 |
| Nem kell látni a holnapot ahhoz, hogy boldog lehess. Elég érezni, hogy nincs miért aggódnod. |
Az az érzés mikor, olyan jól alszik az ember és az
idegesítő telefoncsörgésre, kell kelnie. Felbecsülhetetlen. Fáradtan nyúltam
magam mellé a párna alá és arcot dörzsölve vettem fel a telefont.
- Igen?
- Reggelt!
– szólt bele egy vidám hang – Húsz perced
van elkészülni! Elmegyünk vásárolni.
- Ühm.. Aha. – nyögtem – Ki is vagy?
- Haha,
vicces vagy korán reggel. Brooke, te buta.
- Opsz. Bocsánat. – ültem fel – Nem lehetne, az
hogy bejössz és még tíz percet, vársz rám?
- Hát,
legyen, csak, mert tudom, hogy felébresztettelek. – nevetett.
- Köszönöm! Akkor le is teszem! Puszi!
Ásítva dobtam félre telefonom és a fürdőbe
rohantam. Ledobáltam a tegnapi ruháim és a zuhany alá állva próbáltam
felfrissülni. Több-kevesebb sikerrel ment is. Rekordidő alatt megfürödtem és
magamra tekerve egy törölközőt beálltam a tükör elé. Felfogtam egy copfba a
hajam, és gyorsan sminkelni kezdtem magam. Kinyitottam a sminkes táskám, de nem
találtam benne a szempillaspirált. Káromkodva mentem át a szobába és a
táskáimba turkálva kerestem tovább, de sehol se találtam. Ültem a földön egy,
száll törölközőben, mikor kinyílt az ajtó és Caroline jött be rajta. Nagy
szemekkel néztem rá, ahogyan hozzám ugrál, és a megölel, majd a kezembe nyomja
a szempillaspirált.
- Ahw, olyan édes vagy! És olyan szuper ez a
spirál! Megmondod hol vetted? – vigyorgott az arcomba és leült velem szembe.
Szóhoz sem jutottam. Vagy ha akartam volna, se
mondtam volna semmit. Harry pólójában volt, abban, amit én vettem neki. Jó
érzés volt látni, hogy még van neki, de más részről pedig fájt hogy egy lány
van benne. Átpillantottam Caroline válla fölött és megláttam Brooke mérges
arcát. Betrappolt és megfogta Caroline vállát. Brooke már nyitotta volna a
száját és gondolom nem egy szép szó, hagyta volna el azt Caroline felé, így
mosolyogva megszólaltam előtte.
- Szia Brooke! Mindjárt kész vagyok, csak kölcsön
adtam neki a szempillaspirálom! Haha, köszönöm, hogy visszahoztad. – álltam fel
– Akkor én most tovább készülődöm, jössz velem Brooke?
- Persze. – egyenesedett fel és bementünk a
fürdőszobába – Ez meg mi volt?
- Micsoda? – álltam meg a tükör előtt.
- Caroline. – bökött a fejével kifelé – Jó
barátnők vagytok vagy mi?
- Figyelj Brooke. – fordultam felé – Tudom, hogy
nem vagytok jóban, nem akartam hogy veszekedni kezdjetek. Nem jó, ha mindig
háború van.
- Pff, - nevetett fel – Csak meg akartam kérni,
hogy menjen ki.
- Gondolom hogyan. Ismerlek Brooke.
- Jó mindegy. – vonta meg a vállát – Fáj a kezed?
- Öhm.. – néztem a csuklómra, ami még mindig lila
volt – Kicsit, de nincs semmi baja.
Brooke csak bólintott majd, kiment, mert csörgött
a telefonja. Gyorsan befejeztem a sminkelésem, majd felvettem egy egyszerű
farmer és póló kombinációt és leballagtam a lépcsőn a konyhába. Lepacsiztam a
többiekkel és elvettem egy almát. Niall nagy szemekkel nézett rám hogy csak
ennyit eszem. Nagy nevettem rajta mikor egy vicces fejet vágott és tovább
evett. Brooke a nappaliban volt és telefonált, így volt még időm felvenni a
cipőimet. Leültem Niall mellé, és mosolyogva néztem rá.
- Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm. Bár kicsit még fura az idő
eltolódás. – nevettem.
- Tudom milyen rossz vissza szokni. – harapott
bele szendvicsébe – Amikor mi is visszajöttünk a turnéról nehéz volt.
