 |
|
Én téged akarlak. Csak azt nem
tudom, meg tudok-e birkózni mindazzal,
ami te vagy.
|
Csendben
ültem az igazgatói előtt, és a földet néztem. Először kerültem bajba. Azelőtt
mindig minta diáknak számítottam az iskolában. De ha egyszer egy olyan ember
provokál, akit ki nem állhatok, természetes hogy előjön belőlem az állat. Ahogy
kicsöngettek, Jenn és Tim azonnal jöttek az igazgatói elé hozzám és leültem
mellém.
-
Voltál már bent? Vagy történt már valami? – kérdezte Jenn, miközben megfogta a
kezem.
-
Nem voltam még bent. – hajtottam le a fejem.
-
Nina? – nézett körbe Tim.
-
Ő van bent. Már egy órája lassan. – suttogtam.
-
Na.. Ő is megjelent.. – nézett a folyosó végére Jenn, ahol Harry közeledett.
-
Csak Nina miatt aggódik. – dőlt hátra Tim – Távol elkerül minket.
-
Nem tudom, eléggé minket néz. – fintorgott Jenn.
Kinyílt
az ajtó és Nina lépett ki az igazgatóval. Felemeltem a fejem és felálltam. Nina
megvető pillantásával találkoztam, majd elmentem mellette és bementem az
igazgatóiba. Mr. Morgan, leült az asztal mögé és szigorú tekintettel nézett
rám. Valószínűleg Nina már tele tömte a fejét mindennel, hiszen őt imádják az
iskolában.
-
Sajnálom Mr. Morgan. Elvesztettem az eszem, nem akart felfordulást csinálni. –
hajtottam le a fejem.
-
Elhiszem Kiara. Tudom, hogy Nina milyen természetű tud lenni, viszont azt sosem
hittem volna, hogy ilyen is tudsz lenni.
-
Én sem.. – suttogtam.
-
Most megúszód egy szóbeli figyelmeztetéssel, és azzal hogy 2 hétig bent kell,
maradod a szakköröknél segíteni.
-
Rendben. – bólintottam.
-
Távozhatsz. – nyitott ki egy füzetet.
-
Viszlát. – álltam fel és kisétáltam.
Az
igazat megvallva sokkal nagyon büntetésre számítottam, amiért úgy megtéptem
Nina haját. Főleg hogy még könyörgött is nekem, hogy engedjem el és az első
„felszólításra” se hagytam szabadulni. Még mindig meg tudd lepni az igazgató.
Ahogy kiléptem a folyosóra hat kíváncsi szempár szegeződött rám. Meg is
lepődtem, hiszen azt hittem, hogy csak Jenn és Tim maradt, de Harry is maradt.
Igaz messzebb, mint a két legjobb barátom, hiszen ő a túl oldalról figyelt.
Karba tett kezekkel állt a radiátornak dőlve. Az előttem álló két személyre
mosolyogtam és elindultam a szekrényem felé. Egyből lejött nekik hogy nincsen
semmi baj és mehetünk is haza. Jenn és Tim kimentek a kocsihoz, míg én a
szekrényemből túrtam elő a dolgaimat. Hallottam, ahogy az üres folyosót léptek töltik
meg és megállnak mellettem. Neki dőlt a szekrényeknek, ami kisebb csörgést
hallatott maga után. Becsuktam a szekrényem ajtaját és Harry állt mellettem.
Még mindig karba tett kezekkel nézett rám, és ahogy léptem volna tovább, elém
állt. Ezt vagy háromszor eljátszottuk mire megszólalt.
-
Szóval akkor már beszélni sem beszélsz hozzám?
Elfordítottam
a fejem és megráztam. Sóhajtott és leengedte a kezeit. Láttam, ahogy kezei
ökölbe szorulnak, majd a kezem felé kezd nyúlni. Egyből hátrébb léptem és rápillantottam.
Ajkait nyitotta, hogy mondjon nekem valamit, de csak lehajtotta a fejét. Félre
állt és pedig elmentem mellette. Nem akarom, hogy bármelyikünk is hamis
reményekbe vesse magát. Harry ne higgye, azt hogy barátok vagyunk, én pedig nem
akarok szerelmes lenni belé. Sietős léptekkel haladtam a kijárat felé,
hallottam, ahogy Harry káromkodik, és a szekrénybe ver. Legszívesebben a karjai
közé futottam volna és addig szorítottam, volna magamhoz, amíg meg nem
nyugszik. De nem lehet. Még gondolnom se szabad rá. Hiszen úgy is elmegyek. Már
nem sok idő és New York lesz az új otthonom.
****
-
Annyi lehetőségünk lesz kint! – vigyorgott Jenn – Szeretnék színésznő lenni.
-
Téged egyből fel vennének. – nevetett fel Tim.
-
Tudom. – nézett rám – És te Kia mit tervezel?
-
Egy jó egyetemet. – piszkáltam a pulcsim alját.
-
Ne már! Kiara, ott élni fogod az életed! Nem hagyom, hogy holmi könyvek fölött
görnyedve éld le az életed.
-
De nem vagyok semmihez se jó. – vontam fel a szemöldököm.
-
Kiara, Kiara.. – kuncogott – Remekül énekelsz, táncolsz, okos vagy és szép.
Lehetnél modell, énekesnő, színésznő.
-
Mondjuk ez igaz. – helyeselte Tim.
-
Lámpalázam van, és ha sok ember között vagyok pánikrohamom lesz. Nem rémlik?
-
Hát New York-nak nagy a lakosság száma.
-
Ki fogom azt bírni. – vontam meg a vállam.
Tim
és Jenn boldogan beszélgettek, és néha megfogták egymás kezét, pedig elvileg
semmi nincs köztük. Vagy csak nem mondják el.
