 |
| Fájdalmas a vereség, de még fájdalmasabb, ha nem a legjobb formádat adtad! |
* Zayn szemszög *
Napok teltek el úgy hogy Kiara meg se szólalt.
Alig láttuk, mert a szobájában volt vagy sétálni ment egyedül. Enni se nagyon
láttuk, így eléggé aggódtunk érte. Brooke megpróbálta kihúzni belőle hogy mi a
baja, de nem válaszolt rá semmit se. Harry volt az egyedül, akivel beszélt, de
persze ő se, mondott semmit se hogy mi van vele.
Sóhajtva kopogtam be, de nem jött semmi válasz.
Nem akartam benyitni, mert hát az még is csak illetlenség. Hátat fordítva
indultam volna el, de akkor hátulról megragadta a karom. Kiara nézett rám
vissza és fogott engem. Megfordultam és rámosolyogtam. Behúzott a szobába és
bezárta mögöttem az ajtót. Nem szólt semmit se csak füle mögé tűrte egyik
hajtincsét és leült az ágyban törökülésbe. Oda mentem hozzá és leültem.
Megfogtam a kezét, és tekintetét kerestem, ami ide-oda vándorolt.
- Mi bánt?
- Kétségeim vannak. – suttogta, minta nem akarná
saját magát se hallani.
- Miért?
- Hazudtam, olyat tettem, amit nem kellet, volna.
- Kinek hazudtál? – vontam fel a szemöldököm.
- Magamnak. – sóhajtott és rám pillantott, majd
újra az ágyra – Hazudtam, hogy már nincsenek érzéseim. Hazudtam hogy nem
szeretek senkit se. Lefeküdtem vele.
- Kivel? – lepődtem, meg és közelebb ültem hozzá.
- Harry.
- Hát, most hazudnék, ha azt mondanám, nem
lepődtem meg. Figyelj, mesélek valamit. Brooke ugyan ilyen helyzetben volt. Amikor
összejöttünk, akkor történt.
/ hét évvel ezelőtt /
- Minden
rendben Brooke drágám? – ült le hozzánk Anya.
- Persze.. –
nézett a kezeiben lévő levelekre – Csak, kicsit nehéz elolvasni, mint írt Apa.
- Oh, értem.
– simogatta meg a hátát – Ha bármi baj van, szólj nyugodtan.
- Rendben. –
bólintott és rá mosolygott, Anya kiment a nappaliból, mire Brooke rám nézett –
Zayn..
- Hm?
- Ma a
lányok a mosdóban rólam beszéltek. Arról hogy itt vagyok mostanában. Tudod, ha
Bryan megtudja.. Ühm.. – sóhajtott.
- Brooke.. –
álltam fel és elé guggoltam – Mi lesz akkor, ha megtudja? Hm? Megvédelek.
Megígértem, nem?
- Csak
féltelek. Talán jobb lenne, ha visszamennék hozzá. – harapta be ajkát – Hiszen
a Barátnője vagyok.
- Nem vagy
az. – néztem a szemeibe és megsimítottam arcát – Nem tartozol hozzá, Brooke.
Nem szólt
semmit csak sóhajtott egy mélyet és megszorította a kezem. Hallottam, ahogy
nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó. Egyedül vagyunk. Neki dőltem a fotelban
és közelebb húztam arcánál fogva. Lágyan ajkaira tapadtam. Brooke szemei tágra
nyíltam, kezét elrántotta tőlem és megpróbált eltolni, de nem hagytam. Éreztem,
ahogy feladja, és csak megszorítja pólómat. Könnyei szép lassan folytak végig
arcán és hamar viszonozta csókomat. Felálltam, így pár másodpercre elváltak
ajkain, míg én felvettem az ölembe. Szorosan simult hozzám és újra megcsókolt.
Lassan felmentem vele az emeletre, ahol egyből a szobámba vettem az utat. Hamar
az ágyban voltunk, ő alul én pedig felette. Egész éjjel egyedül leszünk. Anya
és Apa dolgozik, míg a testvéreim a rokonoknál vannak.
- Ühm.. –
mozgolódott Brooke.
- Mi a baj?
– simítottam ki arcából egy hajtincset.
- Nem
akarom, hogy úgy láss. – suttogta.
