 |
| Ajkad mosolygása kárt csinált eszembe`; Nem tudom, ki vagy, csak azt tudom: szeretlek! |
Éreztem,
ahogy az arcomat az ablakon beszűrődő meleg napfény cirógatja. Halk kuncogást
hallottam magam mellől. Lassan kinyitottam a szemem, mire az a látvány fogadott
hogy Tim és Jenn mellettem csókolóznak. Egyből feléjük rúgtam amitől, Tim a
földre került és barátnőm hatalmas nevetésbe kezdett. Felültem, és körbe
néztem.
-
Harry már elment. – jelentette ki barátnőm – Pont a konyhában ültünk, amikor
csörgött a telefonja. Azt hiszem az anyukája, hívta.
-
Ha láttad, volna mit le nem művelt, mert itt kell hagynia téged. – ült fel Tim
ásítva.
-
Amúgy téged is hívtak már vagy üzeneted jött. – nyújtotta Jenn a telefonom.
-
Kösz. – vettem el tőle és feloldottam a képernyő zárt.
-
Tettem neked ki ruhát a fürdőbe. – állt fel – Visszamegyek a szobámba.
-
Nem mész egyedül. – vigyorgott Tim.
Csak
ültem és néztem rájuk. Jenn előre rohant, de Tim utol érte és felkapta az
ölébe. Nevetve csukták be maguk mögött az ajtót. Komoly arccal ültem és csak az
járt a fejemben hogy most elmentek
lefeküdni? Megráztam a fejem, és a kijelzőre néztem. Apa hívott egy párszor
és Harry küldött egy üzenetet. Letoltam magamról a takarót és elballagtam a
fürdőszobáig. Levettem a pólót és a rövidnadrágot, ami rajtam volt és beálltam
a zuhany alá. Beálltam a meleg zuhany alá és gondolkoztam. Most először jutott
az eszembe, mi lesz később. Én Amerikában leszek, Harry pedig London-ban. Vajon
mi lesz akkor? Mert még azt meg lehet oldani, ha nem megyek el és így minden
hétvégén, együtt lehetnék. De el fogok menni. Megígértem a barátnőmnek és
betartom a szavam.
Kiszálltam
a zuhany alól és rendbe tettem magam. Felöltöztem és kifésültem a hajam.
Visszasétáltam a nappaliba és bedőltem a kanapéba. Megnéztem mit írt Harry és
beszéltem apával. Ásítva vágtam magam hátra és tárcsáztam Harry számát. Mivel
megírta, hogy ha felkeltem hívjam fel. Beszéltünk egy ideig, majd leraktam,
mivel láttam, hogy Jenn nagyon akar valamiről beszélni velem.
-
Na? – néztem rá.
-
Tegnap elfelejtettem valamit mondani. – ült le mellém.
-
Mit?
-
Hamarabb megyünk el. – piszkálta az ujján lévő gyűrűt.
-
Hamarabb? Mikor? – vontam fel a szemöldököm.
-
Karácsony után. Szóltak a szüleimnek hogy hamarabb kéne menni.
-
Értem. – sóhajtottam.
-
De még mindig jössz velem nem?
-
Megyek.. Vagy is nem tudom.
-
Mi? Kiara ne csináld ezt..
-
Jenn nagyon jól tudod, hogy igazából csak el akartam menekülni innen. De már
nem akarok. Elvégzem az iskolát és megyek Harry után.
-
Honnan veszed, hogy nem lesz vége, ahogy ő átkerül a másik iskolába? Kiara
gondolkozz már.. London nincs közel.
-
Mindegy. – sóhajtottam – Most haza megyek.
-
Gondold át, kérlek. – állt fel és a szemeimbe nézett.
-
Jó. – bólintottam és felálltam.
****
Csendben
ültem a kanapén, és egy magazint lapozgattam. Anya a konyhát rakta rendbe, míg
Apa éppen megterített. Harry és a családja ma átjönnek vacsorára. Gyerekkorunk
óta így megy ez. Egyszer náluk, egyszer nálunk. Ma akarjuk elmondani, hogy
együtt vagyunk. De valahogy félek. Talán Jenn igazat mondott. Nem bírná a
kapcsolatunk a távolságot, én pedig nem akarom vissza vonni, azt hogy elmegyek.
