 |
| Csak egy voltam a világon, de arról álmodtam, bárcsak a világot jelenteném valakinek. |
Unottan
ültem a lépcső tetején, és a jegyzeteimet olvasgattam. Vártam hogy Harry végre
kijöjjön a tanáriból és elindulhassunk haza. Mivel péntek van ezért
megbeszéltünk, hogy ma elmegyünk moziba. Hívtuk a többieket is, de ők mennek
Nina házibulijába, ahova minket is meghívtak. Harry Nina miatt nem akar rá
elmenni, én pedig nem vagyok olyan fajta, aki szereti az ilyet. Jenn mindig
próbált rá venni, hogy menjek vele elbulizni, de soha nem sikerült neki.
Valamiért nem vonzz az ilyen. Meg valahogy most Harry nélkül nem is mennék
sehova. Kezdünk olyanok lenni, int régen. Egymás nyakában lógunk minden nap.
Kinyílt
az ajtó és Harry lépett ki rajta. Elraktam a füzetemet a táskámba, mire ő
sóhajtva ült le mellém. Rá emeltem a tekintettem és végig néztem rajta.
Idegesen túrt a hajába és hátra dőlve támaszkodott meg a könyökein. Rám nézett
és egy kisebb mosolyt húzott arcára. Amolyan „nincsen semmi baj”, pedig biztos van.
-
Mi volt bent?
-
Semmi. – vonta meg a vállát.
-
Harry! – szóltam rá – Mondd el.
-
Te aztán még mindig akaratos vagy. – nevette el magát és felállt – Gyere, út
közben elmondom.
-
Jó. – bólintottam és megfogtam a kezét, amit nekem nyújtott.
-
Mivel abba hagytam a focit, ezért az edző be akar tenni más szakkörre. – kereste
ki zsebéből a kulcsot.
-
És abban mi a rossz? – markolgattam a táskám pántját – Végül is szereted a
sportot.
-
Igen, de ehhez át kéne mennem egy másik iskolába. Egy sport iskolába, ahol nem
kéne abba hagynom a focit és nem kéne ennyit tanulnom.
-
Másik.. Iskola? – álltam meg – De ugye a környéken?
-
Nem. – fordult felém.
-
Még is hol?
-
London. – hajtotta le a fejét.
-
Elmész?
-
Nem tudom. – tárta szét a karjait és közelebb lépett hozzám – Kiara, ha megyek
is, Téged biztos, hogy nem hagylak itt. – ölelt magához – Te lennél az, akit
vinnék magammal.
-
Harry, nem mehetsz el! – néztem rá fel – Nem akarom.
-
Nem válaszoltam semmit se! Ne zaklasd fel magad. – döntötte fejét az enyémnek.
Nem
szóltam semmit se, csak a pulcsijába kapaszkodtam. Pár percig így álltunk az
üres folyosón, aztán kimentünk Harry kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót és
beszálltam. Gyorsan átrohant a másik oldalra, bedobta hátra a táskánkat és
beült a volán mögé. Rám nézett és mosolyogott bíztatás képpen, hogy viszonozzam
azt. Egy kisebb mosoly kúszott nekem az arcomra és megtámaszkodtam az ablaknál.
Beindította az autót és elindultunk hazafelé. Egészen addig csendben voltunk,
amíg Harry be nem kapcsolta a rádiót és énekelni nem kezdett. Annyira szép
hangja van. Rekedtes és kellemes. Megnyugtatót hallani a hangját. Megállt a
piros lámpánál és rám nézett egyből. Valószínűleg túlságosan is néztem őt.
Zavaromban lehajtottam a fejem és a nadrágom kapargattam. Elnevette magát és az
arcomra simított. Érzetem, ahogyan ég az arcom. Még sosem pirultam le, amikor
Harry hozzám ért. Ez volt az első alkalom, amikor valami történt legbelül.
Hirtelen olyan más lett minden. Zavarba jöttem tőle, és nem tudtam kezelni a
helyzetet. Ahogy elindult az autóval, félőn néztem rá. Láttam, hogy szeme
sarkából engem figyel és elmosolyodik újra. Arcán a gödröcskék tűntek fel, amik
annyira ellenállhatatlanná teszik Őt. Talán.. Talán többet érzek iránta, mint
Barátság? Többet jelentene számomra, mint a Legjobb Barátom? Nem, biztos nem.
****
Miután
elkészültem le, ballagtam a lépcsőn és leültem Apa mellé a kanapéra.
Csodálkoztam, amiért itt van és nem a dolgozószobában, de talán Anya beszélt.
Mosolyogva nézett rám és elismerően hümmögött egyet. Mike berohant a nappaliba
és szólt hogy megjött Harry. Felálltam a kanapéről és elindult az előszobába,
Apa pedig követett. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire csak beljebb hívta a
kint várakozó fiút. Meglepődve nézett Harry rá.