- Brooke.. –
döntöttem homlokom az övének és egy mosolyt húztam arcomra biztatás képpen – Te
minden hogy gyönyörű vagy. Nem kell rejtegetned magad. Vigyázok rád.
- Zayn, én
még.. – fordította el a fejét – Soha senkinek nem mondtam, de.. – nézett rám
újra – Szeretlek. Tudom hogy őrültség, de annyira.. Ühm.. Beléd estem.
- Én is,
Brooke. Én is. – pusziltam ajkaira.
- Te vagy az
első, akinek azt mondom, hogy Szeretlek.
- Én vagyok
az utolsó is. Sose foglak elengedni. – bedőltem mellé az ágyba, és magamhoz
húztam, Fejét a mellkasomra tette és átkarolt – Te leszel a barátnőm, a
jegyesem, a feleségem, a gyerekeim Anyja. Te leszel a mindenem, az életem. Nem
hagyom, hogy bármi is történjen veled.
- Így
legyen. – mondta és megtörölte szemeit – Sose, mondtak nekem ilyet. Még soha
nem.
- Komolyan
gondoltam, mindent, amit eddig mondtam neked. Azt hogy gyönyörű vagy, hogy
veled akarom leélni az életem és azt is, hogy Szeretlek. Soha nem voltam eddig
szerelmes, de te. – nevettem el magam kissé – Te elvetted az eszem.
- Nem tudom,
mit tegyek. Félek Bryan elé állni és elmondani mindent, de ha nem teszem, akkor
lehet veled, nem lehetek majd.
- Tedd, amit
jónak látsz Brooke, Én mindig melletted leszek.
/ jelen /
- Szóval.. – nézett rám Kia – Brooke erőt vett
magán és szakított vele?
- Igen. Félt, de teljesen megértem. – álltam fel –
Egyet mondok, sőt ugyan azt, amit neki. Tedd, amit jónak látsz, de ne felejtsd
el, ha bármi van Én, itt vagyok neked. Sőt még Brooke és Jenn is. Efelől ne
legyen kétséged.
- Köszönöm. – sóhajtott, majd visszatette fejét a
térdeire.
- Gondolkozz, addig is magadra hagylak. – mentem
ki a szobából.
Megértem hogy kétségei vannak, hiszen régen együtt
voltak. Harry és Kiara is volt egy hosszabb nem jó kapcsolatban. Kiara mindig azt
mondta, hogy soha többé nem akar még csak hozzá érni sem. Félt hogy döntés
képtelen lesz. Igaza volt. Nem tudja, mi legyen. Harry a másik fele. Mióta
Kiara itt van, mintha kicserélték volna. Újra józan gondolkozása van,
nyugodtabb, mint általában és nem veszekedik minden nap másokkal. Viszont
előjött az a titokzatos része, amit sikerült elnyomni benne hosszú évek során.
- Hé. – hallottam magam mögül Brooke hangját –
Keres valakit?
- Hát, gondoltam.. – néztem az ajtó felé – Harry
itthon van?
- Nincs. – rázta meg a fejét – Ma otthon van.
Annyit mondott gondolkozni szeretne.
- Értem.
- Mért, baj van?
- Nem dehogy is. Csak Kia és Én beszélgettünk.
Gondoltam akkor vele is beszélek.
- Tényleg? – sétált elém és neki dőlt a falnak –
Jól van? Aggódom érte.
- Persze, csak kétségbe van esve, pont, mint
ahogyan te voltál. – néztem végig rajta.
- Kétségbe esve? – pislogott nagyokat.
- Tudod, olyat csinált, amit mindjárt én is
csinálok veled. – vigyorogtam rá, és csípőjébe markolva húztam magamhoz – Ez a
kedvenc pólóm, pont belátásom van egy remek helyre.
- Zayn.. – nevetett el pirulva – Ne kezdd megint
az ágyba csábítós dumád.
- Mi? Nekem olyan nincs. – hajoltam hozzá
közelebb.
* Kiara szemszög *
Mi lenne a jó? Legyek vele vagy menjek haza? És ha
azt mondom neki együtt legyünk, vajon Ő ugyan, úgy gondolja-e ahogy Én? Oh,
szívem, mért vagy ilyen makacs? Miért nem enged el Őt? Harry már régen
tartozhatna máshoz… Bár, ez nem rajtam múlik. Egy biztos. Beszélünk, kell.
