 |
| Pontosan elég vagy ahhoz, hogy örökké és megmásíthatatlanul magadhoz láncolj. |
Fejemre
húztam a párnát, ahogy megszólalt az ébresztő órám és nyögve nyúltam az éjjeli
szekrényhez hogy kikapcsoljam. Mivel nem értem el, így a második párnát is a
fejemre húztam a takarómmal együtt. Anya berontott a szobámba és kinyomta az
órát. Én csak morogtam a menedékem alatt, mire ő lehúzta rólam őket. Az
ablakhoz sétált és kihúzta a függönyt. A fénytől úgy éreztem, hogy megvakultam.
Felültem az ágyon, és ásítva csoszogtam ki. Át a fürdőszobába. Átfésültem a
hajam, megmostam a fogam és az arcom majd ki sminkeltem magam. Felöltöztem és
kimentem a helységből. Anya és Apa pont akkor indultak el, amikor leértem az
emeletről. Elköszöntek és már rohantak is dolgozni. Lefeküdtem a kanapéra és
karomat a szemeim elé tettem. Élveztem a csendet, ami birtokba vette a házat.
Végre nem volt itt az idegesítő öcsém, aki minden percben nyávogott valamiért.
Oldalra fordítottam a fejem hogy az órára pillantsak, ami kereken hét órát
mutatott. Nyugodtan hunytam le a szemeim, hiszen még fél órám volt indulásig.
A
telefonom őrült módon rezgett a dohányzóasztalon. Mindig elfelejtem, hogy
gyengébbre kéne vennem a rezgés erősségét. Ásítva ültem fel, és a kijelzőre
néztem. Jenn neve volt rajta és elhúztam a zöld gombot rajta.
-
Igen? – dörzsöltem meg az arcom.
-
Hol az istenben vagy már? Most lett vége
a harmadik órának, te pedig nem vagy iskolában.
-
Micsoda?! – ugrottam fel és kapkodni kezdtem – Rohanok!
Remek.
Futhatok az iskolába. Felvettem a dzsekim és a fehér tornacipőm. Levettem a
helyéről a kulcsot, vállamra emeltem a táskám és sietve zártam be magam mögött
az ajtót. Zsebre vágtam a kulcsokat, majd kutyafuttában rohantam az úton. Az
egyik zebránál pont piros lett a lámpa mire oda értem. Toporogva vártam hogy
végre újra zöld legyen. Megállt egy fekete kocsi előttem, és leengedte az
ablakot. Tim arca mosolygott rám és fejével bökött a másik oldalra hogy
szálljak be. Ő a megmentőm. Beültem mellé és mentünk az iskolába. Egyből jött
tőle persze a kérdés, hogy mit is csinálok ilyenkor az iskolán kívül.
Elmagyaráztam neki, hogy tegnap este nagyon sokáig volt nálunk Apa egyik
munkatársa így én is fent maradtam, aztán még Harry is hívott, ahogy
megbeszéltük. Ahogy Harry szóba került egyből mondta, hogy mennyire jó, az hogy
együtt vagyunk, és nem háborúzunk. Az igazat megvallva, féltem. Féltem, attól
hogy Jenn és Tim nem fog neki örülni. Bár szerintem nekik is sokkal jobb így
hogy most nem kell attól tartaniuk, hogy engem elhanyagolnak, mert együtt
vannak.
****
Éppen
a kosár labdákat pakoltam vissza a szekrénybe, amiket a szakkörösök kint hagytak
az udvaron. Az igazgató az egyik szünetben megkért hogy már ma kezdjem el a
besegítést, hiszen sokan diák, akik ezzel foglalkoznak a bál szervezésében,
segítenek, ami ma lesz. Így legalább hamarabb hagyhatom abba majd a „büntetést”
és csak egy hétig kell csinálnom, mert megesett
rajtam a szíve. Ahogy ő mondta. Miután visszapakoltam a labdákat, kimentem
a pályára ahol éppen a fociz edzés volt és leültem a kilátóra. Nem sokáig
kellett várnom, mert pont az utolsó három percre értem ki. Az edző kedvesen rám
mosolygott és körbe nézett. Mivel ma sok labdával dolgoztak, nem hagyta, hogy
egyedül szedjem össze. Éppen háttal álltam a fiúknak, akik mentek az öltözőbe.
