 |
| Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el. |
Idegesen ráztam a lábam és vártam, hogy végre
kicsöngessenek. Majd kilyukad a gyomrom az éhségtől, hiszen az előző szünetet
végig a folyosón töltöttem. Mivel Harry matek órára ment, Én pedig fizikára. Ahogy
meghallottam a csengőt, bedobtam a táskába a könyveim és már mentem is ki a
szekrényemhez. Kiléptem az ajtón, de egyből valaki magához rántott a csípőmnél
fogva. Amikor megéreztem nedves ajkait a nyakamon, egyből tudtam ki az. Elmosolyogva
fogtam meg a kezét.
- A szerelmes pár. – mosolygott ránk az osztályfőnök
majd tovább ment.
- Hosszú volt ez az óra. – motyogta a fülembe.
- Igen, de hogy hogy előbb kint voltál, mint a
csengő? – vontam fel a szemöldököm.
- Kiküldtek óráról. – vonta meg a vállát –
Egyébként hová mentél olyan gyorsan?
- A szekrényemhez. Éhen fogok halni.
- Készültem! – emelte fel a kezébe lévő zacskót –
Reggel megkértem Anyát hogy dupla ebédet tegyen el.
- Pedig én is hoztam. – csókolt ajkaira, majd
megfogtam a kezét, és a földszintre húztam.
- Majd azt megesszük, ha ez sem elég.
Leültünk az egyik padra az udvar kijáratánál és
Harry elővett belőle egy doboz epret és két szendvicset. Lerakta elém az epret
és hatalmas mosoly ült az arcán. Valószínűleg neki is leesett hogy a Londoni
élmények a hotel szobában még mindig tisztán élnek bennem. Éreztem, ahogy arcom
kissé ég és zavarba jövök. Harry közelebb hajolt és a szemembe nézett, arcán
továbbra is a mosoly ült.
- Csak nem a tejszínhabos estére gondolsz Édes? –
puszilt meg.
- Shh! – toltam kicsit távolabb – Gonosz vagy.
- Szeretem, ha zavarba jössz. – nevetett – Este
volt a legjobb.
* előző este *
- Szerintem
meg nem! Nézd már meg milyen fejem volt! – nevettem el magam.
- Nekem már
akkor is tetszett az okos fejed. – nézett rám és félre tolta az albumot, fölém
mászott és vigyorgott – Az eszméletlenül gyönyörű szemeid, csókolni való ajkaid,
simogatni való puha bőröd. Egyszerűen Imádom.
- Harry! –
szóltam rá, arcom teljes pírban úszott és kissé kellemetlenül éreztem már magam
a sok bók között.
- Fel akarom
fedezni a tested. – nyalt végig ajkain – Tudni akarom, hogy mit szeretsz és mit
nem. Ha tudnád mennyire tudni, akarom.
- Ühm.. –
mozgolódtam alatta – Zavarba hozol.
- Tudom. –
csókolt végig a nyakamon – Ez a célom Édes.
Kezei a póló
alá csúsztak a mit viseltem, lassan végig simított a hasamon és finoman a
melleimre markoltak. Halk sóhaj szalad ki ajkaim közül és összeszorítottam a
szemeim. Végig csókolt a kulcscsontomon és egy helyen óvatosan megharapta
bőröm. Kezeim a derekára tettem és megmarkoltam. Fejét elemelte bőrömről és rám
nézett. Éreztem, ahogy néz, de egyszerűen nem bírtam kinyitni a szemeim. Jól
esett, ahogy markolta gyengén majd erősen a mellem. Ajkai lassan találtak rá
enyéimre és lágyan csókolt meg. Egyik kezét kihúzta a póló alól és
megtámaszkodott mellettem, míg másik kezét végig vezette hasamon és feljebb
tolta a pólót. Apró csókokkal borította be a csípőm, majd egyre feljebb és
feljebb halad. Ajkai rátaláltak a mellemre és nedves csókokkal borította be. Amikor
elkezdte szívni a bőröm és hangosabb nyögés szökött ki a számon. Harry kuncogni
kezdett, halk volt, de még is megtöltötte a szobát. Lenyomtam magamról, és
egyből hasra vágtam magam. Harry csak nevetett és átölelt. Fejét szorosan a
nyakamba fúrta és puszikkal halmozott el, majd elaludt.
