 |
| A szavak, akármilyen pontosak is, csak megnevezik és felfedik az ember titkát, de nem oldják meg. |
*3 nappal később*
Keresztbe tett lábakkal
ültem a titkárság melletti falnál és vártam, hogy Jenn végre kijöjjön és
menjünk haza. Teljes csend volt az iskolában, mivel ma tanári értekezlet miatt
hamarabb el lehetett menni. Elővettem a táskámból a hosszú borítékot amit Jenn
adott, még az nap este amikor visszajöttünk Londonból. A repülőjegyem volt
benne, a három nap múlva induló New York-i járatra.
- Örülök, hogy az
iskolánk diákja voltál. – hallottam meg az igazgató hangját a lépcsőház felől –
Kár hogy elmész.
- Igen, sajnálom én is,
de így lesz jó. – nevette el magát Harry.
- Akkor végül is meddig
jössz még?
- Ezt a hetet biztosan
végig járom. Aztán mennem kéne.
Mennie? Nem mehet el.
Mire visszajönnék Amerikából, ő elmenne? Nem, nem, akkor inkább el se megyek. Visszatettem
a táskámba a borítékot és a hangirányába pillantottam. Az igazgató egy bögre
kávéval a kezében ment az irodája felé, Harry pedig mellette jött. Köszöntem
neki, mire csak rám mosolygott és bement az irodájába. Harry lehajolt hozzám és
egy puszit nyomott ajkaimra. Leült mellém, lábai közé tette az edző táskáját és
hátra dőlt. És kissé előre voltam dőlve így nem láttam, mit csinál.
- Tim? – kérdeztem.
- Mindjárt jön. –
simított a derekamra – Baj van?
- Nem nincsen. – vontam
meg a vállam.
- Pedig van. Nem nézel
rám. Máskor mindig rajtam legelteted a szemeit. – nevette el magát.
- Jövő héten tényleg
menni akarsz?
- Kiara, ezt már
megbeszéltük. – sóhajtott és előre dőlt hozzám, megfogta a kezem és maga felé
fordított – Pont egy napja hogy ezt átbeszéltük. El kell mennem. Hivatalosan
annak az iskolának a diákja vagyok már. És te is ott voltál, mikor megmondták,
hogy minél előbb megyek annál jobb lesz. Ezen a héten még úgy is együtt tudunk
lenni.
- Igazából nem.. –
suttogtam.
- Tessék?
- Három nap múlva egy
gépen fogok ülni, ami éppen Amerikába tart.
- Ezt mért nem mondtad?
- Nem tudom.. – húztam
el a kezem és felálltam – Kint megvárlak titeket.
- Kia..
Nem vártam hogy utánam,
jöjjön, vagy marasztalni próbáljon. Nem vártam tőle semmit. Csupán, azt hogy
öleljen meg és mondja, hogy Szeret. De nem kell. Lesétáltam a lépcsőkön szép
lassan és kimentem az utcára. Sóhajtva ültem le a bejáratnál lévő lépcsőre, és
térdeimen könyökölve néztem ki a fejemből. Ezernyi kusza gondolat van benne.
Egyre jobban azt érezem, hogy van egy fekete lyuk a fejembe, ami minden ép
gondolatomat elnyeli. Egy jó mozdulatom sincs, egy jó szavam. Az elmém teljesen
homályban úszott, pont mióta Harry velem van. Az egész lénye lefoglal. Minden
gondolatom ő. Minden tettem felé összpontosul. Igaza a mondás mi szerint a
Szerelem elveszi az emberek eszét.
- Jól ott hagytál ezzel
a két jó madárral! – tört ki az ajtón Jenn – Elment az eszük.
- Menj már cica! –
csapott a fenekére Tim – Csak jól érezzük magunkat.
- Jól mi? – nevetett fel
és megfogta a kezét – Tényleg meséljetek! Jól megvagytok ugye?
- Persze. – bólintott
Harry és átkarolta a derekam.
