 |
| A szívemben még mindig téged hívlak. És akármennyire is fáj, nem adom fel, míg nem válaszolsz. |
Annyira
őszinte volt, minden mozdulata felém. De valahogy még is el akartam tőle
zárkózni. Nem akarom kimutatni mi zajlik le bennem, mikor mellette vagyok.
Megfogta a kezem és elindultunk a játékterem felé, amiben már nem tolongtak az
emberek szerencsére. Beléptünk az épületbe és Harry váltott ki zsetonokat. Én
pedig addig körbe néztem és megálltam az egyik autóversenyes gépnél. Harry
felvonta a szemöldökét és látszott rajta hogy meg van lepődve. Talán, azért
mert lány vagyok és a fiúk fejében a lányok nem éppen ilyen dolgokat,
csinálnak. De hát egy fiú mellett nőttem fel, Mellette. Kinyújtottam a kezem és
adott zsetont. Leültem, ő pedig mellém ült. Bedobta a lyukba és elhelyezkedtem.
Rám mosolygott és kacsintott egyet.
-
Győzni fogok.
-
Álmodban Styles. – nevettem fel – Álmodban.
Elkezdődött
a játék, mi pedig mint a kisgyerekek egymást előzgettük és próbáltuk lenyomni a
másik a pályáról. Harry minden félével próbálta elterelni a figyelmem, hogy még
véletlenül se győzzek. De nem igazán jött össze neki. Nem tudod legyőzni, mert
nem hatott a comb simogatása, se az édes dolgok suttogás. Viszont amikor a
negyedik kört játszottuk és jóval előnyben volt, mint én, hamar fordult a
dolog. Tekintette a kosaras résznél álló pár emberre összpontosult. Ahogy
megszólalt a gép ahol ültünk, egyből felpattant a székből és ott hagyott.
Nagyokat pislogva néztem utána, de már régen elviharzott az épületből. Kezembe
fogtam a táskám és a nyert plüss játékok, hogy elinduljak de, akkor
meghallottam, hogy a nevemet mondják. Fejem arra kaptam és Nina integettet
nekem hevesen. Nina mindig is azt hitte, hogy mi barátnők vagyunk, illetve az ő
fogalmazása szerint remek kis barátnők, mert az Anyám és az Apja egy helyen
dolgoznak és mi egy iskolába, járunk. Soha nem tudtam megérteni a gondolkozás
módját.
-
Kiara! – ült be mellém – De jó látni téged! Egyedül vagy? Amúgy is mit keresel
itt? Nem nagyon szoktál kimozdulni. – nézett rajtam végig – Tetszik a pólód!
Kölcsön adod majd? Nem jössz hozzánk?
-
Nina, egyszerre csak egy kérdést! – vontam fel a szemöldököm – Egyébként, bocs
de menni készültem, mert várnak rám.
-
Csak nem egy fiúval vagy? – csillantak fel a szemei – Mutass be neki!
-
Nyugi, jó? Azt se tudom hova ment. – álltam fel – Majd találkozunk a suliban.
-
Kiara nem már! – szólt utánam, de meg se álltam és kimentem az épületből.
Körbe
néztem, de nem láttam sehol. Talán visszament a hotelba. Vagy az is lehet hogy
valahova elment. Sóhajtva hajtottam le a fejem és elindultam ki a vidámparkból.
Harry a kapunál ült a padon és engem figyelt. Ahogy egymás szemébe néztünk,
éreztem benne a fájdalmat. Annyi mindent tudnék kérdezni. Felállt a padról és
fejével biccentet hogy menjünk. Sokkal előrébb ment, mint én, de végig őt
néztem. Nem akartam szem elől téveszteni. Már közel voltunk a szállásunkhoz,
amikor megállt és felém fordult. Talán két lépés volt köztünk, ahogy megálltam,
de hosszú karjaival így is elért és magához húzott. Szorosan szorított magához.
Éreztem, ahogy szíve hevesen ver.
-
Mi bajod van?
-
Hogy? – engedett el és rám nézett.
-
Nézd Harry, én vagyok Nina pótló.
-
De..
-
Nincs de. Látom rajtad és érzem milyen vagy. Valld csak be. – fordítottam el a
fejem – Szereted..
