 |
| Csak az a rosszabb a félelemnél, ha egyedül félsz. |
*
3 héttel később *
Jenn
a nappaliban ült, míg Tim és Én a konyhában voltunk. Unottan piszkáltam a
szendvicsemet és csak meredtem rá. Nem volt étvágyam. Már két napja csak Harry
járt a fejemben. Annyira bizonygatta, hogy ő meg változik és olyan lesz, mint
régen. De ez nem így van. Élvezi, hogy a középpontban van, és körül ugrálják a
lányok. Pedig elhittem neki hogy meg akar változni. Lehet meg is akart, de Nina
újra közbe jött neki. Szakítani akart vele, de nem tette. Ben mindent elmondott
neki, hiszen Harry még is csak a legjobb haverja. Így maradtak együtt. Néha még
az is eszembe jutott hogy Harry csak azért akart velem jóban lenni, mert félt
hogy egyedül marad Nina után.
-
Mikor mehetünk? – jött be Jenn.
-
Amint Kiara kész van. – nézett rám Tim – Két napja nem eszel szinte semmit. Nem
lesz ez így jó.
-
Legalább a gyógyszered bevetted? – ült le mellém Jenn.
-
Hagyjatok már! Nem vagyok dedós, hogy vigyázzatok rám. – álltam fel – Különben
is semmi bajom sincs, nem fogom szedni a gyógyszert és ezt az orvosnak is meg
mondtam.
-
Kiara, ha nem szeded újra vissza esel. – emelte fel kicsit a hangját Jenn –
Nem szeretném újra átélni azt, ahogy rohamaid vannak.
Megvontam
a vállam és az előszobába mentem. Felkaptam magamra a fehér Converse cipőmet és
a dzsekimet, kezembe vettem a táskám és kirontottam a házból. Nem vagyok arra
kíváncsi, hogy mindenki kioktat. Elegem van belőle. Eddig is éltem egyedül az
életem, ez után is tudom majd.
****
Miután
kijöttem az orvostól elmentünk a plázába, hogy jobb kedvem legyen. Pedig
milliószor elmondtam nekik, hogy rosszul vagyok a sok embertől. Ennyire
figyelnek rám. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, hogy haza mehessünk, de
ők mindig egyes boltba berángattak. Csak előre felé sétáltam és próbáltam nem
figyelni a sok emberre. Mivel jóval előrébb voltam, mint Jenn és Tim, így nem
láttam őket. Hallottam hogy beszélgettek, de egy idő után már nem. Megfordultam,
de sehol se láttam őket. Bepánikoltam. Kapkodni kezdtem a levegőt és érzetem,
ahogy szívem oly hevesen ver, hogy áttöri a mellkasom. Egy helyben forogtam és
kerestek őket. Éreztem, ahogy az egész testem remegni kezd, ezért elindultam
egy üresebb részre. Csak rohantam, fejem ide-oda kapkodtam. Néha neki is mentem
az embereknek, hallottam, ahogy valaki kiabálja a nevem, de nem voltam képes
megállni. Csak el akartam bújni. Egyedül lenni és nem látni semmit, senkit.
Amikor az egyik vészkijárathoz értem, ami egy nagyobb beugró résznél volt, neki
dőltem a falnak és lecsúsztam a földre. Térdeimre hajtottam a fejem és befogtam
a fülem. Megint úgy éreztem, hogy megfulladok, rettenetesen szédültem. Ahogy
megfogta valaki a kezeim összerezzentem. Ijedten néztem fel és aggódó zöld
szempárral találtam magam szembe. Harry előttem térdelt és félve próbált
magához húzni. Mellkasára tettem a kezeim és eltoltam magamtól. Így is majd
megfulladok és még hozzám ér.
-
Jól vagy?
Szólalt
meg és továbbra is tekintetem fürkészte. Nem bírtam megszólalni csak ziháltam.
Remegő kezemmel elővettem a telefonom, kikerestem Jenn számát és Harry felé
nyújtottam a készüléket. Először csak értetlenül nézett rám, majd megnyomtam a
kijelzőn a hívás szót és akkor leesett neki. A füléhez emelet telefonom és
felállt. Visszahajtottam a fejem a térdeimre és lehunyt szemekkel fogta be újra
a fülem. Pár perc múlva éreztem, amikor Harry vissza csúsztatja a telefont a
zsebembe. Felnéztem rá, ő pedig leült a velem szembeni falhoz. Hosszú lábai
pont elérték a cipőm orrát, amit piszkálni kezdett. Leengedtem a kezeim és
akkor hallottam, meg hogy beszél is hozzá. Elváltoztatta a hangját és mit a
kisgyerekek eljátszott egy kitalált jelentet. Rá pillantottam, mire ő kedvesen
elmosolyodott. Abba a percben valami történt. Legbelül teljesen más lett
minden. Testemet a melegség töltötte el és mindent elfelejtettem, amit
gondoltam róla. Az a mosoly pontosan olyan, mint régen. Hirtelen nem tudtam kontrollálni az érzelmeim és a testem. Ellöktem magam a faltól és egyenes Harry
nyakába borultam. Kezei megállás nélkül a hátam simogatták. De ezt a kellemes
pillantott Jenn, Tim és Nina szakította meg. De leginkább Nina a hisztijével.
Felálltam a földről és távolabb mentem tőle. Harry szemet forgatva hallgatta,
ahogy Nina minden félét fantáziál. Tim átkarolt és elhúztak onnan. Ha nem
vezetettek volna maguk között, akkor minden bizonnyal ott állnék még és nézném
őket. Ahogy hátra néztem még találkozott a tekintetünk, de ő egyből
visszanézett előtte álló barátnőjére.
