Nyolcadik fejezet∞

Elég elfeledkezni magunkról és másokat szeretni, s az ember nyugodt, boldog és igen jó lehet.

Ahogy sétáltunk a parkon át az iskola felé, Jenn mindig bele kezdett valami sztoriba. De általában áttért egy másikra mivel szerinte összefügg, de semmi köze egymáshoz. Inkább rá szoktam hagyni a dolgot, mert a végén mindig azt böki ki, hogy neki igaza van. Ahogy érzi. Mióta elindultunk tőlünk, azóta el akarom neki mondani, hogy Harry és Én együtt vagyunk. Még haza fele megbeszéltük hogy ameddig nem tudják a szüleink és a közeli barátaink, nem járunk együtt iskolába, és onnan se jövünk együtt, és csak akkor csókolózunk, vagy ölelkezünk, ha nem látnak minket. Mindkettőnk szerint ez így jó. Lehet nehéz lesz, de kibírjuk. És mivel Tim ma jön iskolába valami családi dolog miatt, ezért először azt szeretném, hogy Jenn tudja. Bár ha így folytatjuk, és nem marad csendben legalább 3 másodpercre el, se tudom neki mondani.

- És most mondd meg.. – adta be a drámai hangot – Az őszi szünetben el kell mennem erre a családi valamire.

- Ühm.. – néztem rá, nem igazán figyeltem rá mivel a gondolataimmal voltam elfoglalva – Igen, biztos rossz.

- Kiara! Nem is figyelsz rám. – állt meg és csípőre tette kezét – Baj van?

- Nem dehogyis! – legyintettem és elmosolyodtam – Csak gondolkoztam.

- Azon hogy milyen jó lesz Amerikában? Alig várom. Most képzeld el.. Együtt sétálunk a Central Parkban és beugrunk híresebbnél, híresebb butikokba! Egy hatalmas felhőkarcolóban élünk majd, mint a többi úri majom. – vigyorgott – A két angliai lány, akik beveszik a nagyvárost. – karolta át a nyakam és tovább mentünk.

- Hát, nem ez járt a fejemben. – kacagtam el magam – De amúgy aranyos gondolat.

- Ez nem egy aranyos gondolat Miss Hastings, ez a valóság, ami Januárban bekövetkezik!

- Miss Hastings? – vontam fel a szemöldököm.

- Na menjünk, mert elkésünk! – engedett el és belépett az iskola kapuján.

Hát ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Jenn örökké beszél, és így alig juttok szóhoz. Megforgattam a szemem és bementem utána. Ő egyből a terembe ment én pedig a szekrényemhez siettem. Elővettem a matek könyvem és már mentem is a termünkhöz. Útközben találkoztam egy régi jó barátommal és leálltam vele beszélgetni. Ez a teljesen átlagos társalgás volt, sablonkérdésekkel. Max éppen azt mesélte, hogy a húga és az öcsém egy osztályba jár, mint mi régen. Mosolyogva hallgattam, mert én erről nem tudtam semmit, hiszem Mike anyán kívül senkivel, nem osztja meg az iskolában történő dolgokat.. Bár nem igazán vagyok rá kíváncsi.

- Bú! – hallottam meg egy mély hangot a fülemnél.

Automatikusan a kezemben lévő könyvvel hátra csaptam így az ijesztgetőm fejére, csaptam. Ahogy megfordultam Harry állt mögöttem, és a fejét fogta. Max jól kiröhögött minket, majd elköszönt. Zavaromban a karom vakartam és az előttem álló személyt figyeltem. Mikor megszólalt a csengő, az egész folyosó üres lett, ami neki illetve nekünk csak jó volt. Kezeit a csípőmre tette és neki nyomott a mögöttem lévő szekrényeknek. Ajkai vadul találtak rá enyéimre és annál vadabbul csókolt. Élveztem, hogy végre megcsókolhatom, de nem késhetünk sokat, hiszen az igazgató így is ki van rám akadva és ő a matek tanárunk is. Kezeimet a mellkasára tettem és finoman elnyomtam magamtól. Ahogy eltoltam kinyitotta a szemeit és végig nyalt ajkain. Ilyenkor utálom. Csak még jobban meg akarom csókolni így.