Kezét a magasba emelte és elkiáltotta magát. Száját az a jelző hagyta le, hogy csámpás.
Vicces volt. Ahogy meghallottam elnevettem magam. Nekem erről egy majom jut
eszembe. Az edző elment mellettem, és a kezembe vette a zsákot. Erős karok
fonódtak a derekam köré és egy nagy puszit, kaptam az arcomra. Tudtam hogy
Harry az. És abban a percben ugrott be, hogy az edző neki adta a csámpás
becenevet. Próbáltam szabadulni a karjai közül, de elemelt a talajtól és
forogni kezdett velem. Felnevettem és elborultunk. A földön feküdtünk és
egymáson nevettünk. Feltámaszkodtam a térdeimre és megpöcköltem az orrát.
Ajkait felém, csücsörítette, várt hogy megcsókoljam, de én csak felálltam és a
legközelebbi labdához siettem.
-
Hé! – ült fel – Nem ezt akartam!
Felugrott
a földről és utánam rohant. Bedobtam a labdát a zsákba, és rá mosolyogtam.
Kezeit arcomra helyezte és lehajolt megcsókolni.
Mikor
az utolsó labdát is beleraktuk a zsákba, Harry a vállára dobta és bementünk az
öltözőkhöz. Kinyitottam a szekrényt, ő pedig betett a helyére. Homlokomra
lehelt egy csókot és elment átöltözni. Én kimentem a parkolóba és leültem a
padra, hogy ott várjam meg. Az egyik könyvemet olvasgattam, amikor leült mellém
valaki. Felpillantottam rá és Ben mosolygott vissza.
-
Szia. – köszönt nekem.
-
Hello. – válaszoltam és tovább olvastam.
-
Szóval együtt vagytok?
-
Micsoda? – kaptam vissza rá a tekintettem.
-
Láttam mit csináltatok a pályán. Illetve miket. – nevette el magát és hátra
dőlt – Sokkal jobb így látni Őt. Mindig mosolyog és sokkal aktívabb, is mint
általában. Igaz kár hogy még most sem hajlandó velem beszélni.
-
Még mindig nem? – vontam fel a szemöldököm.
-
Nem. – vonta meg a vállát – De így hogy tudom nincs egyedül jobb. Nem aggódom
érte.
-
Beszélhetek vele, ha gondolod. – néztem az épület felé.
-
Hagyd. Nem kell. – állt fel.
-
Mehetünk? – állt elém Harry, majd mellette álló fiúra nézett.
-
Hát, akkor, sziasztok. – intett Ben és elment.
-
Szia. – intettem neki és én is felálltam.
Harry
átkarolta a derekam és elindultunk a kocsi felé. Elővette a kulcsot és
kinyitotta. Ahogy az ajtó felé nyúlt, megfogta a karját és ránéztem.
Tekintetünk találkozott és elmosolyodott. Szabad kezét a hátamra simította és
közelebb vont magához, hogy gyengéd csókot lophasson tőlem.
****
Ásítva
kapcsolgattam a csatornákat, míg Jenn a hajamat vasalta. Mivel neki rövidebb
haja volt, ezért én először megcsináltam neki. Szép göndörre. Mosolyogva
jelentette ki, hogy készen van, majd a kezébe vette a sminkes táskáját és
kinyitotta. Lerakta a mellettem lévő asztalra és elővette az alapozót. Apa csak
sóhajtva figyelt minket. Ez férfinak az ilyen teljesen haszontalan dolgok mit
sem számítanak. Főleg ha rajta múlna egy garbóban, mennék el és egy melegítő
nadrágban, felfogott hajjal. Persze először azt se tudta, hogy Harry a párom,
szóval akkor kicsit nyugodtabb volt. De miután Anya megemlítette neki elment az
esze. Azt hitte, hogy Jenn lesz a párom, mint az örök szinglik. Persze Apa így
könyvelt el minket.