* jelen *
- Milyen órád lesz? – ültetett az ölébe – Remélem,
végre együtt leszünk.
- Azt hiszem matematika. – gondolkodtam el.
- Remek! – mosolygott – Mindjárt csöngetnek.
Megpusziltam és kiszálltam az öléből. Kézen fogva
mentünk vissza az emeletre és a szekrényéhez vettük az irányt.
****
A kanapén ültem és írtam a fogalmazást, amit kért
holnapra a tanárunk. A földön ülő Szerelmemre pillantottam, aki éppen
szenvedett a mondatokkal. Halkan közelebb hajoltam hozzá és elolvastam, amit
eddig írt. Ki kerekedtek a szemeim mikor a harmadik mondatba, kezdtem, ami így
szólt; Eszméletlenül de jó ízed volt az
éjjel Baby. Kívánlak. Egy percre elgondolkodtam, hogy mit reagáljak rá, de
csak elnevettem magam és megpusziltam. Ezek szerint tudta hogy el fogom olvasni
mit ír. Visszaültem és elkezdtem tovább írni a fogalmazást, de Harry ki vette a
kezemből a füzetet és lerakta az asztalra. Mosolyogva fogta meg a derekam és
leült mellém, miközben az ölébe ültetett. Lovagló ülésben ültem rajta, így
szemtől szemben lehettem vele. Ujjait bevezette a pólóm alá, és lassan
cirógatta derekam. Végig a szemembe nézett és egy percre sem pillantott más
felé.
- Mit csinálsz este?
- Itthon leszek. – vágtam rá – Apa nem jön ma
haza.
- Mért? Nem úgy volt, hogy az estéid szabadok
lesznek?
- De úgy volt.. – vontam meg a vállam - De mint
látod nem így lesz.
- Akkor.. – ölelt magához szorosan – Három nap
múlva mentek el?
- Nem tudom hogy így megyek-e. Nem akarom így itt
hagyni az öcsémet.
- Kiara! – rohant be Mike az ajtón.
- Szia. – szálltam ki gyorsan Harry öléből.
- Ez az! – nézett a mögöttem lévő fiúra – Pont
akart mondani, hogy hívd át!
- Gondolatolvasó vagyok. – nevettem el magam.
- Nézd Harry! – vette el az edzős zsákjából a foci
labdát – Ezt tanultuk ma.
- Na mutasd. – mosolygott Harry.
Magukra hagytam őket és felmentem Apa
dolgozószobájába. Tudtam, hogy Mike házi dolgozatához kell majd sok lap és itt
található meg az összes, mert Apa szereti rendszerint begyűjteni őket csak úgy.
Kinyitottam a nagy faszekrényt és kihúztam az első fiókot. De nem találtam ott
őket, így visszatoltam és az alatta lévőt húztam ki. Volt benne egy mappa, amin
a Watson név állt. Annyira ismerős
valahonnan ez a név, de nem ugrik be. Kivettem a fiókból és kiettem a szekrény
melletti asztalra. Kinyitottam a mappát és egy fénykép volt benne. Egy
családról. Le volt tépve az egyik fele. Egy szőke hajú, csinos nő volt rajta
két gyerekkel. Ahogy jobban megnéztem a nőt, egyből rájöttem hogy az Apa
titkárnője. Sokszor volt nálunk vacsorán, de sose mondta, hogy vannak gyerekei.
Letettem a fényképet és a hozzá való iratokat néztem. Banki átutalásoknak a
bizonylatai voltak. Apa minden hónapban hatalmas összegeket utalt át neki. Elég
jól kereshet titkárnőként. Átlapoztam benne és ott volt egy kép Apáról. Nem is
olyan régi, hiszen nem régen kezdte csak így hordani a haját. De abban a
percben rájöttem. Ez a kép másik fele. Oda tettem mellé és tökéletesen illett
hozzá. Apának viszonya lenne a titkárnőjével? Lehet Anya végig tudta és ezért
ment el, lehet apa, ezért ütötte meg többször, mert Anya kutakodott utána?