- Rossz volt egyedül jönni. – mosolygott, majd megfogta a kezem és elindultunk a terem felé – Hogy ment?

- Nem tudtam el mondani. – sóhajtottam és megszorítottam a kezét – Ha te azt tudnád hát sztoriba kezdett bele, de egyiket se mesélte el végig. – nevettem le magam.

- Mit csinálsz délután? – állt meg egyik kicsit távolabb az ajtótól – Nem lesz otthon a család, gondoltam átjöhetnél.

- Hm, jól hangzik. – mosolyodtam és nyomtam egy puszit a szájára – De megyünk vásárolni, holnap bál.

- Hát akkor mindegy. – ölelt meg utoljára és benyitott az ajtón.

Nagyon meglepődtem, amikor bementünk, de még nem volt bent Mr. Morgan. Leültem Jenn mellé, és kérdőn néztem rá, mire elmagyarázta, hogy nem sokára bejön az osztályfőnök és beszél velünk, mivel az igazgató le van foglalva a bálszervezőkkel. Remek, legalább így nem gáz hogy később jöttünk be. Mivel Harry előttünk ült, hátra fordult és köszönt mellettem ülő barátnőmnek. Jenn kinyújtotta a karjait felé és megölelték egymást. Annyira örülök hogy amikor „utáltam” Őt, Jenn nem követte a példám, hanem úgy emlékezet rá, mint régen. Talán végig igaza volt és mindig is önmaga volt Harry. Ahogy végig néztem az előttem ülő Szerelmemen, elmosolyodtam. Amit persze ő egyből észre vett egyből terelte a figyelmem, így Tim esett szóba.

- Jenn te most együtt vagy az okos tojással? – könyökölt a padra Harry, pont úgy nézett ki, mint egy kíváncsi kisgyerek.

- Kia is ezt kérdezte tegnap. De mivel most így itt vagytok együtt.. – vigyorgott – Igen akkor jöttünk össze, amikor moziban voltatok.

- Ühm.. Szóval pénteken? – néztem rá.

- Hát, - gondolkozott el – Igen.

- Aha.. – bólintott Harry – Mindig tudtam.

- És veletek most mi van? – nézett ránk – Tegnap Kiara még keresztbe le akart nyelni.

- Nyugalom van. – néztünk egymásra, majd Harry folytatta.

- Már evett így nem akar megenni.

- Hülye. – nevetett fel Jenn és megütötte Harry karját.

****

A tükör előtt forgolódtam és néztem magamon a ruhát. Valahogy nem tudtam eldönteni milyet is, szeretnék. De szerencsére ezzel nem csak én voltam így, mivel Jenn már több ezer ruhát felpróbált, de egyszerűen neki nem elég stílusos. Hát én kérek elnézést. Miután kibújtam a ruhából, kimentem a fülkéből és visszaraktam a ruhát. Jenn elém ugrott és két ruhát mutatott. Az egyik egy fekete koktél ruha volt, néhány helyen csipkével, míg a másik egy babarózsaszín hosszú estélyi.

- Ez tökre jól illik rád, - nyújtotta felém a feketét – ez pedig tökéletes rám. – mérte magához az esélyit – Egyébként, kivel is mész holnap?

- Már mondtam. – vontam fel a szemöldököm és elindultam a próbafülke felé.

- Nem mondtad. Szóval ki az? – ment be a mellettem lévőbe.

- Harry. – válaszoltam és felhúztam magamra a ruhát.

Hatalmas csend volt, így kinéztem a fülkéből. Mivel barátnőm nem reagált kiléptem és benéztem hozzá. Nagy szemekkel nézett rám és csak pislogott. Mint ha valami ijesztő dolgot látott vagy hallott volna.

- Minden oké? – vontam fel a szemöldököm.