- És megvolt már az
első? – húzogatta a szemöldökét Tim.
- Menj már! – vágta
fejen, gyengén Jenn.
- Ne már. – nevette el
magát – Kia feje paradicsom vörös lett, szóval mi volt?
- Ühm.. – takartam el
az arcom, mire Harry magához húzott és átölelt.
- Nem csináltunk semmi
olyat. – válaszolta Harry.
- Jól van, na. – indult
el Tim.
****
A próba fülke előtt
ültem a fotelban és vártam, hogy Jenn végre válasszon három ruha közül. Nem
tudom, mért kell ennyit válogatnia. Amikor végre elhúzta a függönyt, megörültem,
hogy indulhatunk, de még mindig egy próba ruhában volt. Mosolyogva forgott
előttem és beállt a tükör elé. New York-ba megyünk nem divatbemutatóra. Amúgy
se értem minek neki új ruha, hiszen annyi ruhája van, hogy négy szekrénybe se
fér el. Amerikában is jól be fog vásárolni aztán, majd sír hogy kell neki még
egy szekrény.
- Ugye? – tapsolt.
- Tessék? – ráztam meg
a fejem, és rá néztem.
- Nem is figyelsz rám?
– vonta fel a szemöldökét.
- Elgondolkoztam. –
rántottam meg a vállam – Menjünk, már éhen halok.
- Szóval, ugye hogy ez
a keresztes jobban áll, mint a halálfejes? – mutatta a pólót.
- Igen. – bólintottam.
- Szuper! – ment
vissza.
Felálltam és a vállamra
dobta a táskámat. Megvártam, míg Jenn kijön, aztán mentünk fizetni. Szerencsére
nem volt nagy sor így hamar kiszabadultunk az üzletből. Elindultunk a Nike bolt
felé ahol a fiúk órákig képesek bent lenni. Leültünk a bolt előtti padra és
vártunk. Mivel Harry észre vett minket, így kirángatta a másik jó madarat és
vigyorogva álltak be elénk. Tim egyből a zacskót nézte, hogy mit vett Jenn.
Harry nyújtotta a kezét nekem, amit megfogta és felhúzott a padról. Megfogta a
zacskót és elindultunk. Ahogy rezegni kezdett a telefonom, megálltam és
beléptem a mosdók felé vezető folyosóra, ahol nem volt zaj. Harry jött utánam
és felvont szemöldökkel nézett rám. De meglátta nálam a telefont, így biztos
értette, hogy hívnak.
- Igen?
- Szia Kicsim. – szólt bele Apa –
Nem tudunk elmenni az öcsédért, elmennél érte? Meg későn megyek haza, mert
megbeszélésen vagyok. Liz meg elment Franciaországba. Nagyapád eltörte a lábát
és besegít otthon.
- Ühm.. Persze.
Iskolához kell menni érte?
- Nem, ma tanulni ment az egyik osztálytársához. Elküldöm üzenetben a
címét. Ötre kell menni érte.
- Jó, ott leszek.
- Köszönöm és vigyázz magadra. Szia! - tette le.
- Ki volt az? –
kérdezte Harry karba tett kezekkel a falnak dőlve.
- Apa. – tette el a
zsebembe a telefont – Anya elutazott és el kell mennem az öcsémért.
- Most?
- Ötre. Apa elküldi a
címet, és szerintem indulok. – bólintottam.
- Megyek veled jó? –
mosolyodott el és kitárta a karjait.
- Ha szeretnél. –
bújtam hozzá.
- Persze. – puszilt a
fejemre.