Istenem.. Tovább néztem a papírokat és ott volt a két gyerek születési
papírjai. Matt és Lina a nevük.
- Kiara? – hallottam meg egy hangot, mire mindent
eldobtam és hátra fordultam.
- Hm?
- Minden oké? – jött be Harry – Olyan rémült vagy.
- Ühm.. – vettem egy mély levegőt és próbáltam
takarni a mögöttem lévő papírokat.
- Kia.. – nézett rám komolyan és félre tolt – Mik
ezek?
- Papírok. Csak Mike dolgozatához keresek üres
lapokat.
- Akkor mért vagy ilyen rémült. – guggolt le a
papírokért és kezébe vette az egyiket – Ki az a Matt? – kérdezte felvont
szemöldökkel, majd pár másodperc után elkerekedtek a szemei és felnézett rám –
Testvéred?
- Nem! Illetve.. – mentem az ajtóhoz és becsuktam
– Mike lent van ugye?
- Eszik. – bólintott.
- Úgy néz ki Apának, van még egy családja. –
dörzsöltem meg arcomat – Gondolom erre Anya rájött és megütötte Anyát. Neki
ebből elege lett hogy rettegésben tartja és elment Párizsba.
- Hogy mit csinált? Megütötte? Kiara, Apádnak
elment az esze! – akadt ki.
- Shh! – fogtam be a száját – Mike nem tudd
semmit. Azt hiszi nagyapa eltörte a lábát és Anya ezért ment el.
- Kiara, ha ezt megtette vele, akkor téged is
bármikor bánthat vagy az öcsédet. Kitudja, mikor durran el az agya és megüt
titeket.. Főleg ha meglátja hogy turkálva volt a cuccai között.
- Nem fog megütni! – szóltam rá – Oké hogy hamar
felkapja a vizet de, nem ütne meg!
- Mért vagy benne olyan biztos? Megütötte az
elvileg hőn szeretett nőt, aki szült neki gyerekeket, mellette állt és
segítette. Szerinted ezek után nem esne nehezére megütni téged? Ne légy ilyen
naiv kérlek! Nem szeretném, hogy bajod essen..
- Nem fog semmi se történni.. – toltam arrébb és
visszaraktam a papírokat, olyan sorrendbe amilyenben volt és a képet is ugyan
úgy – Bízom benne, éppen ezért nem félek.
- Ugye elmész New Yorkba? – fordított magával
szembe.
- Már csak azért sem! Nem hagyom itt az öcsémet.
Rá fogok jönni, hogy húzhatom ki Apából ezt. És legalább addig is veled tudok
lenni.
- Kiara, érzem, hogy ebből még baj lesz. – ölelt
magához – Nem szeretném, hogy bajod essen.
- Nem fog ne aggódj, jó? – pusziltam a nyakába.
- Menjünk le, van nálam lap. – mosolyodott el és
engedett.
- Jó. – bólintottam.
****
Felhúzott lábakkal ültem a kanapén és
kapcsolgattam a tévét. Nem is nagyon figyeltem mi megy benne, mert végig Apa
volt a fejemben. Haragszom rá. Hogy tehetett ilyet? Pont öt éve ismeri a nőt és
pont öt évesek a gyerekek. Ki kell vernem a fejemből, mielőtt véletlen
elszólnám magam Mike előtt. A lépcső felé néztem, mert egy ideje Harry és Mike
már fent voltak az emeleten. Túl nagy a csend. Kikapcsoltam a tévét és
felmentem az emeletre. Mike szobájából halvány fény szűrődött ki. Benyitottam
lassan és láttam, hogy együtt fekszenek Mike ágyában. Harry éppen valami
rajzfilmet nézett, Mike pedig mélyen aludt mellette. Mosolyogva dőltem az
ajtókeretnek, mire Harry rám kapta a tekintetét és óvatosan kikelt az ágyból.
