is jobban tudnál készülődni.
- Nem akarom, hogy elmenj. – hajoltam a nyakába és
végig csókoltam a puha bőrén.
- Harry. – nevette el magát és eltolt – Itt
maradok, ha megnyugszol.
- Nyugodt vagyok, amíg nem érek hozzád.
- Barom. – ütött meg.
- Csak Harry. – nevettem fel – Keresek neked
ruhát.
- Jó. – bólintott.
Megpusziltam az arcát és felmentem az emeletre.
Bementem a nővérem szobájába és a szekrényéhez siettem. Elővettem egy szimpla
fekete farmert és egy fehér pólót.
/Kiara szemszög/
Fáradtan dörzsöltem a szemem, és a kanapén ültem
mikor megszólalt Harry telefonja. Az asztalhoz hajoltam és láttam a kijelzőn
barátnőm nevét. A lépcső felé néztem, de mivel nem jött Harry ezért felvettem.
- Mi olyan
fontos? –
szólt bele egyből.
- Izé.. Szia. – vontam fel a szemöldököm.
- Kia?
- Igen. Harry most nincs telefon közelben, szóljak
neki?
- Kérlek. – válaszolta ridegen.
- Egy pillanat.
Felálltam a kanapéról és elindultam az elemet
felé. Harry éppen jött le és mosolyogva nyújtotta a ruhákat. Áradtam neki a
telefont, mire meglepődve nézett rám. Elvettem a ruhákat és lementem a
földszinti fürdőszobába. Hallottam, ahogy elmegy a terasz felé, ezért kinéztem,
de bezárta maga mögött az ajtót. Remélem, nem titkol semmit el. Főleg hogy Jenn
is benne van.
Keresztbe tett lábakkal ültem a pultnál és vártam,
hogy Harry végre bejöjjön. Több mint fél órája kint van, és telefonon beszél.
Ha így folytatja nem értünk időben oda. Felálltam a székről és kimentem a
teraszra. Háttal állt nekem a kertben és a fának volt támaszkodva.
- Harry! Nem sokára indulnunk kell.
- Egy perc! – nézett hátra rám és mosolygott.
Megvontam a vállam és bementem. Leültem a kanapéra
és hátra hajtott fejjel bámultam a plafont. Még mindig Jenn szavai jártak a
fejemben. Az életem rá mertem volna bízni.
- Elkészülök gyorsan és megyünk, oké? – rohant fel
az emeletre Harry.
Bólintottam, majd felálltam és az előszobába
sétáltam. Felhúztam a cipőm és kimentem a házból. Átrohantam hozzánk és
bementem a kabátomért. Szokás szerint üres volt a ház. Pont mintha senki sem
lakná. Sóhajtva hagytam el a házat és becsuktam az ajtót. Harry a kocsiban ült
már és várt rám a ház előtt. Oda siettem és beültem hozzá.
- Minden rendben?
- Persze. – bólintottam és ránéztem.
- Oké. – hajolt közelebb és egy rövid csókot
nyomott ajkaimra.
- Hogy lesz ez a nap?
- Hát, elmegyünk az iskolához, leadom a papírokat,
körbe nézzünk majd, pedig felfedezzük Londont. – nevette el magát – Tegnap
napközben lefoglaltam egy hotel szobát. Holnap pedig haza jövünk.
- Oké. – tettem keresztbe lábaim és elővettem a
telefonom.
****
Jó pár óra autózás után végre megérkeztünk a
célhoz. Hatalmas iskola volt. Rendezett parkkal és egy nagy pakolóval. Harry
mosolyogva nézte az iskolát, és hátra nyúlva vette magához a táskáját.
Kiszálltunk a kocsiból és megvártam, míg oda jön hozzám és megfogja a kezem.
Tisztán látszott rajta hogy milyen boldog. Végül is azt csinálhat, majd amit
szeretne. Elindultunk a főbejárat felé ahol pár fiú ült és egymásnak dobálták a
labdát. Megszorítottam Harry kezét, ahogy észre vettek minket. Az egyik egyből
engem nézett. Próbáltam nem észre venni.
- Huh.. – szólalt meg az egyik, ahogy mentünk fel
a lépcsőkön.
- Jó bőr. – fütyült a túl oldalon ülő.
- Tessék? – fordult meg Harry.
- Jó lenne vele egy menet. – nyalta végig ajkait a
kócos barna hajú fiú.
- Jobb lesz, ha befogod, és szemed leveszed róla..
– szorította ökölbe a kezét Hazz.
- Hagyd! – szóltam rá és elkezdtem magam után
húzni.
- Seggfejek. – mérgelődött mögöttem és körbe
nézett a folyosón – Ha minden igaz az elsőn van a titkárság.
- Ühm.. – fordultam meg – Arra vannak a lépcsők.
- Remélem nem ilyenek, lesznek a szobatársaim. –
sétáltam előttem – Se a csapattársaim.
- Harry.. Ők még éretlenek. Biztos elsősök. –
álltam meg a nagy üveg előtt és néztem ki a pályára ahol éppen edzés volt.
- Ne maradj el. – fordult meg és nevetve
kinyújtotta a kezét.
Elfogadtam gesztusát és megfogtam kezét. Ujjainkat
összekulcsolta és végig mentünk a hosszú folyosón. Furcsa volt hogy éppen
iskola szünet volt, de itt akkor is bent voltak a diákok. Külön órák, plusz
órák, edzés. Nem tudom köztük Harryt elképzelni. Ő, aki utál tanulni. Még a
szájából is ritkán lehet a tanulás szót hallani. Kuncogni kezdtem, ahogy
elképzeltem őt, szemüvegben és egy nagy könyvvel a kezében miközben tanul.
