Ötödik fejezet∞

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.

Néztem azt a két képet, amit az elmúlt egy órában csináltunk. Évek óta ezek az első közös képünk. Harry beült mellém és átkarolt, a fejét bele dugta a telefonomba, és hümmögve nézte a képet. Arrébb toltam a fejét és leraktam az asztalra a készüléket. Mosolyogva néztem rá.

- Tudod milyen sok mindent fogunk csinálni? Nagyon jó lesz! – vigyorgott rám.

- Amúgy mért pont Blackpool? – dőltem hátra.

- Ben ajánlotta, még akkor, amikor kérdeztem tőle, hogy hol ünnepeljük meg az évfordulónkat. De Nina már nem jön ide velem.

- Szóval, valami szerelmes lakosztályba megyünk? – nevettem el magam.

- Hát, franciaágy van csak benne. Ketten elférünk egy ágyon is, nem?

- De. – vontam meg a vállam – Ha pedig átjössz a térfelemre, a földön landolsz Styles.

- Imádom, amikor fenyegetsz. – nevette el magát – Elhiszed.

- Megteszem.

- Jó ezt elhiszem. Viszont a hotel mögött van egy hullámvasút. Fogadunk hogy nem ülsz rá fel egyedül.

- Jó! – csaptam össze a tenyereim – Mibe fogadunk?

- Ha nem mész fel rá akkor.. – gondolkozott el – Megcsókolsz. – vigyorgott.

- Csókoljalak meg? – vontam fel a szemöldököm.

- Bizony. – bólintott – Ha pedig felmész egyedül akkor teljesen minden kívánságod a bálig!

- Hm, ez jól hangzik. – mosolyodtam el.

Fura hogy valahogy nem tudnék nemet mondani a csókra. Többször is eljátszottam a gondolattal hogy Harry és Én egymás karjaiban állunk és forró csókban forr össze ajkunk. De ez most már. Ez csak egy fogadás ahol valamit valamiért kell. Egyre jobban görcsösen érzem magam Harry közelében. Pont mintha szerelmes lennék belé. Gyomrom mindig mogyoró méretű lesz, ha rám mosolyog és csak oly szó, elhagyja a száját hogy „Imádom amikor..” vagy éppen „Örülök hogy vagy nekem..”. Amikor hozzám ér bőröm felforrósodik, és azt akarom, hogy soha többé ne engedjen el. Jó érzéssel, tölt el, ha csak rá nézhetek. Talán elment az eszem, de biztos vagyok benne, hogy belezúgtam a Legjobb Barátomba. Már egészen régóta szerelmes vagyok belé, csak eddig nem vettem észre.

****

Ledobtam a táskám az ágy mellé, és egyből kidőltem rá. Harry kicsit később jött be, mint én, mert még beszélt az egyik dolgozóval. Becsukta maga mögött az ajtót és ledobta a táskáját a fal mellé. Vigyorogva nézett rám és beugrott mellém. Feldobott az ágy, így majdnem félre estem, amit persze ő nagyon viccesnek talált. Megfogtam az egyik párnát, amivel jól arcba csaptam.

- Micsoda vadság Miss Hastings. – fogta, meg a csuklom és maga alá gyűrt – Mint egy vadmacska. Grr.. – nyalt végig alsó ajkán.

- Istenem Styles. – nevettem el magam – Idióta vagy.

- Te meg bolond. – puszilt az arcomra és leszállt rólam – Mihez van kedved?

- Mit terveztél? – ültem fel.

- Mehetünk a városba is vagy a tenger partra.

- Éhes vagyok! – álltam fel.

- Akkor menjünk étterembe. – tartotta a karját.

- Rendben. – karoltam belé és kimentünk a szobából – Mit fogunk enni?

- Már előre el akarod tervezni? – nevetett fel – Azt se tudjuk, miket lehet venni.

- Nem baj. – rántottam meg a vállam.

Leadtuk a szoba kulcsát és kimentünk az épületből. Elengedtem a karját, és körbe néztem. Ő elindult jobbra, én pedig követtem kicsit lemaradva. Néha megálltam pár butik előtt és nézegettem a ruhákat, cipőket vagy éppen a játékokat. Nem sokára itt van Mike születésnapja és még semmit nem vettem napja. Már hónapok óta valami idióta videojátékot akar, de sehol sem láttam még. Mivel pont egy olyan bolt előtt mentünk el, Harry után nyúltam és behúztam magammal. Kicsit értetlenül nézett rám, hogy még is mi dolgom lehet egy ilyen boltban. Nem igazán foglalkoztam vele, csak a polcokon lévő játékokat néztem. Újra és újra végig futattam a szemeim a polcokon, de itt sem láttam. Sóhajtva hajtottam le a fejem, mire Harry hátulról átölelt és a kezében lévő dobozt mutatta.

- Csak nem ezt keresed? – vette fejét a vállamra.

- De! – örültem meg és elvettem tőle – Honnan tudtad?

- Mike mesélt róla, hogy tőled ilyet szeretne. – engedett el.

- Köszönöm! – ugrottam a nyakába és már mentem is a pénztárhoz.

Kifizettem és a táskámba tettem. Harry átkarolt és kimentünk a boltból. Tovább mentünk és felidéztük a régi időket. Nagyokat nevettünk, azon hogy milyenek is volt.