-
Jól van fiatalok. – tette karba a kezét – Nincs pia, drog, cigi, szex és semmi
tapizás. – nézett szúrós szemekkel a mellettem álló személyre – Érte vagyok?
-
Persze, Mr. Hastings. – bólintott Harry – Mi csak egy baráti estére megyünk el.
Semmi más, nem fog történni.
-
Kilencre legyen itt. – vágta rá Apa.
-
Bob! – jött Anya – Érezzétek jól magatokat, addig maradtok ameddig szeretnétek.
– mosolygott ránk.
-
Vigyázok rá. – mosolygott Harry és kinyitotta az ajtót.
Elköszöntünk
a szüleimtől és kimentünk a kocsihoz. Elnevette magát, ahogyan kinyitott az
ajtót nekem és rám nézett. Zavarban voltam. Apa nem szokott ilyen lenni és
tudhatná hogy Harry csak a barátom. Felsóhajtottam és hátra túrtam a hajam.
-
Igazán csinos vagy. – mért végig.
-
Köszönöm. – mosolyogtam rá és beszálltam az autóba.
Becsukta
az ajtót és átsétált az ő oldalára. Beült és elővett a pulcsija zsebéből egy
kicsi újságot. A kezembe nyomta és beindította a motort. Értetlenül néztem rá,
mire kinyitotta a tizedik oldalon és rám mosolygott.
-
Válassz milyen filmet, nézzünk. Bekarikáztam párat, ami szerintem jó lehet.
-
Hüm.. – futattam végig szemeim a bekarikázottakon – Horror filmek?
-
Régen szeretted őket. – indultunk el – De ha akarod, beülök veled valami
romantikus filmre.
-
Harry.. – nevettem el magam – Nem szokásom romantikus filmeket nézni.
-
Pedig minden csaj oda van érte.
-
Én nem vagyok olyan, mint ők. – néztem a filmeket.
-
Igen, erre már rájöhettem volna, Te jobb, vagy mint Ők.
-
Nézzük meg a Gonosz Holtat. – böktem rá az újságban.
-
Biztos? – állt meg a lámpánál és rám nézett.
-
Teljesen. – mosolyodtam el, és hátra dobtam az ülésre a papírtömböt.
Csendben
bólintott egyet és tovább mentünk. Hamar oda értünk a mozihoz, hiszen nem volt
messze tőlünk autóval. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a nagy épület
felé. Harry kinyitotta nekem az ajtót és előre mentem. Nem voltak sokan,
valószínűleg pont, azért mert pénteken van. Mindenki bulizni ment, vagy pihenni
a hétvégére. Harry elment kiváltani a jegyeket, míg én vettem magunknak
popcornt és üdítőt.
****
-
Olyan édes voltál, amikor hozzám bújt. – nevette el magát.
-
Akkor is ijesztő volt, amikor visszahúzta a csajt! – tettem keresztbe karjaim
magam előtt.
-
Kis duzzogós. – csípte meg arcomon a bőrt – Aranyos vagy ilyenkor.
-
Ne csipkedj! – fújtam fel az arcomat.
-
Hát megzabállak! – nyávogott nekem pont, mint ahogy Nina szokott, majd
elnevette magát – Ilyen volt mindig Nina velem.
-
Részvétem. – mosolyodtam el.
-
Kösz. – dőlt hátra a padon és megtörölte az arcát – Van még üdítő?
-
Persze. – bólintottam és kivettem a táskámból – Tessék.
-
Hm, almás. Régen ittam már ilyet. – csavarta le a kupakot róla.
-
Tele vagyok. – dőltem hátra és neki nyújtottam a maradék hamburgert, amit
hagytam – Edd meg.
-
Megtömsz? – nézett rám és elvette.
-
Felhizlallak, aztán leváglak. – vettem el tőle az üveget és én is ittam.
-
Kedves. – lökött meg a vállával és nevetett.
Miután
megette a maradék hamburgert felálltunk a padról és visszamentünk a kocsihoz.
Beültünk és haza indultunk. Beindította a kocsit és elindultunk haza. Halkan
szólt a rádió és csendben hallgattuk. Rám pillantott egy másodpercre, majd újra
az utat nézte.
-
Kérdezni akartam valamit. – dobolt ujjaival a kormányon.
-
Mit? – vontam fel a szemöldököm.
-
Eljönnél velem a bálba? Gondoltam mehetnénk együtt. – mosolygott – Gondolom még
nem hívott meg senki nem?
-
Persze. – bólintottam.
-
Szuper! Mikor is lesz?
-
Szerdán, a szünet előtti napon. – gondolkoztam.
-
Akkor pár nap és szünet is lesz. Még jobb! – vigyorgott és beparkolt a házuk
elé – Még jó hogy szomszédok vagyunk.
-
Igen. – nevettem el magam és kiszálltam a járműből.
-
Holnap mit csinálsz? – szállt ki ő is és átsétált mellém.
-
Tanulok, aztán nem tudom. – vontam meg a vállam.