- Jenn alszik még?
- Mint a bunda. – mosolygott.
- Kifárasztottad mi? – húzogattam szemöldököm.
- Talán.
Mind ketten felnevettünk majd, Louis közénk
hajolva elvette az üdítőt és közben elsütött egy faviccet, amin már szánalomból
röhögtünk. Brooke kissé feszülten jött vissza és mellém állva várt rám.
Felálltam és elköszöntünk a többiektől. Az ajtó előtt felvettem a cipőim és már
indultunk volna mikor Caroline és Harry jöttek le a lépcsőn. Caroline egyből
jött oda hozzánk és vigyorgott ránk.
- Hova mentek? Mehetek én is? Tök jó lenne!
- Ühm.. – néztem mellettem álló barátnőmre.
- Carrie, gyere, a lányok most biztos kettesben
akarnak lenni. – mondta Harry.
Caroline sóhajtva ment vissza szerelméhez és
karjai közé bújt. Brooke megfogta a karom és kihúzott az ajtón minden köszönés
nélkül. Beszálltunk az autójába és mikor elhagytuk az utcasarkot felsóhajtott
és lassított. Közelebb hajoltam hozzá és az arcára fújtam, mire felnevetett és
rám nézett pár másodpercre, majd vissza az útra.
- Mi a baj?
- Zayn. – sóhajtotta – Reggel összevesztünk.
- Na! Min veszekedik az én kedvenc párom?
- Ha most elmondom, talán megharagszol rám. – állt
meg a piros lámpánál.
- Micsoda?
- Mondtam neki, hogy össze kéne titeket hozni.
- Minket?
- Harry és Te. És erre azt mondta, hogy ne szóljak
bele mindenbe. És ez rosszul esett, mert eddig semmibe szóltam bele, mindig az
volt, amit ő akart. Annyira összevesztünk, hogy haza megy pár napra.
- Brooke.. – simogattam meg a karját, mert majd
megszakadt szívem, ahogy láttam könnyes szemeit – Nem haragszom, csak egy jót
nevetek rajta. És ne aggódj minden rendben lesz! Beszéljek vele?
- Megtennéd? Nem hajlandó velem szóba állni.
- Ezért akartál olyan gyorsan eljönni?
- Hát, mikor találkozunk abba a házban, akkor
mindig együtt jövünk Lou már, kérdezte, hogy hol van, de inkább úgy csináltam
mintha rezgett volna a telefonom.
Megöleltem Őt és az arcára pusziltam. Amilyen erős
nőnek mutatja magát, olyan sebezhető szegény. Tudom, hogy akkoriban Zayn
megígértette vele, hogy mutassa magát erősnek, és ne gyengüljön el. De most
pont ő gyengíti meg. Ez hasonló helyzet, mint amiben én voltam régen. Ben
kihúzott a mélyből mikor Apa megvert sokszor és Harry se volt mellette. Erősnek
éreztem magam, mégis gyenge lettem miatta. Azt hittem jó barátom, hogy kitart
mellettem, még ha más hogyan is döntök, de nem így lett. Amikor az iskola
folyosóján veszekedtünk, azt hittem megüt. Ugyan úgy nézett rám, mint Apa.
Dühös tekintet és a szekrényhez szorított. Ezért értem meg hogy mit érez.
Brooke ugyan olyan cipőben jár, mint Én. Csak őt a szerelme bántotta és nem egy
családtagja. És annyi a különbség hogy ő szereti azt az embert, aki kihúzta a
mélyből.
****
Egymásba karolva mentünk a boltok előtt el és
másik karunk tele volt zacskókkal. Brooke megállt az egyik ékszerbolt előtt,
magával rántva, amitől majdnem dobtam egy hátast. Kíváncsian léptem hozzá közelebb
és a kirakatott néztem. Egy egyszerű medált méregetett, ami két részből állt.
Egyszerű ezüst medál volt, két kör. Az egyiket bele lehetett csúsztatni a
másikba. Sóhajtva ment tovább, ott hagyva engem. Mikor láttam, hogy melyik
boltba megy be, gyorsan bementem az ékszerboltba.
- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek? – mosolygott rám az
idősebb eladó nő.
- A kirakatban van egy medál, olyan
összeillesztős. – mutogattam idiótán a kezeimmel.