****
-
Min akadtál ki ennyire? – nézett engem Jenn.
-
Az emberek. – harapdáltam alsó ajkam – Sokan voltak és engem néztek.
-
De az orvos azt mondta, hogy minden rendben, nem? – ráncolta a homlokát Tim.
-
Attól függetlenül bármikor eljöhet neki. – simogatta a hátam barátnőm – Harry mit
kereset ott?
-
Nem tudom.
-
Jobban vagy? – huppant le mellénk Tim.
-
Azt hiszem. – vontam meg a vállam – Csak rossz volt újra érezni.
-
Menj pihenni. Apukád nem sokára haza jön.
-
Felhívtad? – néztem haragosan barátnőmre – Mondtam, hogy ne szólj senkinek se!
-
Kiara tudniuk kell. Amúgy is, nem lehetsz egyedül. Emlékezz már hogy mit
mondott az orvos.
-
Tudom, bármikor elájulhatok. – forgattam meg a szemem.
Felálltam
a kanapéról és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtómat kulcsra és leültem az
ágyamra. Annyira furcsa érzés uralkodik bennem. Mióta Harry úgy rám mosolygott.
Minden harag, amit éreztem iránta eltűnt. Csak át akarom újra ölelni és hallani
a hangját.
Fejemet
mélyen a párnába fúrtam és lehunyt szemekkel próbáltam nem gondolni semmire és
senkire. Idő közben Tim és Jenn haza ment, mert Apa megjött a munkából.
Megkérdezte hogy meg vagyok-e, aztán el is ment a dolgozószobába. Tudtam, hogy
nem számíthatok másra, de jó érzés lett volna, megölel és mellettem, van egy
kicsit. Felálltam az ágyamról és a szekrényhez mentem. Elővettem az egyik
fekete farmerom, fekete pólóm és a szürke pulcsimat. Felvettem a fehér Converse
cipőmet és kimentem a szobámból. Minél halkabban próbáltam közlekedni a házban.
Ahogy elértem a bejárati ajtóhoz felnéztem a lépcsőhöz, hogy meggyőződjek róla
nem-e jött ki Apa közben. Mivel tiszta volt a levegő, halkan kimentem az ajtón.
Összehúztam magamon a pulcsim és felvettem a kapucnimat. Eléggé hűvös volt már
az idő. Addig akartam elmenni ameddig Anya és Mike még nem jönnek vissza
moziból. Körbe néztem, mert olyan érzésem volt hogy figyel valaki, de nem
láttam semmit sem. Elindultam a kiserdő felé hogy elmehessek a „helyünkhöz”.
Nyugalomra vágyom.
****
Csak
néztem fel a fára. Le fogom győzni a félelmem és felmászok rá. Még ha talán nem
is jövök le többet. Felhúztam a pulcsim ujjait és mély levegőt vettem. Karommal
kapaszkodtam a törzsébe amennyire, csak tudtam, lábaimmal pedig tolni kezdtem
magam. Mivel nem volt olyan messze az ág ezért hamar feljutottam és kiültem a
közepére. Erősen markoltam az ágat és körbe néztem. Ugyan olyan szép volt a
látvány, mint régen. A nap már ment le, ami csodásan nézett ki. Most olyan jó
lenne, ha Harry itt lenne, és ugyan úgy beszélgetnénk, mint régen.
-
Vicces nem? – hallottam meg lentről egy hangot, lenéztem és Harry állt lent –
Múltkor én ültem ott, most pedig Te.
-
Egyedül akartam lenni. – válaszoltam halkan.
-
Nem félsz ott fent? – indult meg a fatörzséhez és mászni kezdett rajta fel.
-
Amióta feljöttem, meg se mertem mozdulni. – hajtottam le a fejem.
-
Most már itt vagyok. – mosolygott rám és átkarolt – Ne félj.
Fejemet
a vállára hajtottam és lehunytam a szemeim. Oldalamat simogatta és sóhajtott.
Felnéztem rá, mire ő elmosolyodott. Tudtam, hogy mondani akar valamit.
-
Mit szeretnél?
-
Hm? – nézett körbe.
-
Látom rajtad, hogy mondani akarsz valamit.
-
Nem lényeg. – vonta meg a vállát.
-
Harry, - fogtam meg a kezét – nekem elmondhatod.
-
Mióta lettél ilyen velem? – mosolyodott el és megszorította a kezem.
-
Hiányzol. – hajtottam le a fejem.
-
Itt vagyok, és mindig itt leszek neked.
-
Ígéred?
-
Ígérem. – ölelt magához és az arcomra nyomott egy puszit – Nina és Én
szakítottunk. Amikor ma kettesben voltunk a plázába, rájöttem hogy az fontosabb
nekem ami veled történik. És nem vagyok arra kíváncsi, hogy hisztizik, mert
veled szeretnék lenni.
-
Rájöttem, hogy te már nem fogsz megváltozni. Neked már ez az életed és Én
megpróbállak így elfogadni Téged. – húztam le a pulcsimat és beakasztottam a
nyakláncomba az ujjam, hogy elő húzzam a medált – Ma rájöttem, hogy végig ott
voltál neked, de eltaszítottalak. Féltékeny voltam, mert nem velem voltál.
-
Meg van még? – vette ki a kezeim közül a medált és szétnyitotta, mosolyogva
nézte a képet, ami benne pihent és újra rám nézett – Tudod Kiara, nekem nagyon
sokat jelentesz. Talán többet, mint Nina. Csak össze vagyok zavaródva. Magam se
tudom, hogy mit szeretnék pontosan, mi az, amire vágyom.
-
Én csak egyet szeretnék, hogy maradj velem.
-
Örökké. – mosolygott rám és átkarolt.