Kimásztam az ágy közepéről és pulcsimat a kezembe
véve indultam meg ki. Bár lehet, jobb lett volna bent maradnom még pár percig.
Pár másodperc alatt rák vörös lettem, ahogy megláttam a csókolózó szerelmes
párt a falnak dőlve. Zayn pólója a földön volt és Brooke fenekét markolta erő
teljesen.
- Khm.. Elmentem. – súgtam oda, mire rám kapták a
tekintetük.
Zayn felnevetett, majd elköszönt. Gondoltam nem
volt nekik furcsa hogy így látják őket. Végül is sokan élnek együtt, még ha
csak ritkán is vannak ebben a házban, ott a turné ideje. Össze vannak zárva a buszba
szinte.
****
Idegesen dülöngéltem egyik lábamról a másikra, míg
Harry az ajtóhoz ért. Mély levegőt vettem, ahogy hallottam hogy nyílik az ajtó.
Harry mosolyogva nézett rám és félre állt hogy menjek be. Nem voltam benne
biztos, hogy akarom-e, de nem utasítom el. Beléptem és felé fordultam. Egy
szürke melegítő volt, rajta ami lazán lógót a csípőjén, és egy fehér trikó.
Szívem meglódult, ahogy felém lépett. Átölelt, majd a derekamnál fogva vezetett
a nappaliba. Leültem a kanapéra és végig figyeltem lépteit.
- Jól vagy? Kicsit sápadt vagy. – nézett
szemeimbe.
- Besz.. – tördeltem ujjaim – Ühm.. Beszélnünk
kell.
- Nyugodtan. – ült közelebb – Mondd, mit
szeretnél.
- Rólunk, kell beszélnünk. Már, mint, Harry nekem
ez nem megy.
- Micsoda?
- Mióta lefeküdtünk, nem tudom mit is, akarok.
Érted.. Nem találom a helyem. Mint régen. Rosszul vagyok minden nap. Veled
akarok lenni, de még se. Nem tudom, mit akarok. Szenvedek.
Vártam hogy mondd valamit. De nem tette, csak
lehajtotta a fejét és sóhajtott egyet. Egyik kezét a combomra rakta, és végig
simította. Megborzongtam tőle. Jó érzés töltött el.
- Kezdjük újra. – szólalt meg végül.
- Mi?
- Nem akarlak elveszíteni, de nem foglak bele
erőszakolni semmibe se. – nézett rám – Kezdjük újból a barátságunkat. Próbáljuk
ott folytatni, ahol abba hagytuk. Blackpool előtt.
- Harry.. – simítottam az arcára, mire ő
mosolyogva elhúzódott tőlem.
- Jó lesz, meglátod nem lesz baj.
****
- Gyere már! – húzott maga után Zayn – Jó lesz,
meglátod!
- Nem tudom, eléggé fura ez a hely.
- Bízz bennem.
Bemásztunk a romos épületbe, és körbe néztem. A
lenyugvó nap csodásan megvilágította meg. Minden falon volt grafiti és egyéb
rajzok. Írások, félbe hagyott figurák. Egy magas gyárépület volt egykor, aminek
a teteje fagerendákkal van biztosítva.
Zayn ledobta maga mellé a táskát és kinyitotta.
Mosolyogva vette kezébe az egyik flakont, majd rám nézve dobott egyet hozzám.
Ügyetlenkedve elkaptam, és csak néztem rá.
- Alkoss. Add ki magadból az érzéseket. Nem mindig
a dalszövegírás a legjobb erre. – mosolygott és elővette a zsebéből az egyik
papírt, amit a szobából szedett össze – Rajzold, meg amit ide rajzoltál, hogy
Te nem adod fel, és nem győzz a szíved feletted.
- De.. – néztem a flakonra, majd a falra – Nem
tudom..
- Ezt nem tudni kell Kiara. Érezni. És Te pontosan
érzed ezt.
- Zayn.. Nekem ez nem megy.