Jenn és Tim még csak
akkor érte be minket, amikor kijöttünk. Mind a ketten vigyorogtak, mint az
idióták. Valószínű, hogy minden féle perverz gondolat volt a fejükben. Elköszöntünk
tőlük és kézen fogva mentünk a parkolóházba. Ha valami baj lett volna a
nagyszüleinkkel azt nekünk is meg mondták, volna. Biztos, hogy valami más van,
amit nem akarnak nekünk elmondani. És amúgy is, Anya nem utazott volna el
minden szó nélkül. Az utóbbi pár napban is állt a bál otthon. Mindig marták
egymást. Valami nagyon nincs jól. Bár valamilyen szinte megérteném Anyát,
hiszen Apa mindig éjszakába nyúló „megbeszéléseken” van. Aztán erős whisky és
szivar szagúan jön haza. Remélem, nem az van, amire gondolok. Nem akarok Mike
miatt. Ha szétszakad a család Mike nagyon ki lesz borulva. Valószínűleg Anyával
kell maradni, ha válás lesz, de ő nem bírja ki Apa nélkül 2 napnál tovább.
- Jól vagy? – kérdezte
Harry, amíg bekapcsolta a biztonsági övét – Elsápadtál.
- Ühm.. Persze. –
feleltem és megdörzsölte az arcom.
- Jó. – sóhajtott és
elindultunk.
- Harry.. –
pillantottam rá.
- Hm?
- Ott maradnál nálunk
majd?
- Persze. – mosolyogva
bólintott és egyik kezét a combomra tette – Szólsz és maradok.
- Köszönöm. – fogtam
meg a kezét.
****
- Harry! Nézd mit
tanultam! – fogta meg Mike a labdáját és dekázni kezdett.
- Wáó, ügyes vagy. –
tapsolt neki Harry – Mennyit tudsz?
- Max 10. – fogta meg a
labdát – És te?
- Sokat. – nevette el
magát – Majd neked is menni fog, csak gyakorolnod kell.
- Igen? – mosolyodott
el – Szuper!
A pultnak támaszkodva
figyeltem őket és a telefonomat szorongattam a kezemben. Felhívtam Anyát, mire
azt mondta, mindjárt visszahív. Ez volt tíz perce. Mike felrohant a szobájába,
Harry pedig bejött hozzám, a konyhába. Némán állt előttem, és a tekintettem
kereste. Megfogta a csípőm és felültetet a pultra. Így majdnem egy magasságban
lehetettem vele. Halvány mosolyt engedtem felé és az arcára simítottam.
Közelebb hajolt hozzám és ajkai már enyémet súrolták, mikor megcsörrent a
telefonom. Egyből elhúztam a fejem és felvettem.
- Igen?
- Itt vagyok, csak dolgom volt. – hallottam meg Anya hangját – Minden rendben otthon? Jól vagytok?
- Persze minden
rendben. Apa még nincs itthon, de Harry itt van velünk. – kulcsoltam lábam
Harry dereka köré, míg ő a fejét a vállamon pihentette, és ujjaival finoman
cirógatták a bőröm – Mért mentél el? Nem hiszem el, amit Apa mondott.
- Mit mondott?
- Hogy nagypapa eltörte
a lábát.
- Figyelj Kia.. – sóhajtott –Apád
és Én el fogunk válni. Hatalmasat fordult vele a világ, átesett a ló
túloldalára. Folyton ittasan jön haza és nem egyszer fordult elő, hogy
megütött. Eljöttem Párizsba, hogy elintézzem a dolgokat, és magam után hozzalak
titeket. Nem szeretnélek titeket kitenni ennek az egésznek. Ugye megértesz?
- Anya, mért nem
mondtad ezt előbb? Mért kell ezt így megtudnom?
- Ne haragudj rám Kiara. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de olyan
boldog voltál végre, hogy Harry veled van és akkor jött, volna ez a rossz hír.
Nem akartam elrontani a boldogságot.
- És Mike?
- Neki nagyon nehéz lesz elmondani. Egyszerűen lehetetlennek érzem. Tudom
jól mennyire, oda van Apátokért.
- Haza jössz valamikor?
- Minden féle -képpen. De addig kérlek nagyon vigyázz az öcsédre.
- Jó. – válaszoltam –
Szeretlek.