-
Kiara.. – nézett rám Tim.
-
Igen?
-
Harry és közted, van valami?
-
Nem nincs.
-
Kia.. – nézett rám sóhajtva Jenn.
-
Szeretem Őt, és erről nem tehetek.
-
Szóval csak ezért akarsz te is menni, nem igaz? Hiszen te Párizsba szerettél
volna menni végig.
-
Muszáj minél előbb elmennem a közeléből. Ő csak szimplán barát akar lenni.
Nagyon jó barát. A hétvégén csókolóztunk az óriás kereken. Aztán jött Nina és
egyből körülötte forgott a világ. Azért is jöttem haza egyedül.
-
Jó, mert ide hívtuk Őt is. – vigyorgott Jenn.
-
Micsoda? – néztem rá egyből – Harry ide jön?
-
Igen. – bólintott Tim – Szeretnénk, ha megbeszélnétek a dolgokat.
-
Haza kell mennem. – álltam fel.
-
Sziasztok. – állt meg mellettünk Harry – Bocs hogy késtem. A sulit intéztem.
-
Ülj csak le. – mutatott mellém Jenn – Milyen sulit?
-
Kiara nem mesélte? Londonba megyek.
-
Nem igazán beszélek rólad. – szúrtam oda.
-
Szóval, - csapta össze tenyereit barátnőm – mi most kérdezünk, ti válaszoltok.
-
Szerintem ez nem jó ötlet. – motyogtam.
-
Csönd! – mosolygott Tim.
-
Akkor első kérdés. Harry mint gondolsz róla? – bökött rám Jenn.
-
Azt hogy Kiara a legcsodálatosabb ember a világon. Kedves, figyelmes és segítő
kész. Mindig ott volt velem a bajban és kiállt mellettem. És remekül csókol. –
mosolygott rám huncutul.
-
Fogd be. – morogtam.
-
Kiara, ne szólj bele. – szólt rám Tim – Még valami?
-
Ennyi. Mert már morog rám.
-
És Harry mi van közted és Nina között? – könyökölt az asztalra Jenn.
-
Semmi. Vasárnap óta nem foglalkozom vele, bár ő a nyakamra jár.
-
És szerelmes vagy valakibe? – tette fel a kérdést Tim.
-
Igen. Nem régóta, de amióta belé estem az óta rohadtul szeretem.
-
És te Kia?
-
Öhm.. – hajtottam le a fejem – Igen.
-
És megneveznétek őket név szerint?
-
Nem. – vágtam rá egyből.
-
Kiara. – válaszolta Harry.
Ahogy
kiejtette a nevem, lefagytam. Hogy mi? Szerelmes belém? Biztos csak egy vicc és
a többiekkel összebeszélt. Két nap és Bál, oda is együtt megyünk. Biztos vagyok
benne, hogy ez csak a miatt van.
Felálltam
az asztaltól és kezembe véve a dzsekim kimentem az épületből. Fújtatva
trappoltam el. Éppen a parkolón mentem át, mikor Harry fogta meg a kezem. Hátra
pillantottam rá és felvontam a szemöldököm.
-
Komolyan gondoltam Kiara. – sóhajtott – Tényleg így érzek.
-
És Nina?
-
Már nem érdekel. Rájöttem, hogy végig veled akartam lenni, de féltem. És amikor
rájöttem, hogy tényleg beléd vagyok esve kétségbe voltam esve. Még is csak a
Legjobb barátok vagyunk gyerekkorunk óta.
-
Szeretlek Harry. – nyögtem ki – Mindig is szerettelek.
-
Hogy mi? – pislogott rám nagyokat – Szeretsz?
-
Igen. És ez annyira rossz. – néztem a földet, ahogy látszott hogy cseperegni
kezd az eső – Láttam, ahogy Nina és Te kézen fogva mentek, csókolóztok,
ölelitek egymást. Szörnyű volt.
-
Én ezt mind veled szeretném csinálni. – húzott magához – És nem érdekel hogy
kinek mi a véleménye, de nekem csak te kellesz. Csak Te.
Ajkait
gyengéden az enyéimre nyomta és szorosan átkarolta a derekam, így húzva
magához. Arcunkat közben a már szinte szakadó eső mosta. Karjaimmal átkaroltam
a nyakát és lábujjhegyre emelkedtem, hogy ne kelljen annyira lehajolnia. Hátrálni
kezdett velem, de egy percre sem szakadt el tőlem. Nyelve finoman átcsusszant a
számba. Egyik kezét, levezette derekamról és a zsebében kezdett el turkálni. Előhúzta
a kocsi kulcsát és kinyitotta. Mögém nyúlt és kinyitotta a hátsó ajtót.
Beemelte a terepjáróba és lefektetett az ülésre. Ahogy eltávolodott tőlem,
végig néztem nedves arcán és ruháin, majd nevetni kezdtem.
-
Mi az? – mosolyodott el és hátra simította a vizes hajam.
-
Csak vicces hogy az esőben csókolóztunk. – simítottam az arcára.
-
Visszamehetünk. – nevette el magát és a tenyerembe puszilt.
-
Akkor most mi lesz?
-
Próbáljuk meg együtt. – nyúlt a hátam alá és felültetett az ölébe – Ha pedig
megy nekünk, elküldhetsz a halálba.
-
Azért oda nem küldenélek. – pöcköltem meg az orrát.
-
Csak egy példa volt. – simogatta a hátam – Menjünk haza.
-
Helyes, tiszta víz vagyok, és így hideg van.
-
Meg tudlak szabadítani a ruháidtól. – vigyorgott.
-
Felejtsd el. – ütögettem arcon óvatosan.