-
Én, - hajtotta le a fejét – még mindig nagyon szeretem Őt.
Mintha
a szívem, több ezer kis darabra tört volna. Szemeimbe könnyek gyűltek és
hatalmas fájdalom lett úrrá rajtam. Én szeretem Őt, de Harry mást szeret.. Még
mindig. Annyira tudtam. Ledobtam a kezemben lévő táskám és plüss játékot. Harry
egyből rám kapta a tekintettét, de én nem néztem rá. Csak elrohantam. Ahogy
befordultam a másik utcába még hallottam egy ideig hogy a nevemet kiabálja, de
eszemben sem volt hogy álljak. Beálltam az egyik sikátorba és az épületnek
dőltem. Tudtam hogy még mindig követ, de így nem talál rám. Kezeimet ökölbe
szorítottam és a falhoz nyomta. Felső testemmel előre dőltem, így a hajam
teljesen eltakarta az arcom. Könnyeim patakként hullottak a földre. Szereti őt.
Hát persze, mint is vártam. Kiara te soha
nem leszel elég jó neki. Ő sokkal jobb, mint Te, és sokkal de jobbat érdemel. Jobbat,
mint Te. Jó lenne, ha végre felnőnél és elfelejtenéd őt.
****
Halkan
nyitottam ki az ajtót és bementem. Hallottam hogy a szoba felől beszélgetések
szűrődnek ki, így még halkabb lettem. Az ajtó mellé sétáltam és a falnak
dőltem.
-
Még is merre mehetett? – kérdezte egy mély hang.
-
Fogalmam sincs. – válaszolta Harry és hallottam, ahogy össze-vissza sétálgat a
szobában – Úgy aggódom.. Mi lesz, ha baja esik?
-
Nagy lány! Mindent túl él. – válaszolta Nina.
-
Elmenjek körül nézni?
-
Hagyd Ben, megyek Én. – mondta Harry – Maradjatok itt, hátha közben visszajön.
– kilépett az ajtón és egyből meg is állt – Kiara.. – nem volt erőm rám nézni,
se hozzászólni – Jól vagy? Hol voltál? – megragadta a karom és erősem magához
ölelt – Annyira aggódtam érted.
Ajkamba
haraptam és ellöktem magamtól. Elfordítottam a fejem és benéztem a kanapén ülő
két személyre. Kezem ökölbe szorult és végül a fölém magasodó fiúra néztem.
-
Menj a picsába! – förmedtem rá és berontottam a fürdőszobába, egyből magamra
zártam az ajtót és leültem a kád mellé.
-
Kiara nyisd ki! – dörömbölt az ajtón Harry.
-
Hagyj már békén! Utállak! – kiabáltam és újra zokogni kezdtem.
-
Ne utálj. – hagyta abba az ajtó ütését és halkan beszélt.
-
Örökké. – húztam fel a lábaim és a homlokom a térdeimnek döntöttem.
-
Hagyd Harry majd ki, jön! Gyere ide hozzánk. – szólalt meg Nina.
-
Fogd be! – szólt rá Harry – Egyébként is, mi a franc dolgod van itt? Jobb
lenne, ha most elmennétek.
-
Harry.. – jött ki Ben.
-
Menjetek már el! – szólt rájuk idegesen – Nem kell engem ápolgatni.
-
Nem úgy néz ki a drága barátnőd. – vágta rá lekezelően Nina.
-
Ne merj így beszélni róla! – csapott a falba Harry – Egyáltalán hogy mered a
szádra venni Őt? Fele olyan jó ember lennél, mint Ő, akkor se hagynám, hogy így
beszélj Róla. Egy utolsó kis szemétláda vagy.
-
Ez azért durva volt haver.
-
Nekem Te ne haverozz! Egyáltalán nem vagy a barátom, mert tudod egy barát nem
ezt csinálta, volna, mint Te. Összejössz a legjobb barátod barátnőjével.
Gratulálok, szánalmasak vagytok. Pedig én még azt éreztem ma, hogy még mindig
szeretlek Nina. Szembe tudnám magam köpni.
****
Már
egy jó ideje hatalmas csend volt. Felálltam a földről és megmostam az arcom.