Oda sétált hozzám és a fal felé fordítva engem,
fogta meg hátulról a kezem. Fekete festék csíkokat rajzoltunk a falra. A csíkok
lassan egybe értek és szemet rajzoltak ki. Zayn ellépett tőlem és kezébe vette
egy másik flakont. Figyeltem, ahogyan különböző figurákat rajzol. Sóhajtva
fordultam a fal felé és én is ezt tettem. Kiadtam azt, amit éreztem. Harag,
fájdalom, szerelem, barátság. Mind megvolt benne. Leguggoltam a táskához és
elővettem előle egy fehér festékeset. Visszalépegettem a falhoz és néztem az
alkotásomat. Meredtem rá, majd egy határozott mozdulattal lefújtam az egészet.
Addig fújtam, amíg már nem lehetett látni. Ledobtam a flakont, és végig húztam
a kezem rajta. Éreztem, ahogy kezemre egyből rátapad a festék. Bárcsak így meg
tudnám fogni az érzéseimet és szétkenni valahol, ahol senki se látja. Zayn
mosolyogva nézett rám és letette a kezéből a festéket.
- Üvölts. Kiabálj!
Nem voltam benne biztos, hogy akarom, de
egyszerűen csak jött. Sikítottam. Éreztem, ahogyan a feszültség egyre jobban
elhagy. Leültem a faltövébe és fejem a falnak döntve, néztem fel. Egyre
sötétebb lett. Zayn leült mellém és nevetni kezdett. Rá pillantottam, mire
akaratlanul is mosoly húzódott az arcomra. Olyan jó ízűen nevetett, hogy engem
is feldobott vele.
- Jó volt igaz?
- Igen. – bólintottam – Nem érzek olyan nyomást,
mint reggel.
- Sokszor csinálom ezt. Megnyugtató. – vette le a
sapkáját – Mi volt? Miért akadtál ki ennyire?
- Hát, azt a választ kaptam, amit akartam, hogy
csak barátok legyünk. De tudod, úgy éreztem darabokra, hullok. Egy
megmagyarázhatatlan érzés kerekedett felül rajtam és faképnél hagytam. Legbelül
ezt akartam, de ezek szerint még se.
- Szóval ott hagytad? – nevetett fel újra – Nem
semmi csaj vagy. Nem hívott még?
- Nincs nálam a telefonom. Otthon hagytam. –
vontam meg a vállaim – Bulizni akarok!
- Ma nincs buli sehol se.
- Akkor csak üljünk be valami bárba. – néztem rá.
- Kiara, nyugodj már le! – nevetett – Ma nem érünk
rá.
- Mert unalmasak vagytok. –forgattam meg a szemem
és elálltam – Menjünk haza.
****
Miután haza mentünk egyből meg keretem Gemma
számát, aki egyből tudott egy jó kis bulit a közelben. Zayn csak azért mondta,
hogy ma nincs sehol buli, mert nem akarta hogy egyedül menjek, mivel ők nem
érnek rá. Hamar összeszedtem magam és találkoztunk. Jól kibeszéltük az öccsét
és mikor sorra kerültünk, pacsizva mentünk be a clubba. A zene hangosan
dübögött és telt ház volt. A pultnál alig lehetett kérni, olyan forgalom volt.
Gemma két kért két koktélt, míg én körbe néztem és mikor kiszúrtam egy magas
barna hajú fiút, egyből megböktem a karját, mire rám kapta tekintetét. Ő is jól
megnézte, majd közelebb hajolt hozzám.
- Ismerem. – vigyorgott - A lakótársam.
Nevetve néztem rá, hiszen pont neki néztem ki Őt.
De mivel lakótárs így nem mondtam el neki. Gemma intett neki, majd megfogta a
koktéljainkat és a táncparkett felé vettük az irányt. Ahogy táncolni kezdtünk,
egyből körénk gyűltek a fiúk, pont, mint az éhes állatok az étel köré. De nem
bántam és Gemma se. Az egyik fiú megfogta a derekam és hátulról magához húzott.
Egyszerre mozgattuk a csípőnket. Fejemet a vállának döntöttem és próbáltam
megnézni magamnak, de nem ment. A fény, pont a szemembe világított. Éreztem,
ahogy meleg lehelete a nyakamhoz ér. Megborzongtam. Elmosolyodtam és kezére
tettem kezem, hogy újra mozgatni kezdtem csípőmet. Pár perc alatt elvesztettem
szemem elől barátnőmet, de nem volt olyan nagy baj, hiszen jól érezni magunkat
jöttünk ide.