- Én is. Majd hívlak holnap. Szia, vigyázz magadra.
Letettem a telefont
magam mellé és egyből Harry kezei között kerestem védelmet magamnak. Mintha
bármelyik percen jönne valaki és bántana. De hamar rá kellett jönnöm, hogy nem
gyengülhetek el, hiszen Apa nem tudhatja meg az előbbi beszélgetést és Mike se
láthatja rajtam, hogy valami nincsen rendben.
- Fúj! – nézett ránk
Mike.
- Mi van öcsi? –
fordult felé Harry és elengedett – Kész a leckéd?
- Ne már! Olyan, vagy
mint Anya. – nevetett el magát és felrohant az emeletre.
- Elintézem. – nyomott
egy puszit a számra Harry és utána rohant.
Harry legbelül talán
még midig egy gyerek, egy jó nagy gyerek.
****
- Nem jössz át? –
cirógatta az arcom hüvelykujjával.
- Hát.. – pillantottam
hátra Apára.
- Menj csak. Mike úgy
is, alszik én is, lefekszem. – legyintet és levette zakóját.
- Jó. – bólintottam és
felvettem cipőim és a kabátom.
Harry megfogta a kezem
és átsétáltunk hozzájuk. Megint üres volt a ház. Megszorítottam a kezét mire rám
nézett.
- Nem megyünk el
sétálni?
- Elmehetünk, ha
szeretnél.
Visszatette a kulcsokat
a zsebébe és elindultunk az utcán. Hűvös volt, szinte csípte az arcomat a
hideg. Az utcát a lámpák világították meg itt-ott. Ha egyedül lennék most,
valószínűleg sírva rohannék a félelemtől. De Harry mellett nem félek. Tudom,
hogy bármikor megvédene.
- Mi a baj? Annyira
csendes vagy.
- Anya és Apa..
- Mi történt? – nézett
rám.
- El fognak válni.
Igazából nem is, az hogy elválnak, mert hát az utóbbi napokban érezni lehetett,
hogy nincs rendben valami. De Mike.. Össze fog törni. Apa mindig ittas. Most is
tisztán érezhető volt rajta az alkohol szag és a szivarfüst. Mindig akkor
történik valami, amikor kezd egyenesbe jönni minden.
- Édes.. – állt meg és
maga felé fordított – Ha bármi baj van, rám számíthatsz, és bármikor jöhetsz
hozzám. Hívsz és jövök. Nem hagyom, hogy bármi bajod legyen, érted? Segíteni
fogok. Mike pedig jól lesz, segítek neki. Eljöttök meglátogatni majd kettesben
engem. Öhm.. – gondolkozott el – Bejárjuk vele Londont hogy elfelejtse a
dolgokat. Hidd el, ha kell, ketten megoldjuk a dolgokat.
- Nem szeretném, hogy
bele keveredj..
- Már benne vagyok,
hiszen a lányukkal járok. – mosolyodott el – És egy percre sem bánom. És
teljesen komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam.
- Köszönöm.
Közelebb hajolt hozzám
és lassan csókolt az ajkaimra. Átkaroltam a nyakát, míg ő a derekam ölelt.
Nyelve lassan csúszott át a számba és lágyan simogatta enyémet. Derekamról
kezei a fenekemre csúsztak és megmarkolta őket. Ez volt az első, hogy Harry a
fenekem markolt. De igazán jól esett. Egyre jobban azt érzem, hogy kívánom őt.
Egyre jobban ég az egész testem, ha hozzám ér és mikor megcsókol
legszívesebben, leteperném helyben. Fura hogy ilyen gondolatok vannak a
fejemben, hiszen soha nem voltam együtt senkivel sem. Mindig is a stréber lány
szerepet töltöttem be. De mióta Harry velem vagy kibújtam belőle. De a
szótlanságom és a visszahúzódásom megmaradt. De talán idővel ezt is levedlem.