-
Nem sötét ez nagyon Jenn? – hajolt közelebb Apa.
-
Nem Mr. Hastings. – mosolygott barátnőm és a rúzs felé nyúlt.
-
Szerintem nagyon csinos. – állapította meg Anya – És milyen ruhád lesz?
-
Ühm.. – nevettem le magam – Olyan hogy szerintem jobb, ha Apa nem látja!
-
Micsoda? – nézett rám szúrós tekintettel – Remélem Harry nem fog fogdosni
téged. Szülők mehetnek?
-
Apa! – szóltam rá – Harry rendes és ezt te is nagyon jól tudod.
Miután
a sminkem is kész volt helyet cseréltem barátnőmmel és ő következett. Mivel
babarózsaszín a ruhája ezért valami szép világos smink illik hozzá. Szépen
lealapoztam a bőrét, majd felvittem a szemhéjára egy világos rózsaszín
szemhéjpúdert. Szépen kihúztam a szemét, amit kissé elkentem, hogy ne legyen
annyira sötét neki. Kifestettem a szempilláját és egy világos rúzst kentem fel
neki. Elégedetten bólintottam és szóltam neki hogy készen van. Megnézte magát a
tükörben és nagyon tetszett neki, így megnyugodtam. Összepakoltuk a sminkeket
és felmentünk a szobámba.
-
Tim és Harry együtt jönnek? – vettem el a szekrényből a ruhákat.
-
Tim valami ilyet mondott igen. – bólintott és leült az ágyamra – Elmondtad már
nekik?
-
Nem. – vakartam meg a nyakam – Holnap szeretnénk.
-
Mi fedezünk titeket, ha van valami. – mosolygott – Na de öltözzünk! Tim írt
hogy most indulnak.
Dobta
hátra az ágyra a telefonját és felállt. Ledobáltuk a ruháinkat és átöltöztünk.
Elővettem a dobozokat a szekrényből és kitettem a cipőket. Bele bújtam a fekete
magas sarkukba és megfogtam Jenn kezét, amíg ő is felvette a sajátját.
Felvettük az egyforma gyűrűnket és még becsatoltam neki a nyakláncát. Anya
szólt lentről hogy megjöttek a fiúk, így karöltve mentünk ki a szobámból. Jenn
köszönt a fiúknak, mire a lentiek ránk kapták a tekintettük. Kicsit olyan érzés
volt mintha hercegnők lennénk. Mi voltunk a figyelem központjában. Harry
elmosolyodott, ahogy a tekintettünk egybe forrt. Lehajtottam a fejem és
elindultunk le. Az utolsó lépcsőfoknál a fiúk lesegítettek minket, illetve
inkább csak Harry engem, mert Tim felkapta barátnőmet és leemelte.
-
Nagyon szépek vagytok. – nézett minket Apa – Bár kicsivel lehet hosszabb is az
a ruha Kiara.
-
Pont jó. – mondta Anya és nyújtotta a szövet kabátom.
Tim
és Jenn előre mentek a kocsihoz, míg Apa elmondta, hogy Harry miket nem
csinálhat velem, és hogy nagyon vigyázzon rám. Anya csinált rólunk egy képet,
majd végre kimentünk. Beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Harry és hátul
ültünk.
-
Csodásan néztek ki! Komolyan.. – mosolygott Tim – Csoda. – simított Jenn
combjára.
-
Te vagy a legszebb. – súgott a fülembe Harry, mire kuncogni kezdtem.