Kikapcsolta a tévét és kijött hozzám. Néztem rá, míg ő bezárta az ajtót.
- Azt mondta, mutat egy jó mesét. Aztán mielőtt
kezdődőt elaludt. – mosolygott rám.
- Köszönöm.
- Még is mit? – tette kezeit a derekamra.
- Hogy segítesz és velem vagy.
- Ez természetes Kia. – puszilt meg és egy
hirtelen mozdulattal felvett a karjaiba.
Átkaroltam a nyakát és figyeltem. A három ajtóval
távolabbi szobámhoz mentünk és csípőjével belökte az ajtót. Ahogy bementünk
oldalra nyúltam hogy felkapcsoljam a lámpát, de Harry nem engedte. Lassan
csukta be a lábával az ajtót és határozott léptekkel indult meg az ágyam felé.
Az utcáról beszűrődő fény halványan megvilágította a szobát. Félhomály volt.
Harry lassan letett az ágyra és fölém mászott. Egyik kezét végig vezette az
oldalamon és lehúzta rólam a pólómat. Éreztem, ahogy testem melegszik és minden
egyes érintése égeti szinte a bőröm. Lassan csókolt meg, közben kezeivel a
hátam alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm. Remegő kezekkel nyúltam pólója
aljához és lehúztam róla. Imádom a feszes v vonalát. Legszívesebben végig
harapnám az egészet.
- Min jár az eszed? – kérdezte halkan.
- Ühm.. – pillantottam rá – Azon hogy mennyire
tetszik a v vonalad.
- Komolyan? – nevette el magát – Mi tetszik benne?
- Nem tudom.
- Hol is hagytam abban tegnap? – mosolyodott el.
- Harry, nem vagyunk egyedül.
- Tudom. – nevette el magát – Nem csinálunk semmi
rosszat. Viszont ezt most már levesszük. – húzta le rólam a melltartóm – Már is
jobb.
Végig simított mellemen és csípőjét hozzám nyomta.
Kezeimet a hátára vezettem, és mutatóujjam végig vezettem a gerince mentén,
mire végig nyalt ajkain és lejjebb tolva magát csókolt a mellkasomra. Nedves
csókokkal halmozta el forró bőröm. Oldalamon végig simított egyik kezével és
erősen a combomba markolt. Felhúzta csípője mellé, így jobban hozzám fért.
Ágyéka szorosan az én lüktető középpontomhoz nyomódott, mire egy halk sóhaj
szökött ki a számon. Képtelen voltam
mozogni. Magam alá akart gyűrni Őt és csípőjére ülni, hogy végig csókoljam
minden egyes porcikáját. Apró vörös foltot szívni a mellkasára, nyakára. Látni,
hogy milyen reakciót váltok ki belőle, de nem ment. Lefagytam teljesen.
- Imádom, amikor rövidnadrág van rajtad. – nyögte,
miközben a combomba mart.
Elengedte a combom és még lejjebb csúszott. Végig
nyalt a hasamon és csípőmnél óvatosan megharapta a bőröm, amit utána megszívott.
Letolta rólam a nadrágot és combom belső részét halmozta el csókokkal. Pulzusom
az egekben repkedett mikor meleg leheletét éreztem a fehérneműm vékony anyagán.
Végig futott testemen a hideg és nagyot nyeltem. Kezei végig simítottak a
lábaimon és a matrachoz fogta őket. Éreztem meleg nyelvét, ahogy végig húzza a
puha anyagon. Csípőm egyből megugrott és felnyögtem.
- Nyugalom Édes. – engedte el a lábaim és
visszamászott fölém – Nem csinálunk semmi olyat, amit nem szeretnél.
- Szeretném. – suttogtam, mire csak felnevetett.
- Nem vagy még benne biztos Kiara. Egyáltalán nem
vagy.
- De.. – szóltam volna közben, de befogta a
számat.
- Várni fogok. Türelmes ember vagyok. –
mosolyodott el és megcsókolt.
Átkaroltam a nyakát és teljesen magamra húztam.