- Szuper jól nézek ki. – mutatott magán végig – Tim nem fog szóhoz jutni és.. – hagyta abba – Várjunk csak.. Harry lesz a párod?

- Eljutott az agyadig? – nevettem el magam.

- És ez mióta biztos?

- Lássuk csak. – gondolkoztam el – Nem tudom, hétvégén vagy pénteken beszéltünk róla.

- És rosszban voltál vele.. Komolyan úgy akartál menni a bálba?

- Kimondta, hogy elmentem volna?

- Na, ne viccelj velem. – húzta el a száját – A végzős bált nem hagyhattad volna ki.

- Nem fogom, ne aggódj.

Visszamentem a fülkébe és átöltöztem. Ez volt az egyetlen ruha, ami tetszett így ezt veszem meg. Miután Jenn is kész lett, kezünkben a ruhákkal mentünk a cipőkhöz. Én felpróbáltam egy egyszerű, de csinos fekete magas sarkút, ami nagyon megtetszett. Jenn egy fehér, rózsaszín masnist nézett ki magának. Bárcsak a ruhaválasztás is ilyen könnyű lett volna. Beálltunk a sorba a pénztárnál és a pult melletti nyakláncokat, fülbevalókat néztük. Jenn vagy hat darab nyakláncot és gyűrűt vett le. Mikor végre mi voltunk a soron, megkönnyebbülten tettük le a kezünkben lévő dolgokat. Volt egy közös számlánk, amire minden hónapban tettünk fel pénzt, pont ilyen alkalmakra. Jenn nyújtotta a kártyát az eladónak, majd mikor végzett a kezünkbe adta a zacskókat és távoztunk a butikból. Elindultunk hazafelé, de mivel megéheztünk, így betértünk a közeli pizzériába. Letelepedtünk az egyik sarokba és rendeltünk üdítőt, meg a kedvenc pizzánkat. Hamar kihozták a poharainkat, így mint két idióta úgy ittuk, mint akik vagy már három éve szomjaznak. Tény hogy az iskolában ittunk utolsónak ma, ami elég régen volt. Jenn a telefonjába merülve ült velem szembe, mire eszembe jutott hogy beszélnem kéne vele. Megköszörültem a torkom és ránéztem.

- Jenn.. Mondanom kell valamit. – vakartam meg az arcom.

- Mondd csak. – motyogta.

- Ez komoly. – nyúltam át hozzá és elvettem a telefonját – Figyelj, ma a suliban nem igazán mondtunk igazat. Tegnap összejöttünk.

- Mi? – vonta fel a szemöldökét – Te most miről is beszélsz?

- Harry és Én együtt vagyunk. – éreztem, ahogy ég az arcom, valószínűleg fülig vörös lehetek.

- Hát ez remek! – tört ki magából és vigyorgott – Hát ez igazán jó! Ezzel most feldobtad a kedvem. Úgy örülök nektek.

- Tényleg?

- Persze. Mindig is tudtam, hogy ti egymásnak vagytok teremtve! Ezért is csináltuk tegnap azt a beszélgetést. És látod drága barátnőm, nem is lett olyan rossz vége. Csak azt nem érte, hogy akkor mért hazudtatok először?

- Mert nem szeretnénk, hogy például a szüleink, úgy tudják, meg hogy mástól hallják. Ezért sem csinálunk nyilvánosan semmit együtt. Először a közeli barátok és család, aztán mindenki más. – mosolyodtam el.

- Cuki. – vigyorgott – Elmondhatom az elveszett barátunknak? – nyújtotta a kezét a telefonjáért.

- Ha Tim az akkor igen. – adtam neki vissza.

- Persze hogy Ő. – mosolygott.

****

Hátra túrtam a hajam, majd becsöngettem. Egyik lábamról a másikra dülöngéltem. Az ajtó kinyílt és Harry mosolygott rám. Megfogta a karom és behúzott. Egyik kezével átkarolta a derekam, míg a másikkal becsukta az ajtót mögöttem és közben nyomott neki. Most sokkal gyengédebben csókolt, mint reggel, talán, azért mert tudta senki sem zavarhat meg most minket. Másik kezét a hátamra vezette és elhúzódott tőlem. Elengedett és mosolyogva dőlt a falnak. Levettem a cipőim és ránéztem.