Továbbra is szeretnék Amerikában élni és ott tanulni. De jelen pillanatban
fontosabbnak érzem a szerelmet. Talán, mert soha nem voltam még igazán
szerelemes. Harry az első fiú, akiben ilyen szinten megbízom, és rá merem bízni
magam. Tudom, hogy igazán soha nem árulna el. Van egy olyan kötelék köztünk,
ami nem engedi, hogy elfelejtsük egymást. Harry a másik felem.
-
Kiara! – szólt Apa rám – Harmadszor mondom, hogy csöngettek, nyisd ki az ajtót,
kérlek.
-
Jó. – álltam fel és az ajtóhoz mentem, ahogy kinyitottam Harry mosolyával
találtam szembe magam – Szia.
-
Szia. – nézett rám – Baj van?
-
Mért? Nincs semmi.
-
Kiara.. Ismerlek. – fogta meg a kezem és kihúzott – Menjünk sétálni és
beszélgessünk. Hátha ki tudom belőled húzni mi a baj.
-
Jó. – sóhajtottam és beszóltam hogy majd jövök.
-
Szóval?
-
Mi lesz később? – néztem előre.
-
Ezt hogy érted?
-
Félek a jövőtől. Most olyan jó minden. De.. – hajtottam le a fejem és
megálltam.
-
Kiara, - fordult felém Harry – ne gondolj a jövőre. Éljük meg a jelent.
Közelebb
lépett hozzám és egy csókot nyomott a homlokomra. Kezemet egy percre sem
engedte el és elkezdett húzni maga után. Rám mosolygott mire követtem.
Gondolkozás nélkül mennék utána. Bárhova követném Őt. Az eredi útnál sétáltunk,
mikor megállt és eltakarta a szemem. Először megijedtem, de megnyugtatott hogy
csak van egy meglepetése. Talán párpercig sétáltunk így, mikor megálltunk és
lassan leengedte a kezét. A tisztással szembeni nagy fa alatt apró gyertyák
égtek a pokrócon.
/Harry
szemszög/
-
Na milyen? – mosolyogtam rá.
-
Csodálatos. De miért? – fordult felém.
-
Mert tudom, hogy mindig is álmodtál egy ilyenről. Régen mindig erről meséltél
nekem. És Tim is szóba hozta tegnap éjszaka.
-
Köszönöm. – pirult el és elmosolyodott.
-
Szeretem, amikor mosolyogsz. – karoltam át a derekát – Ilyenkor látni csak azt,
aki igazából vagy. Az, akit mindennél jobban szeretek.
-
Harry.. – suttogta és az arcomra simított – Annyira hálás vagyok mindenért. El
sem tudod hinni, hogy mennyire fáj, az hogy elválunk később.
-
Emlékszel, mit mondtam? Éljünk a mának.
-
Még sosem éreztem így. – nézett a szemeimbe és átkarolva nyakam húzott lejjebb
magához – Szeretlek.
Végig
húztam kezeim a hátán és feneke alá nyúlva emeltem fel. Belemarkolt a pulcsimba
és közelebb hajolva hozzám lassan tapadt ajkaimra. Ez volt az első, hogy ő
kezdeményezett. Lábait a derekam köré fonta és hátrálni kezdtem vele. Lassan
ültem le vele a pokrócra és végig egymás ajkait faltuk. Nem bírtunk betelni a
másikkal. Végig simítottam combjain mire egy apró sóhajtás hagyta el a száját
és elhúzódott. Zavarban volt. Ujját tördelve nézte a mellkasomon pihenő
nyakláncokat. Füle mögé tűrtem egy arcába lógó tincset, és tekintetét
fürkésztem.
-
Még én sem éreztem így.
-
Hm? – emelte rám tekintetét.
-
Azt hittem Nina volt az első szerelem az életemben, de nem. Nála ezt a
bizsergést nem éreztem. Nála nem éreztem ezeket, amiket Nálad. Veled olyan
mintha megállna az idő, mintha ha Mi ketten lennénk a világon. Minden nap alig
várom, hogy újra lássalak, hogy halljam a hangod, és hogy megcsókoljalak.
Legszívesebben minden percben veled lennék.
****
-
Na végre! – csendült fel Mr. Hastings ahogy beléptünk az ajtón – Merre voltatok?
-
Sétálni voltunk Apa. – válaszolta Kiara és leültünk az asztalhoz.
-
Éppen rólatok volt szó. – mosolygott rám Anya – Elmeséltem hogy hová mész
tanulni. De hallom hogy Te is elmész Kiara.