- Értem, kisasszony! – nevetett és elvette a
kirakatból – Parancsoljon.
- Köszönöm! – nézegettem, majd visszanyújtottam és
elővettem a pénztárcám – Megvenném.
- Rendben. – bólintott, majd becsomagolta és
kifizettem – Köszönjük, hogy nálunk vásárolt.
- Köszönöm, viszlát. – rohantam ki az üzletből.
Brooke a szökőkútnál ült és italát szürcsölte,
közben beszélgetett pár rajongóval, akik körül vették. Mosolyogva mentem oda,
mire mindenki kedvesen köszönt nekem. Csináltunk pár képet a lányokkal, majd
tovább mentünk. Furcsálltam hogy Brooke olyan szótlan, de nem akartam annyira
erőltetni. Eleve látszott rajta hogy nincs túl jó passzban, biztosan a
veszekedés miatt. Zayn mindig mondta, hogy sose veszekedtek eddig. A hét év
alatt először veszekedtek. Elég jól bírták viták nélkül. Bár amilyen sokat
keveset együtt voltak az elején, nem volt min veszekedniük.
Betértünk az egyik kínai étterembe és miután
megkaptuk, amit kértünk leültünk az étterem egyik nyugisabb sarkába.
- Tényleg Brooke! – mosolyogtam rá.
- Igen? – nézett rám.
- Elmeséled, hogy ismerkedett meg Caroline és Harry?
Meg azt hogy Harry hogyan került a fiúk közé? Sose gondoltam volna, hogy Harry
énekes lesz, hiszen mindig csak a foci érdekelte.
- Persze. – bólintott – Harry négy éve van benne a
bandába. Egy karaoke bárban voltunk a fiúkkal, mikor találkoztunk vele. Pár
barátjával volt ott. Harry nagyon nem akart énekelni, de a barátai felrángatták
a színpadra és énekeltek vele. Liam és Zayn akkor figyelt rá fel. Zayn beszélt
vele, de Harry azt mondta, nem érdekli ez az egész, csak a buli kedvéért
csinálta. Talán két hónap utána kereste felt. Zayn persze egyből bele egyezett
hogy legyen egy próba, ismerkedjen meg a többiekkel, aztán végül is tök jól
kijöttek. Harry utána még egy hónapot várt, majd végleg belépett a bandába.
Sokat próbáltak, mini koncerteket adta, aztán egyre híresebbek lettek. Egyik
pillanatról a másikra már turnéztak. Nem csak Európában, hanem Amerikában,
Japánban, Ausztráliában.
- Ez tök jó. – mosolyogtam – És Caroline hogy jött
a képbe?
- Az egyik koncert után találkoztak egy bárban.
Khm.. Egy sztriptíz bárban.
- Már, mint.. – kerekedtek el szemeim.
- Nem, Caroline nem táncos volt, hanem pultos
lány. Persze elég lenge öltözékben. Harry azon az éjszakán le is feküdt vele és
azóta Caroline a nyakában van. Nagyon nem tudom hogy történt, de ennyi tömören.
Sokszor úgy érzem mintha Harry kerülni Őt. Jó, sokat van vele ez tény, de néha
kitalálja, hogy menjünk el napokra. Caroline meg ezt mind nem tudja. Szerintem
a szex tartja őket össze.
- Értem. – hümmögtem – És nektek mikor kell menni,
forgatni?
- Csak a nyár végén. Még csak most kezdődött a
nyár szerencsére.
- Szuper! Akkor jó sokat lehetünk együtt.
- Igen. – bólintott – Most akkor én kérdezek. Mi
lett a volt barátoddal? Már, mint.. Jenn mesélte milyen jó kapcsolatotok volt.
És hirtelen mindennek vége lett.
- Hát.. – néztem oldalra, majd barátnőmre –
Lefeküdt az akkori segédemmel. Már majdnem egy éve voltunk együtt mikor
kiderült, hogy három hónapja viszonyuk van. Az egyik koncert után nyitottam
rájuk az öltözőben. Eléggé fájt. De nézzük a jobb oldalát, van pár jó dalszöveg
a következő albumomra! – nevettem fel.
- Sajnálom. – biggyesztette le ajakit.
- Ne, Brooke, ne! Jól érzem magam! Szuper az
életem.
- Én mindig itt leszek neked, jó?
- Tudom. – mosolyogtam.