- Na?

- Elmondtam. És Jenn persze tovább is adta.

- Kinek?

- Tim. – válaszoltam egyszerűen és megvontam a vállam – Szüleid?

- Dolgoznak. – fogta meg a kezem és behúzott a nappaliba – Gemma meg a barátaival van.

- Neki sem mondtad még?

- Csak sejt valamit. De semmit nem mondtam. – ült le és az ölébe ültetett, szorosan átölelt és a vállamra tette a fejét – Úgy hiányoztál. – dőlt hátra, így félig voltam csak ülő helyzetben rajta – És milyen ruhát vettél?

- Szépet. – piszkáltam a kezeit, amik a hasamon pihentek.

- Látni akarom. – motyogta a nyakamba.

- Majd holnap este látod. – döntöttem hátra a fejem a vállára és az arcára pusziltam.

- Az még sok idő.

- Egyébként, rajtad mi lesz?

- Alsónadrágban megyek. – nevette el magát.

- Hm.. Alsóban? Akkor én meztelenül.

- Na Bébi, annak csak én örülnék a legjobban.

- Úristen, szerintem még magam előtt is szégyellős vagyok. – gondolkoztam el.

Kiszálltam az öléből, ahogy éreztem a rezgő telefonom a zsebemben. Leültem mellé és felvettem. Apa volt az és azt kérte, menjek haza csinálni vacsorát, mivel jön egy vendég. Remek, szóval én főzzek. Szerintem ezt nem gondolták át. Legalább Mike nem lesz láb alatt, azzal hogy otthon van, mivel ma ment az osztályával 3 napos kirándulásra. Letettem a telefont és sóhajtva álltam fel. Miután elmondtam, hogy haza kell mennem, Harry kitalált hogy jön velem és segít, addig is együtt lehetünk. Nekem nem volt semmi ellenvetésem így, felvettük a cipőnket és átmentünk hozzánk.

Egymás mellett állunk a konyhában és lapozgattuk a szakácskönyvet. Mind ketten mást gondoltunk könnyűnek, majd megegyeztünk egy egyszerű fűszeres csirkében párolt zöldséggel és rizzsel. Elővettem a hozzávalókat, míg Harry edényt keresett.

****

- Szerintem rohadt jól néz ki. – ölelt hátulról és nézte a tálat, ahova kiraktam a csirkemelleket.

- Felcsaphatnánk szakácsnak. – nevettem el magam.

- Szerintem másban jobbak vagyunk. – engedett el – Na, de indulok.

- Máris? – fordultam felé – Nem maradsz vacsorára?

- Nem, megyek haza. Anya nem sokára jön. – mosolyodott el – Később felhívlak jó?

- Rendben. – bólintottam és ki kísértem az előszobába.

- Legyél jó. – egyenesedett fel, miután felvette a cipőit és a homlokomra csókolt – Akkor majd hívlak.

- Kérek puszit. – néztem rá.

- Kapsz. – húzott magához és ajkaimra csókolt.

Hosszan csókolt és közben a hátam simogatta. Kezeimmel a vállaiba kapaszkodtam és így húztam magamhoz még közelebb. Szinte már egymáshoz voltunk préselődve, de nekünk ez sem volt elég. Közelebb akartuk magunkat érezni a másikhoz. Megmarkoltam a pulcsiját és eltoltam magamtól. Tudom, ha így folytatjuk, nem bírunk egymástól elválni. Megköszöntem hogy segített, majd egy puszit nyomott arcomra és elment. Visszamentem a konyhába és előszedtem az étkészletet. Megterítettem az asztalt és vártam. Először Anya jött haza és megköszönte hogy ezzel segítettem neki, mivel ő nem tudod elszabadulni a munka helyéről.