-
Tanulj vasárnap! Elmegyünk együtt.. – gondolkozott el – Még nem tudom, de
kilencre legyél készen! Akkor indulunk. – ölelt magához.
-
Jó. – nevettem el magam és megöleltem.
-
Jó éjszakát. – puszilt az arcomra és kettéváltak útjaink.
Intettem
neki és elindultam a házunk felé. Sötét volt, hiszen már mindenki aludt. Halkan
nyitottam ki az ajtót és a telefonommal világítottam. Kibújtam a cipőimből és
elindultam a lépcső felé. Hirtelen, ahogy felnéztem, Apa állt előttem. Ahogy
feloltotta a villanyt, majdnem elsikítottam magam.
-
Istenem, Apa! – kerestem a földön a telefonom.
-
Hol voltál eddig? És Harry? Már a szobádban van? – nézett körbe.
-
Harry otthon van. – vettem fel a készüléket – Én pedig megyek aludni. Jó éjt.
-
Figyellek Titeket. – szólt utánam és lement a konyhába.
Mért
kell bolhából elefántot csinálnia. Harry és Én csak barátok vagyunk. Vagy ha
most randiztunk is volna, nem hozom egyből a szobámba.
****
-
Kiara! Itt van Harry! – szólt fel Anya.
-
Gyere fel. – néztem ki a szobámból, és visszasiettem a szekrényemhez.
-
Jó reggelt! – jött be a szokásos széles mosolyával és megölelt.
-
Neked is. – viszonoztam ölelését – Na hova megyünk?
-
Hm, annyit mondok, hogy ma megyünk, és csak holnap jövünk. – ült le az ágyamra
– Pakolj ruhát is.
-
Hová?
-
Blackpool. – mosolygott – Foglaltam szobát a Big Blue hotelban.
-
Ez most komoly? – mosolyodtam el – De Apa nem fog bele menni.
-
És ha nem tud róla? Anyukád megengedi úgy is. Beszéltem vele.
-
Komolyan? – húztam el a táskám a szekrényből.
-
Bizony. – bólintott.
Gyorsan
bepakoltam a táskámba a ruhákat és karöltve mentünk le az emeletről. Az öcsém
is velünk akart jönni, mire Harry persze igent mondott, de Anya és Én nem
hagytuk. Már csak az kéne, hogy figyelni kelljen rá. Mivel Apa ma golfozni van
a munkatársaival, nem kell kiszöknöm, meg nem látja, hogy táskával megyek el.
Anya azt mondta annyit, mondd neki, hogy a barátnőmnél töltöm az éjszakát. Még
szerencse hogy Anya azért ennyire engedékeny. Elköszöntem tőlük és kimentünk a
kocsihoz. Harry bedobta a táskájához az enyémet és beültünk. Izgatottan
kapcsoltam be az övemet és mosolyogva néztem rá. Olyan jó hogy kettesben
leszünk. Végre minden sínen van köztünk. Kitolatott a garázsból és elindultunk
az autópálya felé. Benyomtam a rádiót, de mivel semmi jó nem volt egyik
csatornán sem ezért a kesztyűtartóban nézegettem a CD-ket. Találtam egy
„Válogatások” lemezt, amit be is nyomtam a lejátszóban. Az első szám egyből a
kedvencem volt. Adele – Rolling In The Deep. Ahogy meghallottam már énekeltem
is boldogan. Harry mosolyogva nézett rám és a combomra csapott.
-
Hé! – csaptam a karjára – Ez fájt ám!
-
Jó végre ilyen felszabadultnak látni Téged! – nevetett és megállt a
kereszteződés előtt a piros lámpánál – Ez a Kiara már nagyon hiányzott.
-
Nekem pedig ez a Harold. – ütögettem meg finoman az arcát és a haját
piszkáltam.
-
Úgy érzem remek hétvégénk lesz! – indult el, ahogy zöld lett a jelzőlámpa.
-
Az már biztos. – néztem ki az ablakon.
Alig
fértem a bőrömbe. Annyira felszabadultnak éreztem magam. Énekeltem és táncolni
volt kedvem. Ez a kettő, amit soha nem csinálok. Eddig is csak Harry volt az,
aki hallott énekelni, egyetlen egyszer. Harry mellett kijön az az énem, aki
mindig is bennem bujkált, jó mélyen.
Levettem
Harry fejéről a kalapját és az enyémre tettem. Mosolyogva néztem rá és csináltam
egy közös képet vele. Mosolyogva néztem meg milyen lett. Visszatettem a fejére
és megálltunk az egyik kávézó előtt, ami az autópálya közelében volt. Mivel
egyikőnk sem reggelizett semmit. Megálltunk az épület előtt és megkértük az
egyik embert hogy csináljon rólunk egy képet. Miután kész lett megköszöntük és
bementünk az üzletbe. Leültem az egyik asztalhoz, míg Harry rendelt nekünk
kávét és friss pékárut.