****
Keresztbe tett lábakkal ültem a kanapén, és egy
magazint olvastam, mikor végre kinyílt a bejárati ajtó. Egyből hátra fordultam
és mosolyogva néztem az érkező személyre. Levette a cipőit, majd besétálva
hozzám leült mellém és megölelt. Rám mosolygott, de nem olyan volt, mint
általában. Zayn is olyan, mint Brooke ha valami baja van, azt nem tudja
eltitkolni. Hátra dőlt a kanapén és rám nézett.
- Figyelj.. – fogtam meg a kezét – Tényleg figyelj
rám, jó?
- Figyelek.
- Van egy szerelmes pár, akiket nagyon szeretek.
Régóta együtt vannak. Soha nem veszekedtek, de megtörtént az első veszekedés
köztük és ez mind kettejüket nagyon bántja.
- Kiara.. – nézett rám kicsit boldogabban, talán a
gyerekes megközelítésem miatt.
- Shh! Még nem fejeztem be. – babráltam a
csuklóján lévő karkötővel – Szóval, a lány most nagyon szomorú és hiányzik neki
a fiú. De a fiú is szomorú hogy a lány ilyet mondott neki vagy talán más miatt.
Csak tudod mind a ketten buták és makacs emberek. Én azt szeretném, hogy
kibéküljenek, mert rossz őket így látni. Imádom, ahogy ölelik egymást, mert
tudom, hogy ők igazán szeretik egymást. – elengedtem Zayn kezét és a párna mögé
nyúlva elővettem a kis ékszerdobozt – És azt is tudom, hogy ezt nagyon szeretné
az a lány. – mosolyogtam rá.
Kíváncsian elvette tőlem és levette a tetejét.
Mosolyogva nézett a medálokra, majd visszacsukta. Közelebb hajolva hozzám
szorosan megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra. Fejemmel böktem az emelet
felé és Zayn mosolyogva állt fel. Elindult a lépcsők felé, Én pedig követtem.
- Aztán csak okosan. – nevettem el magam és
felvettem a cipőim.
Boldogan léptem ki az ajtón, az utcára.
Megigazítottam a rövidnadrágom és elindultam az utcán. Néha megálltam egy-egy
nagyobb ház előtt és méregettem őket. Kicsit hiányzik Los Angeles. Három éve
ott van a házam és csak néhány hónapot, töltök ott minden évben. Anya és Mike
talán kétszer voltak nálam, mert Én többször mentem Párizsba. Az évek során,
Apa hivatalosan is lemondott rólunk, de megtartottuk az öcsémmel a Hastings
nevet. Anya azóta egyedül van mióta elváltak. Talán fél hogy újra ilyesmi
történne. Bár megértem, hiszen Apa terrorizálta őt.
Leültem egy padra a közeli parkban és keresztbe
tett lábakkal, nézelődtem. Erről a parkról eszembe jutott, hogy régen Tim és Én
mennyit ültünk kint esténként a parkban. Mióta elmentünk Amerikába, azóta nem
is beszéltem vele. Jenn azt mondta, hogy annyi tud róla, hogy elment valami
egyetemre, elég durván rászokott a drogokra, majd eltűnt. Azóta se, hallottak
róla semmit se. Remélem, jól van, és semmi baja sincs. Ben nagy családos lett az
évek során. Van egy kedves felesége és három gyereke. Két lány és egy fiú. Egy
koncerten találkoztunk, mikor elhozta a lányait. Jó volt újra látni akar, akár
milyen vitával is váltunk el. Havonta egyszer beszélünk telefonon vagy
interneten. Nina híres modell lett, jelenleg is Japán van valami fotózáson, ha
jól tudom.
- Kiara?! – hallottam egy ismerős hangot –
Úristen! De régen láttalak már!
- Gemma! – álltam fel mosolyogva és karjaimat
kitárva, vártam hogy jöjjön.
- De jó újra látni! – ölelt meg szorosan – Te jó
isten, hogy te mennyit változtál! Szuper dögös vagy.
- Ne már! Zavarba hozol! – nevettem el magam –
Hogy vagy?
- Jól vagyok. Éppen hazafelé tartok. Nem jössz fel
egy kicsit?
- Csak ha nem zavarok.
- Soha. – mosolygott rám.