Érezni akartam, ahogy a teste az enyémhez nyomódik és még a levegőt is, együtt
vesszük. Eggyé akartam vele válni. Olyan szeretnék lenni, mint Ő. Higgad,
türelmes, kedves és szeretni való. Harry egy csodálatos ember. Őt csak szeretni
lehet. Haragudtam rá évekig a semmiért, mert csak féltékeny voltam. Most már
belátom, féltékeny voltam hogy nem belém volt szerelmes. Fájt hogy szinte
elfelejtett. De most már itt van velem, és minden nap elmondja, hogy Szeret.
Nekem ennél több nekem kell. Lehet akár milyen borzalmas napom, Ő feldobja. Rám
mosolyog, átölel és meg puszil. Számomra ez a megváltás. Menthetetlenül
szerelmes vagyok Belé. És tudom ez sose fog elmúlni.
****
- Jó reggelt. – suttogtam Harry fülébe miközben
közelebb, feküdtem hozzá.
- Hm.. – ölelt magához szorosan, szemeit csukva,
tartva.
- Ébresztő te álomszuszék! – simogattam a
mellkasát.
- Ezt szeretem. – motyogta és egy mosoly terült
szét az arcán – Pihenjünk még.
- Csak Te. Én megyek, felébresztem az öcsémet,
csinálok reggelit meg későbbre kaját.
- Jól van Anya. – puszilt meg és hasra vágta
magát.
- Visszatérek még. – nevettem és kimásztam az
ágyból.
Átballagtam Mike szobájába, aki már ébren volt és
mesét nézett. Így könnyebb dolgom volt, mert őt a legnehezebb felkelteni.
Vettem elő neki ruhát és már mentem is le a konyhába. Apa még mindig nem volt
itthon. Mindegy, inkább nem is gondolok rá. Kivettem a hűtőből a tojást és
belekezdtem a rántottába. Közben Mike teljesen felöltözve és elkészülve jött le
vállán a táskájával. Meg is lepődtem, hogy nem kell neki könyörögni.
- Mikor lesz kész? – ült le az asztalhoz.
- Mindjárt. – néztem rá – Harry kijött már a
szobámból?
- Igen. – bólintott – Ő csinálta meg a hajam.
- Akkor azért jó. – nevettem és levettem
tányérokat, szedtem neki, és elé raktam – Jó étvágyat.
- Ti nem esztek? – nézett rám, majd bele is evett
– Mikor tanultál meg főzni?
- Nem vagy vicces. – forgattam meg a szemem és a
lépcső felé mentem - Mindjárt jövünk.
Felmentem az emeltre és láttam, hogy csukva van a
fürdőszoba ajtót, szóval Harry bent van. Bekopogtam, mire egyből a foglalt szó
hangzott el. Benyitottam és elmosolyodtam. Harry háttal állt nekem.
- Tudom hogy az.
- Kia! – fordult meg egyből – A szívbajt hozod
rám..
- Bocs. – nevettem el magam és bementem – Hogy
aludtál? – álltam a tükör elé és fésülködni kezdtem.
- Remekül, mert velem voltál. – csókolt a
nyakamba.
- Na! – léptem el – Készülődöm, kell. Lent van a
reggeli, menj enni.
- Rohanok. – csapott kicsit a fenekemre, majd
kiment.
Gyorsan rendbe tettem magam és megcsináltam a
hajam. Felkentem egy kevés alapozót és felöltöztem. Pont akkor mentem le mikor
Mike ment, mert az egyik osztálytársával mennek iskolába. Elköszöntünk tőle és
leültem reggelizni én is.
- Együtt végzünk ma is ugye? – pillantott rám
Harry.
- Nem tudom, gondolom igen.
- Ma lesz testnevelés mind kettőnknek nem? –
vigyorgott.
- Ne készülj semmire se. – figyelmezettem nevetve.
- Nincsen tanár, csak azért kérdeztem.
- Na jól van Styles! – álltam fel – Indulás, mert
elkésünk, úgy is még bemegyünk hozzátok.