Kinyitottam az ajtót és lassan kitoltam az ajtót. Harry a földön ült az ajtó
mellett és aludt. Behajtottam az ajtót és a táskámhoz mentem. Előkerestem a
telefonom és megnéztem az időd. 5 óra 54 perc. Szóval mindjárt reggel hat. Átvettem
a pólóm és a pulóverem és a vállamra vettem a nagyobbik táskám, amiben a ruháim
vannak. Előkerestem egy papírt és egy tollat, hogy üzenetet hagyhassak.
Ne keress, egyedül megyek haza. Köszönöm hogy
tegnap megvédtél, de nem kellett volna, hiszen mégis csak ők az igazi barátaid.
Kérj tőlük bocsánatot. Ja és Harry, fogadd el az iskolát. Jobb lesz így Neked.
Lettem
a mellette pihenő telefonjára és rá néztem. Békésen aludt, ajkai kissé el
voltak nyílva. Kell. Közelebb hajoltam hozzá és ajkaira nyomva csókoltam meg
őt, majd felálltam és halkan távoztam. Hatalmas szívfájdalmam van, amiért itt
hagyom, de tudod hogy így a legjobb. Szeretem őt. Minden kettőnknek az a legjobb, ha
elfelejtjük a másikat, így nem veszítünk magunk mellől több embert. Remélem,
hogy megérti a döntésem. Ha továbbra is próbálunk ragaszkodni a másikhoz, csak
rosszabb lesz, és magunkat tesszük tönkre. És ezt valószínűleg egyikünk se
szeretné.
****
Csendben
ültem a kezemben egy bögre meleg teával és a lábaimon pokróccal. Egyedül voltam
az egész házban, mert a családom elment a nagyihoz, így csak holnap reggel
jönnek haza. Ha bele gondolok most én is, szívesen lennék a nagyinál. Nem kéne
holnap iskolába mennem és látnom az embereket. Sőt, sokkal jobb lenne, ha nem
ide járnék iskolába. Párizsban szeretnék élni.
-
Kiara! – csapódott ki a kijárati ajtó és Jenn száguldott be hozzám, a nappaliba
– Minden rendben van drágám? – ült le mellém és egyből átölelt – Jöttem, ahogy
tudtam.
-
Hiányoztál. – erőltettem magamra egy mosolyt, még ha igaz is volt, amit mondtam
a mosolyom csak mű tudott lenni.
-
Mi történt? – simított ki az arcomból egy tincset.
-
Ott volt Nina és Ben, meg pár haverjuk. – néztem a teát a bögrében – Harry még
mindig szereti.
-
Kiara, ez várható volt. Most őszintén melyik fiú nincs oda a csodás és egyetlen
iskola szépségért? – kérdezte flegmán – Amúgy is téged ez mért zavar? Hiszen..
Várjunk csak. Kiara ugye nem? Ugye nem szereted?
-
Szerelmes vagyok belé. Jenn, bele szerettem. – néztem rá – De ő mást szeret.
-
Kiara, szedd össze magad! Figyelj, ez így mehet tovább. Most mondok valamit,
szeretném, hogy gondold át. – fogta meg a kezem – Apa kapott egy sokkal jobb
munkát, mint amit eddig dolgozott. Így fél év után újra költözünk. Szeretném,
ha velem jönnél. Nem is szeretném, hanem akarom. Amerikába megyünk.
-
Micsoda? – ráncoltam a homlokom – Amerikába? Még is hova?
-
New York. Jó lesz, hidd el. Távol lennél azoktól, akik miatt ilyen szintre
jutottál.
-
De Jenn.. – néztem rá – Ez komoly dolog..
-
Éppen ezért szeretném, hogy átgondold. Én már beszéltem a szüleiddel és ők azt
mondták, hogy velünk jöhetsz. Rajtad áll az egész. Gondold át, kérlek.
-
Rendben. – sóhajtottam.
-
Most mennem kell, mert Anya nem szeret várni. - nyomott egy puszit az arcomra és elment.
New York. Olyan távol van, de még is olyan jól hangzik. Nem tudom mit akarok. Nem tudok semmit. Tehetetlennek érzem magam.