Elindultunk a közeli társasház felé és közben
mesélt a munkájáról, arról hogy most is tanul még. Rákérdezett a családomra,
meg hogy milyen híresnek lenni. Kérdeztem, hogy van Annie és elmondta, hogy nem
rég volt esküvője az új párjával. Éppen nászúron vannak, amit Harry ajándékozott
nekik az esküvőre.
Felmentünk a harmadikra és vártam, míg Gemma
kinyitja az ajtót. Mosolyogva mentem be utána és körbe néztem. Látszott hogy
rajta kívül még élnek itt. Talán úgy hárman lakhatnak együtt itt. Gemma csinált
limonádét, majd kiültünk a teraszra.
- Tényleg és találkoztál már Harry barátnőjével?
Kicsit furcsa ezt kérdezni tőled.. – nevetett – De kíváncsi vagyok, mit
gondolsz róla.
- Hát tegnap találkozta vele először. Úgy nincs
róla különösebb véleményem. Te mit gondolsz róla?
- Hát.. – gondolkozott el – Harry nem akarta
bemutatni nekem. Csak véletlen találkoztam velük. Már egy ideje együtt vannak,
de Anya még nem tudja. Kicsit olyan mintha Harry titkolná. Amúgy meg szerintem
fura a csaj, olyan mintha hiperaktív lenne.
- Lehet az jó benne ha ágyban vannak. – nevettem
fel, mire Gemma komolyan rám nézett és nevetni kezdett.
- Furcsa téged így hallani. Azt hittem, hogy majd
féltékeny leszel vagy vissza, akarod szerezni. Hiszen nektek nagyon jó és erős
kapcsolatotok volt.
- Változnak az idők. – vontam meg a vállam – Amúgy
sem fogok mások útjába állni. Caroline nagyon szereti Őt, tisztán látszik
rajta. Ha Harry nem is szereti annyira, nem lenne fel elvennem tőle.
- Szóval, összejönnél vele!
- Nem ezt mondtam! – ellenkeztem.
- Aha. – mosolygott és bólogatott közben – Pedig
nekem úgy hangzott.
- Úgy értettem bármikor vissza tudnám szerezni, de
nem akarom!
- Még is hogyan?
- Harry is csak férfiból van. Szereti a jót. Egy
kicsit tenném, venném magam és már az enyém, lenne. – nevettem – Csak hogy nem
teszek ilyet.
- Most ki kéne akadnom, hogy így beszélsz az
öcsémről, de teljesen igazad van! – nevetett.
Gemma ugyan olyan jó kedvű ember maradt, mint ami
volt.
****
Halkan sétáltam fel az emeletre, hiszen már
mindenki aludt, aki itt volt. Mikor felértem a folyosóhoz észre vettem hogy
félig nyitva van a szobám ajtaja, és halvány fény szűrődik ki rajta. Beléptem a
szobába, teljesen halkan, hiszen Caroline se hallotta meg, aki az ágyon ült
nekem háttal. Lassan becsuktam az ajtót és a kilincs nyikorgására hátra
fordult. Kissé szomorúnak tűnt, de nem annyira vészesen.
- Szia. – szólaltam meg.
- Bocsánat hogy csak úgy bejöttem.
- Öhm.. Semmi baj. – tettem le a fal melletti
szekrényre a telefonom.
- Ti együtt voltatok régen? – jött az a kérdés
tőle, amire egyáltalán nem számítottam.
- Igen. – válaszoltam bizonytalanul, majd közelebb
mentem hozzá.
- Értem. – sóhajtott és akkor vettem észre, hogy
ott van a kezében az a kép, amit még én néztem tegnap – Szeretett téged igaz?
Hogy bánt veled?
- Rendes volt, mindig ott volt velem és segített.
Sok szép pillanatunk volt. – vontam meg a vállam – Olyan voltunk tényleg, mint
egy szerelmes pár.
- Szóval felvállalt. – vette kezébe a nyakláncot,
amin a medál volt és a gyűrű, amit régen kaptam – Elhalmozott ajándékokkal.
Melletted volt. Szeretett.
- Kezdtem kínosan érezni magam. – vakartam meg a
nyakam.
- Szerencsés vagy. – tette vissza a helyére a
dolgokat és felállt – Akkor további szép estét.