****

A jegyemet szorongattam és néztem a hullámvasutat. Lábaim a földbe gyökereztek és a mellettem álló barátomra, néztem. Láttam a szemein, hogy alig várja mit is, fogok tenni. Tudta hogy nagyon magas és így nagyobb az esély, arra hogy nemleges lesz a válaszom. Mosolyogva nézett rám és megfogta a karjaim. Mélyen a szemeimbe nézett, mire elmosolyodtam.

- Kiara, nem, muszáj menned. A fogadást is elfelejthetjük. – engedett el – Nem akarom, hogy rosszul legyél vagy ilyes mi.

- Állom a szavam. – pöcköltem meg az orrát – És te is tudod, hogy képtelen vagyok felülni rá.

- Szóval nyertem? – vigyorgott – Szóval, most nyertem tőled egy csókot?

- Igen. – sóhajtottam – De! – emeltem fel a mutatóujjam – Most nem kapod meg, mert kiélvezem a vidámparkot! – rohantam el az egyik céllövős standhoz.

Befizettem magam 4 lövésre, mert tudtam, hogy igazán béna vagyok, és 2 nem lenne elég. Harry is fizetett magának és versenyeztünk, hogy ki talál el többet. Csodák, csodájára az elsővel el is találtam a célt. Harry elismerően tapsolt majd, eldobta az első labdáját, majd a másodikat és mind kettő célba talált.

- Felvágós. – nyújtottam ki a nyelvem.

- Csak ügyes. – kacsintott – Mutasd, mit tudsz bébi.

Eldobtam a következő labdám, ami már persze nem talált el semmit se. Utána jött a harmadik, amivel majdnem a szerencsétlen kasszást találtam el. Arcom egyből pirosba öltözött zavaromba és Harry kezébe nyomtam az utolsó labdát.

- Tessék itt a nyeremény! – nyújtotta át nekünk a plüss banánt.

Harry nevetve vette el, majd nekem adta. Magamhoz vettem és tovább mentünk. A nap már kezdett lemenni, így Harry kitalálta hogy üljünk fel az óriáskerékre, hiszen most csodás kilátásban lehet majd részünk. Bele mentem, mert itt mellettem lesz, és nem egyedül kell a magasban lennem. Átkarolt és a tömegen keresztül mentünk el a kerékig. Beálltunk a sorba, ahol szerencsére nem voltak sokan így nem álltunk óráig ott. Harry kiváltotta a jegyeket és beültünk a kabinba. Szorosan ültem mellé, és a karjába kapaszkodtam. Fejét az enyémnek döntötte.

- Emlékszel? Így ültünk a fesztiválon is. – mosolygott.

- Harry.. – néztem rá.

- Igen? – pillantott rám.

Elengedtem a karját és a kezeim közé vettem arcát. Derekamra tette kezeit és közelebb húzott magához, hogy azt a kisűrt is betöltsük, ami köztünk volt. Közelebb húztam magamhoz a fejét és lassan ajkaira tapadtam. A pulzusom az eget verdeste, gyomrom bukfencezett. El sem hiszem hogy megtettem. Megmarkolta a derekam és nyelvével bebocsátást kért magának. Teljesen bele borzongott az egész testem. Meleg nyelve átcsusszant a számba és lágyan simogatta enyémet. Teljesen leblokkoltam. Kezeim megremegtek és ezt valószínűleg ő is, megérezte, hiszen elmosolyodott. Ajkunk egy nagyobb cuppanásban hagyták el egymást. Lassan nyitottam ki a szemeim és lehajtottam a fejem. Éreztem, ahogy ég az arcom. Harry ujjaival elsimította a hajam. Közelebb hajolt a fülemhez és rekedtes hangján suttogott nekem.

- Finom a csókod.

A hideg végig futott a testemen és a nadrágomba markoltam. Ez volt az utolsó pillanat, amit bírtam. Újra meg akarom csókolni. Annyira felemelő érzés volt érezni Őt ilyen közel.

- Megkóstolhatom újra?

Nem csináltam semmit csak egy hangos hümmögés szökött ki a számon. Kezeit az arcomra csúsztatta és felemelte, hogy rám tudjon nézni. Elmosolyodott és újra megcsókolt. Most azonban sokkal, de sokkal hosszabban csókolt. Kezeimet a mellkasára tettem és eltoltam magamtól. Zihálva néztem rá, mire ő arcomra simított. Megállt a kerék és felkapva a táskám szálltam ki. Meg se vártam Őt, csak mentem előre. Ez így nem jó. Nem akarok még jobban belé szeretni. Hiszen, mi csak barátunk vagyunk és valószínűleg neki ez csak egy csók volt a sok közül. De nekem nem. Nekem nagyon sokat jelent.

- Kiara! – ragadta meg a karom, ahogy utolért – Mi a baj?

- Nem vagyok egy játék. – hajtottam le a fejem.

- Még is mi ütött beléd?

- Harry! Lehet neked csak egy csók volt a többi közül.. De nekem nem.

- Mért gondolod hogy az volt? – mosolyodott el és magához rántott.

- Sajnálom. – hunytam le a szemeim.