-
Köszönöm. – suttogtam, és egy csókot nyomtam ajkaira.
Mikor
oda értünk a sulihoz, Tim leparkolt kicsit messzebb, mert mindenki az épület
közelében fog tolongani. Kiszálltunk a kocsiból és megigazítottuk a ruhánkat.
Jenn csoda szépen festet. Komolyan, mint egy királynő. Tim megfogta a kezét és
elindultak. Megindultam utánuk, de Harry a kezem. Felé fordultam mire
összekulcsolta ujjainkat. Magához húzott és megcsókolt. Megszorítottam a kezét
és rövidre fogtam a csókunkat.
-
Gyönyörű vagy. – simított az arcomra – De rúzsod már egészen világos kezd
lenni. – nyalt végig ajkain.
Elnevettem
magam és elindultunk az épület felé. Hangosan szólt a zene és néhányan kint
ittak a bokor mögött, mert nem lehetett bevinni alkoholt. Persze lebuktak,
mivel az egész tanári kar jár őrzött és vigyázott a rendre. Az igazgató és az
edző voltak a kapunál, nekik kellett felmutatni a meghívókat. Még mielőtt látás
térbe kerültünk volna, elengedtük egymás kezét és nyújtotta a karját. Belé karoltam
és elővettem a táskámból a meghívókat.
-
Ugyan gyerekek! – legyintett az igazgató – Titeket jól ismerünk. Hagyj,
jegyezzem meg Kiara, nagyon csinos vagy.
-
Köszönöm. – mosolyodtam el.
-
Aztán vigyázz rá csámpás. – veregette vállba az edző.
-
Úgy lesz Uram. – vigyorgott Harry.
Eltettem
a lapokat a táskámba és bementünk a folyosóra. Leadtuk a kabátomat és a
táskámat és Harry zakóját, aztán beljebb mentünk. Bementünk a tornaterembe,
ahol hangosan szólt a zene és a földön szétszórva lufik hevertek. Nagyon szép
volt az egész. Szemeimmel barátnőmet kerestem, aki éppen a büfé asztalnál állt
és evett. Kuncogtam a látványon és megböktem Harry oldalát, majd fejemmel
jeleztem neki, hogy oda megyek. Kezembe vettem egy poharat, amibe puncsot
öntöttem. Jenn rám nézett és vigyorgott. Mióta visszaköltöztek, nem evett semmi
édességet, hogy jó ruhát tudjon venni a bálra. Most hogy itt vagyunk tele, eszi
magát. Valószínűleg végig ezt tervezte. Ahogy végig néztem a tömegen, teljesen
más volt, mint délelőtt. Itt mindenki felszabadult és igazán magát adja. Ahogy
a padok felé néztem, egyből meg akadt a szemem Harry régi jó barátján. Ben
egyedül ült és a földet nézte. Barátnőmre néztem, aki most már valami szendvics
félét evett, így nem szóltam neki hogy távozom a közeléből. Átvágtam magam a
tömegen és leültem Ben mellé. Rám nézett, mivel nyújtottam neki egy pohár
italt. Mosolyogva vette el és megköszönte. Csendben ültem mellette, majd mikor
meghallottam hogy felsóhajt, ránéztem.
-
Mi a baj?
-
Semmi. – vonta meg a vállát.
-
Ben, nekem elmondhatod.
-
Csak Nina. – nézett körbe – Elvileg együtt vagyunk, de még is olyan mintha
külön lennénk. Nézd csak meg. Itt vagyok, ő még is ott rázza magát másnak.
-
Mit szólnál hozzá, ha bemutatnálak valakinek? – mosolyodtam el.
-
Kinek?
-
Gwen a neve. Nagyon kedves és aranyos lány csak félénk. Ezért is jött egyedül
ma. Szerintem, illene hozzád.