Sorban ittam a koktélokat és egyéb alkoholokat.
Testem már szinte egybe olvadt a zene ritmusával és megállás nélkül ráztam. Ha
egyenesen kellett állnom, bizonytalan voltam. Kocsonya lábaim lettek. Nevettem
mindenen, ami történt. Még azon is mikor partnerem a nyakam kezdte el csókolgatni.
Hamar megéreztem hogy nem fog engem. Hátra fordultam, mire ő a földön hevert és
Harry dühös tekintete fogadott. Nagyokat pislogtam rá, mire a srácot
felkaparták a földről és elvitték. Gemma állt Harry mögött és engem nézett. Nem
tudom mi ez az egész, de nem csináltam semmit se. Harry megfogta a karom és
áthúzott a tömegen. Sietős léptekkel haladtunk az utcán, míg meg nem álltunk az
autójánál.
- Nem! – kiáltottam fel – Nem megyek el!
- Kiara, azonnal szállj be! – nyitotta ki az ajtót
és rám meredt, ijesztő volt – Komolyan..
- Nem megyek, sehova fogd már fel! – löktem meg
mellkasánál fogva.
- Nyugodj már le! – fogta meg kezeimet és
felemelte a hangját.
- Engedj el! Olyan, vagy mint Apa! – szorítottam
ökölbe kezeimet.
Harry kissé ijedten nézett rám és elengedett.
Beültem az autóba, és sírni kezdtem. Megijedtem. Féltem hogy megüt. Mért nem
tudom elfelejteni, azt hogy nem minden férfi bánt? Tudom, hogy nem lenne rá
képes, de még is megrémültem Tőle. Harry beült a volán mögé és hátra nézve rám
csatolta be magát. Csendben néztem ki a fejemből, és néha szipogtam egyet.
Nem mentünk olyan sokat, mire újra leparkolt.
Talán pár utca lehetett. Harry kicsatolta magát és lenyomva magát az üléstől
hátra mászott hozzám. Elfordítottam a fejem, mire ő államnál fogva vissza
fordította. Egyenesen a szemeimbe nézett és magához vont. Felnéztem rá,
mellkasától elhajolva, mire megcsókolt. Csókolt. Csókolt, ahogy tudott. Nyelve
lassan átcsusszant a számba. Hagytam magam. Éget a testem ott ahol érintett.
Vágytam rá újra. Magamon akartam érezni ajkait.
- Szeretlek. – nyögte ki csók közben.
Levegőt is elfelejtettem venni és szemeimbe,
könnybe lábadtak. Eltoltam magamtól és hátra döntöttem. Csípőjére ültem és
lenyomtam a kezeit.
- Mondd újra. – haraptam ajkamba.
- Szeretlek Kiara. Nem akarom, hogy az legyen,
amit mondtam délután. Hülye akarná, hogy úgy legyen.
- Bizonyítsd be, hogy megérdemled a szerelmem.
- Már az enyém. – vigyorodott el.
Éppen hajoltam felé, mikor kopogni kezdtek az
ablakon. Egyből megálltam és leszálltam róla. Harry kapkodva ült fel és
kinyitotta az ajtót. Még szerencse hogy sötétített ablak van az autón. Egy idős
bácsi volt egy zseblámpával.
- Elnézést fiatalok, de nem tartom jó helynek ezt
szeretkezéshez.
- Mi csak beszélgettünk. – vigyorgott Harry.
- Oh, igen. Régen mi is csak beszélgettünk a
lányokkal. Azok voltak ám az igazi „beszélgetések”. – bólogatott.
- Már is tovább megyünk, elnézést. – nevetett
Harry.
- További szép estét és jó szórakozást.
Harry becsukta az ajtót és mind a ketten nevetni,
kezdtünk. Megfogta a kezem és rám nézett komoly arckifejezéssel.
- Figyelj.. Hagyd, hogy udvaroljak neked. –
vigyorgott – Randi, egymásnál alvás, közös programok. Sose udvarolhattam neked
igazán. Szeretném most ezt tenni.
- Én benne vagyok.
- Jó. – hajolt közelebb, mire elhúztam a fejem.
- Csók csak az első randin lesz.
Nevetve húzott magához és megcsókolt.