- Kezdek fázni. –
mosolyodott el és végig nyalt ajkán – Menjünk vissza.
- Jó. – kuncogtam és
megfogtam újra a kezét.
Kicsit lóbáltam az
összekulcsolt kezünket a levegőben és mosolyogtam. Örülök, hogy Harry van
nekem. Most valószínűleg a szobámban feküdnék és sírnék. Sírnék, hogy minden
széthullik körülöttem. De jelenleg Harry az, aki mindent egyben tart és engem
is egyben tart.
Kinyitotta az ajtót és
előre engedett. Ledobta a cuccát az asztalra és levetkőztünk. Mosolyogva nézett
rám és átölelte a derekam. Nyakamba hajolva csókolt végig a bőrömön. Végig
futott testemen a hideg és lehunytam a szemeim.
- Fürdünk együtt? –
kérdezte.
- Micsoda? – jöttem
zavarba egyből és éreztem, ahogy ég a bőröm.
- Együtt beülünk a
kádba. Na?
- De.. – zavaromban
össze-vissza forgattam a fejem – Izé..
- Szégyellős vagy mi? –
húzódtak kaján vigyorra ajkai – Előttem, nem kell annak lenni.
- Egy fiú előtt sem
voltam még meztelen.
- Dehogy nem! – nevette
el magát – Régen együtt fürödtünk mindig. Még a medencében is meztelenek
voltunk.
- De az más volt. –
nevettem.
- Szóval nem?
- Legyen. – néztem rá,
mire megpuszilt és elengedett.
Felrohant a lépcsőn, én
pedig bementem a nappaliba addig. Leültem a kanapéra, és a telefonomat néztem a
kezemben. Három nap múlva megyek el. És otthon áll a bál. Lehet nem kéne
lemennem most. Nem tudom mit kéne tennem. Ha elmegyek Harry és Én, nem
találkozunk jó sokáig és Mike is, itt marad Apával.
- Kicsim, - állt meg
Harry a lépcsőnél – gyere.
Felálltam és oda mentem
hozzá. Karjai, közé vette és elindult velem a lépcsőn. Nevetve kapaszkodtam a
vállaiba. Belökte lábával az ajtót és bementünk. Halvány fény világította be a
helységet. Kellemes kókusz illat terjengett a levegőben. Harry lerakott és
levette rólam a pulcsimat, vele együtt a pólót is. Csupasz mellkasát a hátamnak
nyomta és előre nyúlt, hogy kigombolja a farmernadrágom. Letolta rólam, én
pedig készségesen léptem ki belőle. Végig simított a testemen és mosolyogva
csókolt a vállamra. Csuklómon lévő hajgumival felfogtam a hajam egy laza
copfba. Hallottam, ahogy Harry nadrágja is a földre ér. Kezeit a csípőmre tette
és közelebb húzott magához. Hatalmas görcs volt a hasamban. Szívem extrém
gyorsasággal vert. Kikapcsolta a melltartóm, ami azonnal a földre esett.
Emeltem a kezeim hogy eltakarjam magam, de Harry visszafogta.
- Ne legyél szégyellős.
– suttogta a fülembe és megpuszilt.
Ajkamba harapva hunytam
le a szemeim. Elengedte a kezeim és végig simított oldalaimon. Beakasztotta
ujjait fehérneműm oldalába és lassan letolta rólam. Megremegtek a lábaim, ahogy
tudatosult bennem hogy meztelen vagyok előtte. Először rossz volt, de kezdtem
hozzá szokni. Ledobta alsóneműjét és betolt a kádba. Beültem, ő pedig mögém. Átkarolt
a hasamnál fogva és vállamra tette fejét.
- Szeretlek.
- Én is. – mosolyodtam
el.
Megfordultam és a
szemeibe néztem. Az ölébe húzott és megcsókolt. Rájöttem, hogy nem kell előtte
szégyellősnek lennem, hiszen ő így szeret, ahogy vagyok. A hibáimmal együtt.