Nehéz
volt rávenni, hogy bemutassam neki, de végül belement. Felálltunk a padról és
kimentünk a folyosóra. Gwen volt az egyik legkedvesebb és legaranyosabb lány az
egész iskolában. De mivel az Apja régen mindig verte és fenyegette,
rettenetesen fél a férfiaktól. Éppen ezért is visszahúzódó. De tudom, hogy
tetszik neki Ben. Egyik kémia órán mondta el véletlen. Fekete haja finoman
omlott a vállaira és egy nagyon szép kék estélyi volt rajta. Megböktem a
vállát, mire összerezzent, majd félve rám nézett. Mosolyogva öleltem meg és
félre léptem hogy láthassa a mögöttem álló személyt. Ben rámosolygott és a
kezét nyújtotta neki, hogy bemutatkozzon. Nyugodt szívvel hagytam őket együtt
és visszamentem, hogy megkeressem a többieket. Jen már nem állt a büfé asztal
mellett, így nehezebb dolgom volt. Bevetettem magam a tömegbe és nézelődtem. A
csípőmön két kezet éreztem, mire elmosolyodtam és megfordultam. Harry rám mosolygott
és átölelt. Tim és Jenn mellénk táncoltak és vigyorogtak, mint a vad alma.
A
sok pörgős szám után jött végre egy lassú. Harry a csípőmre helyezte kezeit, én
pedig átkaroltam a nyakát. Lassan lépegettünk, ide-oda és mosolyogva néztünk
egymás szemébe. Közelebb húzott magához, így a fejem a mellkasán pihentettem,
míg a fejemre hajtotta fejét. Annyira jó volt. Egész testem kellemes bizsergés
járta át, ahogy néha-néha simogatni kezdte a hátam, oldalam. Nem bírtuk ki hogy
néha ne lopjunk egymástól egy csókot vagy csak egy kisebb puszit. Ahogy
visszatettem a fejem mellkasára, láttam, hogy Gwen és Ben együtt táncolnak,
aminek nagyon örültem. Gwen megérdemelné, hogy végre vigyázzon rá valaki.
Ahogyan én megkaptam ezt a göndör hajú, csodálatos embert.
****
Jenn
és én cipőinkkel a kezünkben mentünk végig az ajtóig, ahol a barátnőm a
kulcsaival kezdett el ügyetlenkedni. Hulla fáradtak voltunk mind a négyen. Igaz
a fiúk még mindig húzták egymás agyát, de ahogy beértünk a nappaliba egyből
leültünk. Mivel Jenn szülei nem voltak itthon ezért megbeszéltük hogy nála
alszunk. Megfogtam barátnőm kezét és elhúztam a szobájába. Vett elő nekünk
ruhát, hogy átöltözzünk. Miután ez megvolt, lemostuk a sminket és visszamentünk
a fiúkhoz. Harry a félig kihúzott kanapén feküdt hassal, míg Tim keresztben
feküdt a fotelban. Lefényképeztük őket, aztán segítettünk nekik kihúzni a
kanapét. Jenn és Tim elvonultak barátnőm szobájába. Én lefeküdtem a megágyazott
kanapéra. Harry lerúgta magáról a farmerját és levette az ingét. Volt nála egy
póló, amit felvett és befeküdt mellém. Ránk húzta a takarót és szorosan magához
ölelt. Nyomott egy puszit a nyakamba.
-
Annyira szép voltál ma. De most még szebb vagy a sok mű dolog nélkül. –
dörmögte.
-
Köszönöm. Te pedig nagyon.. – gondolkoztam el – Nagyon udvarias és kedves
voltál. – fogtam meg a kezét.
-
Szeretlek. – motyogta.
Elmosolyodtam,
és hátra néztem rá, de már aludt. Nyomtam egy puszit ajkaira és
visszafordultam. Egyik lábam a lábai között volt és így aludtunk. Szorosan
egymás mellett. Pedig még tengernyi hely volt mellettünk.