Elengedte a kezem és átkarolta a derekam. Nyomott egy puszit a fejemre, majd
megálltunk. Bekopogott majd benyitott. Előre ment én pedig utána.
- Jó napot. – köszöntünk.
- Jó napot! – mosolygott ránk egy kedves szőke
hajú nő – Miben segíthetek?
- Beiratkozni jöttem. – lépett közelebb Harry.
- Oh, rendben. – állt fel a székéből és a nagy szekrényhez
ment – A nevedet tudhatnám?
- Harold Edward Styles.
- H.. H.. – ismételgette, míg a papírok között
kutatott – Meg is van! – vette ki, majd visszaült a székbe – Elhoztad a másik
iskolából a papírokat?
- Persze. – bólintott és átnyújtotta őket.
- Köszönöm. Üljetek le addig.
- Lehet egy kérdésem? – ült le Harry, majd az
ölébe húzott, pedig éppen le akartam ülni a másik székre.
- Kérdezz bátran.
- Mikortól kell jönnöm?
- Hát, - nézett át a monitorra – mivel nem kell a
kezdő osztályban lenned, akár a szünet után is jöhetsz már.
- A szünet után? – kérdeztem vissza.
- Igen, mert fél évig be kellene szokni.
- Wow. – mosolygott Harry.
- És a kisasszony is beiratkozik? – pillantott
rám.
- Nem, dehogy is. – mosolyodtam el és megráztam a
fejem.
- Mindjárt jövök, lefénymásolom a papírokat. –
állt fel és átment a másik szobába.
- Harry ugye nem fogsz egyből szünet után ide
jönni? – néztem rá.
- Ezt majd megbeszéljük, jó? – puszilt meg és a
vállamra hajtotta fejét.
Hamar végzett a titkárnő, így már mentünk is ki.
Megkaptuk a szoba kulcsát és kaptunk pár papírt az iskoláról. Körbe jártuk az
egész helyet majd átsétáltunk a kollégiumba. Igazán szép hely. Felmentünk a
harmadikra és megkerestük a 333-mas szobát. Ami pont a folyosó legvégén volt.
Harry kinyitotta az ajtót és bementünk. Négy ágy volt bent és hozzájuk tartozó
szekrényekkel. Kettő ágy már foglalt volt és a mellettük lévő fal tele volt
képekkel.
- Hello! – lépett be egy magas fekete hajú srác –
Te leszel az új tag?
- Igen. – nyújtotta a kezét – Harry vagyok.
- Nate. – fogtak kezet – Gondolom, te pedig a
barátnője.
- Igen, - bólintottam – Kiara.
- Örvendek. – ült le az ágyára – Van egy másik
szobatársunk is Joel a neve. Elég bunkó, de elviselhető, ha nem veszünk
tudomást a beszólásairól.
- Kitalálom, barna kócos hajú. Nem de?
- Ismered? – lepődött meg.
- Kiara lett neki a célpont, amikor megjöttünk. –
húzta le a száját Harry – Mióta jársz ide?
- Ez lesz a második évem, hogy itt vagyok. De
végzős vagyok. És ti?
- Végzősök vagyunk. – ült le Harry.
- És milyen szakra mentek?
- Én nem ide járok. – vakartam meg a fejem.
- Oh, akkor bocsánat. – mosolygott – Focira mész?
- Igen. – bólintott – És milyen az iskola?
- Elég jó. Nincs olyan sok elvárás a sport miatt,
mivel folyton bajnokságokat csinálunk, versenyre járunk és ilyen egyéb
foglalkozások. És mikor jössz? Csak, mert látom nincs nálad semmi táska.
- Még nem tudom. – vakarta meg a nyakát – Szünet
után jöhetnék, de nem akarom otthon hagyni ezt a nőszemélyt. – nevette el
magát.
- Honnan jöttetek?
- Homles Chapel. – válaszoltam.
- Az sincs közel. – állt fel – Lejöttök megnézni
az edzést?
Harry egyből belement így az újdonsült barátjával
indultunk el a hatalmas pálya felé. Átmentünk a parkon vissza az iskolához,
majd hátra az udvarba. Leültünk a nézőtérre és figyeltük őket. Miután megjött
az edző Nate egyből megmutatta neki Harryt. Gyorsan végig mérte őt, majd oda
hívta magához. Pár percig ott állt velük, majd visszafutott hozzám és
vigyorgott.
- Beállok közéjük. – adta oda a kabátját – Nate ad
ruhát. Ugye nem baj?
- Dehogy is. – mosolyodtam el és megpusziltam.
****
- Na jól van, akkor majd gyere minél előbb! –
nyújtotta a kezét Nate – Te pedig, gyere, amikor tudsz. Nehogy a végén
beforduljon, mert nem leszel itt. – nevette el magát, majd megölelt –
Sziasztok!
- Hali. – köszöntem el.
- Szuper volt ez az edzés! – ültünk be – Annyira
jó.
- Örülök hogy tetszett. – mosolyogtam rá.
- Hová menjünk?
- Enni vagy a szállodába?
- Menjünk a szállodába, és a szobába rendeljük a
vacsorát. Mit szólsz?
- Benne vagyok.
- Holnap délelőtt meg körbe nézzünk.
Nyomott egy puszit az arcomra és elindultunk a
szállásunk felé. Annyira szép London, ahogy ki van világítva. Szinte ragyognak
az utcák. Míg az épületeket néztem, Harry a combomat kezdte el simogatni.
Rápillantottam és elmosolyodtam. Megfogtam a kezét, oda hajoltam hozzá és
arcára pusziltam.