Nagyokat pislogva néztem utána. Semmi mosoly,
boldog hangnem, talán egy kicsit lekezelő volt. Talán Harry tényleg nem akarja
felvállalni és igaz az, amit Gemma és Brooke mond. Hümmögve mentem ki a
folyosóra és hallottam, ahogyan becsukódik a bejárati ajtó. Harry lent állt a
lépcső alján egy száll melegítőben és hajába túrt. Leült a legfelső lépcsőfokra
és néztem őt. Kíváncsi voltam mit reagál, ha meg lát. Sóhajtott egyet és
megfordult. Szemöldököm felhúzva mosolyogtam rá. Tekintetünk pár másodperc
erejéig összeolvadt, majd elindult felfelé és simán elment mellettem. Felálltam
és utána mentem. Megfogtam izmos karját és visszafogtam. Izmai megfeszültek és
rám pillantott.
- Akarsz beszélgetni? – kérdeztem meg, mire
kiegyenesedett és egy mély levegőt vett.
Megfogta, a csuklom és behúzott a szobába ahol én
voltam. Becsukta maga után az ajtót. Leültem az ágyra és ő mellém ült. Akár
mennyire is régen találkoztunk, beszéltünk még mindig tudom Harry szokásait.
Milyen mikor ideges, mikor dühös, mikor szomorú és mikor nem tudja, mit tegyen.
Ez volt most is. Nem tudja, mit tegyen.
- Dr. Kiara szolgálatára áll. – tettem keresztbe
lábaim és nevettem egyet.
- Carrie az idegeimre megy. Amikor lefeküdtem vele
azon az éjszakán, azt hittem ennyi kész vége. De másnap arra keltem, hogy
reggelit hozott és hogy mi járunk. Tudod tök kedves és aranyos, emiatt nem tudtam
neki azt mondani, hogy nem. Próbálom kerülni vele a közösséget. Ha azt kérdezik
kapcsolatban, vagyok-e egyből rávágom hogy nem. És ez kezdi őt zavarni és tudja
már, hogy együtt voltunk. Ezen is kiakadt, hogy még vannak a közös emlékeink.
Meg mondtam neki, hogy meg is tartom, mert az az életem egyik szép és
emlékezetes időszaka. Ha ő ezt nem érti, meg tudom sajnálni.
- Harry.. – kerestem tekintetét – Figyelj, nehéz
dolog egy kapcsolat. Nem lehet olyan, mint amit akarunk, vagy elképzelünk.
Lépéseket kell hoznunk. Le kell mondanunk dolgokról és tudomást venni a másik
érzéseiről. Emlékszel? Lemondtál a barátaidról mikor összejöttünk, mert azt
mondtam neked, hogy miattuk változtál meg. Lemondtam, arról hogy mindennap és
éjszakákon át tanulok, hogy veled lehessek. – mosolyogtam rá – Amikor rám
talált a szerelem Amerikában, lemondtam Rólad. Ezért tudtam lépni. Ha te ezt
még nem tetted meg, akkor nem fogsz tudni lépni.
- Nem szeretem Őt. – rázta a lábát idegesen.
- Akkor pedig vess véget ennek. Hiszen, nem csak
magad kínzod ezzel a kapcsolattal, hanem Őt is. – simítottam végig karján –
Nyugodj meg, jó?
Sóhajtva rántott magához és szorosan mellkasához
szorított. Csupasz mellkasa régi emlékeket ébresztett bennem, de gyorsan
elhessegettem őket és viszonoztam ölelését.
- Ühm..
- Mi az? – hajolt el.
- Villámlik.
- Még mindig félsz tőle? – mosolyodott el.
Bólintottam és elhúztam a számat. Harry csak
befészkelte magát az ágyba és megütögette maga mellett az ágyat. Kicsit
meglepődtem, hogy úgy tervezi, itt marad, de mikor jött a következő villám,
egyből be is bújtam az ágyba. Egymással szemben feküdtünk és néha találkozott
tekintetünk. Szívem hevesen vert. Újra buta szerelmes tinédzsernek éreztem
magam. Ugyan így nézett rám akkoriban is. Legszívesebben megsimogattam volna az
arcát, aztán megfogtam volna a kezét. De nem. Lehunytam a szemem addig, amíg
ezt mind kiverem a fejemből, de mikor kinyitottam Harry már aludt. Halkan
szuszogott és csípőmön volt. Megfogtam a kezét és letettem magamról. Hasra
fordultam és arcom a párnák közé temettem, hogy ne lássam a villámok fényes
fényét.