-
Hát.. – hajtotta le a fejét, majd rám nézett – Kétségeim vannak ezzel
kapcsolatban.
-
Dehogy vannak lányom. – simogatta meg a fejét Mr. Hastings – Elvégzed az
iskolát ott és mész egy főiskolára.
-
Igen. – bólintott egy aprót, majd enni kezdett.
-
És Harry, te milyen iskolába is mész?
-
Sport. – válaszoltam – Az edző ajánlott be a foci csapatba.
-
Ez remek! – mosolygott rám Mrs. Hastings.
-
Khm.. – állt fel Kiara – Szeretné mondani valamit. – az összefigyelem rá
terelődött, mire ő rám nézet újra – Nem tudom hol is, kezdjem.. – vakarta meg a
fejét és idegességében elnevette magát.
-
Szeretem Őt. – mosolyodtam el az előttem álló személyre, néztem – Szerelmes
vagyok Belé.
-
Együtt vagyunk. – mosolygott és felém, nyújtotta a kezét, amit én meg is
fogtam.
-
De jó! – szaladtak könnyek Mrs. Hastings szemébe – Mindig is tudtam, hogy
köztetek lesz valamit.
-
Mióta is tart ez az egész? – köszörülte meg torkát Mr. Hastings.
-
Nem olyan régóta, még az elején vagyunk.
-
Édeskéim! – puszilt az arcomra Anya – Annyira örülök nektek!
-
Apa? – nézett Kiara rá – Ugye nincsen ellen vetésed?
-
Már mért lenne? Harry rendes gyerek és tudom hogy vigyázz rád.
-
Szuper. – mosolygott és átsétált hozzám.
Eltoltam
magam az asztaltól és Kia helyett foglalt az ölemben. Átöleltem a derekát és a
vállára tettem a fejem. A szülők ugyan úgy folytatták a beszélgetést, mintha mi
sem történ volna.
****
-
Holnap mit csinálsz? – piszkáltam a haját.
-
Még nem tudom. Mért? – nézett rám fel.
-
Gondoltam elmehetnénk valahova. Holnap után mennem kell Londonba. Eljössz
velem?
-
Az iskolába?
-
Igen.
-
Elmegyek. – bólintott és felült – Legalább látni fogom milyen helyre mész.
-
Megmutatják a szobámat is, hogy melyik lesz a kollégiumban. – fogtam meg a
kezét.
-
Lesznek szobatársaid? – ült rá a csípőmre.
-
Ha minden igaz akkor igen. De hát, ha visszamondják az iskolát, akkor nem.
Fura, mert ott újra kezdem az évet. Itt túl leszek az első féléven ott, pedig
év eleje lesz. – fogtam meg a csípőjét, és végig néztem rajta.
-
Akkor most híres focista leszel? Vagy mi?
-
Hogyne. – nevettem el magam – Nem leszek híres. Nem hinném, hogy jó lennék
hírességnek.
-
Képzeld el milyen, lehet híresnek lenni. Járod a világot.
-
Nekem elég az ahol te vagy. – húztam le magamhoz és megcsókoltam.
/Kiara
szemszög/
Hosszú
ujjai a pólóm alatt cirógatták a bőrömet. Mellkasom az övének nyomult és
viszonoztam csókját. Annyira szeretek vele csókolózni. Ő az a tipikus ember,
aki jól csókol. Mellkasára tettem a kezeim és elnyomtam magam. Rám mosolygott
és végig húzta kezét a hátamon. Lemásztam róla nagy, nehezen hiszem mindig
visszahúzott a combomnál fogva. Kiszálltam az ágyamból és a szekrényhez mentem.
Elővettem egy fekete képkeretet, amiben a bál előtt készült képünk van.
Mosolyogva fordultam visszafelé és nyújtottam neki. Felült és elvette tőlem.
Elmosolyodva köszönte meg és nyomott egy csókot a kezemre. Lentről szóltak
nekünk, mire kimentünk a szobámból és megálltunk a lépcső tetején. Harry
Anyukája éppen a kabátját vette fel. Megindult lefelé a mellettem álló személy,
mire megfogtam a kezét.
-
Szeretlek. – suttogtam neki és vállaira tettem a kezem.
-
Én is. – mosolygott rám és megpuszilt – Reggel hívlak.
-
Jó. – engedtem el és lement.
