 |
| A düh nem más, mint elfojtott félelem. |
Hason fekve bámultam a plafont és gondolataimba
merülve bambultam. Bűntudatom van, hogy még se mentem ki a reptérre hajnalban.
Bár Jenn direkt megkért mindenkit hogy ne menjünk ki, mert csak rossz lenne
neki búcsúzni. Most én is a gépen ülnék és éppen New Yorkba, tartanék. Viszont
nem tudnám itthon tartani a frontot és Harry se lenne velem. Nem töltöttem
volna el vele egy csodálatos éjszakát. Pont akkor megy el Londonba mikor Jenn
jön vissza. Elmegy és kitudja milyen sűrűn, látjuk egymást utána. Főleg ha már
New York lesz az otthonom. Vajon mi lesz akkor velünk?
Harry mozgolódni kezdett mellettem, mikor
telefonja rezgett az asztalon. Ásítva szállt ki az ágyból és felvette. Felé
fordítottam a fejem és figyeltem őt. Haja kócosan állt, amibe bele túrt és az
étkező asztalnak dőlve beszélt. Kulcscsontján ott ékeskedett egy lilafolt, amit
tegnap szerzett. Elmosolyodva néztem rajta végig. Letette a telefont és
visszabújt hozzám. Hosszú karját egyből körém, fűzte és szorosan magához
húzott. Rá emeltem tekintettem, mire ő csak közelebb tolta fejét és megcsókolt.
- Jó reggelt. Hogy aludtál? – nyúlt be a póló alá,
amit viseltem.
- Neked is. – túrtam hátra homlokából haját –
Egész jól.
- Ennek örülök. – hunyta le szemeit, míg az arcát
simogattam.
- Ki hívott?
- Csak Tim. – ásított – Találkozni akar délután,
mert annyira egyedül érzi magát egyből.
- Ühm.. – nyújtottam ki a lábaim – Mennyi az idő?
- Tíz volt, amikor letettük.
- Megyek rendbe, teszem magam. – toltam le
magamról kezeit és kiszálltam mellőle.
- Hmm.. Tetszik, hogy a pólóm van rajtad. – nyalt
végig ajkain – Riszált magad, amíg elmész a fürdőbe.
- Ennyi erővel már táncolhatnék is. – nevettem el
magam és lassan riszálva mentem el a fürdőszobáig.
- Mehettél volna lassabban is, nagyon tetszik. –
szólt utánam.
Elmosolyodva álltam be a tükör elé és felfogtam a
hajam. Megmostam az arcom és felvettem a ruháim, amit még az éjjel
összeszedtünk fürdés után. Épp a pólóm vettem fel mikor Harry mosolyogva jött
be. Kezeit egyből a csupasz derekamra rakta és magához húzott. Nem hagyta, hogy
lehúztam a ruhadarabot, mert karjaival fent tartotta. Nyakamba nyomta arcát és
csókolgatni kezdett. Bőröm bizseregni kezdett ajkai mentén. Meg fogtam a kezét
és próbáltam szabadulni öleléséből, de nem bírtam. Nevetésben törtem ki mikor bele
harapott a fülembe. Egyből Mike jutott eszembe. Mikor kicsi volt és rövid hajam
volt Anya mindig felfogta nekem, Mike pedig rendszeren a fülembe harapott
nevetve.
- Mikor megyünk?
- Nem akarsz velem lenni? – biggyesztette le
ajkait.
- De, csak tudod, hogy a nővéred az öcsémmel van.
Gemma nem bébiszitter. – fogtam kezeim közé arcát és megpusziltam.
- Felöltözök és mehetünk.
- Addig rendbe teszem a nappalit.
- Már megcsináltam. – kacsintott.
Kimentem a fürdőszobából és a csizmámhoz mentem.
Leültem az emeletre vezető lépcsőre és felhúztam a lábamra őket. Kezembe vettem
a kabátom és az emelet felé néztem. Vajon kinek a házában vagyunk? Harry kijött
a fürdőből és belebújt a cipőibe. Felvette a kabátját, aztán rám adta az
enyémet. Körbe nézett hogy nem-e hagyott itt valamit, majd kinyitotta az ajtót
és én előre mentem.
- Harry.. Tulajdonképpen kinek a háza ez?
- Hát.. – gondolkozott el, míg elővette zsebéből
az autó kulcsait – Miért?
- Csak kíváncsi vagyok.
- Ha elmondom, elfog az undor, ezért nem teszem.
- Mi van? – vontam fel a szemöldököm.
- Még Nina családja vette. Volt egy idő mikor Nina
és Én itt „laktunk”. – rajzolt idéző jeleket az ujjaival – Aztán mikor
szakítottunk, azt mondta, többé nem akarja látni ezt a házat. Hozzám dobta a
kulcsot. Így van egy házam. – nevetett fel – Szóval.. Azért is volt olyan kevés
bútor bent, mert amit Nina választott az nem tetszett, így azokat
elajándékoztam szegényebb családoknak. És ami volt félre tett pénzem abból meg
vettem ezeket.
- Értem. – bólintottam.
- De ugye nem gáz hogy ide hoztalak? – állt meg.
- Mért lenne az? – fordultam felé – Az a múltad.
- Akkor jó. Azt hittem haragudni fogsz.
- Ne nézz ilyen gyerekesnek, kérlek.
- Bocsánat. – nyitotta ki az autót.
****
Elővettem a táskámból a kulcsokat és kinyitottam
az ajtót. Ahogy beléptünk a házba bőröndök fogadtak minket. Vagy öt bőrönd volt
a lépcső mellé lepakolva. Ledobtam a kabátom, és körbe néztem. Nem volt lent
senki sem. Harry értetlenül nézett rám, mire a lépcső felé siettem.
- Mike! – kiabáltam, míg a lépcsőn siettem fel –
Apa!
- Kia! – lépett ki Anya Mike szobájából – Végre
hogy haza jöttél!
- Anya? – néztem rá meglepődve.
- Képzeld, megyünk Párizsba! – újságolta boldogan
Mike.
- Menj le, várj meg minket, lent. – nézett rá
Anya.
- Rendben! – futott le Mike – Szia Harry! –
köszönt neki a lépcsőn.
- Szerbusz Harry. – köszönt neki mosolyogva Anya.
- Üdv. – állt meg mellettem.
- Kiara összepakoltam a ruháidat és a fontosabb
dolgaidat. Három óra múlva indul a gépünk.
- Anya én nem megyek el. – néztem rá – Nem fogom
itt hagyni Apát se az életem.
- Nem foglak itt hagyni.
- Nem hagyom magára Apát! – tört ki belőlem –
Lehet, hogy elrontotta a dolgokat, de attól még nem fogok neki hátat fordítani.
- Bántani fog. Kiara, ő már ura a cselekedeteinek.
Még is hányszor láttad, amíg nem voltam itthon?
- Egyszer. – hajtottam le a fejem – De attól még
nem fogom magára hagyni.
- Kicsim ne csináld ezt..
- Én vigyázok rá. – szólalt meg Harry – Mindig
együtt vagyunk. Nem lesz baja.
- Nem tudom..
- Komolyan. Nem lesz baja. – húzott kedves mosolyt
arcára Harry és kezeit a vállamra rakta.
- Ígérd, meg hogy nagyon vigyázol a lányomra. –
nézett minket Anya.
- Esküszöm. – bólintott.
- Köszönöm. – mentem hozzá és megöleltem.
- Nagyon fogsz hiányozni. – ölelt szorosan magához
Anya.
- Elviszünk titeket. – mondta egyből Harry.
- Már hívtam egy taxit.
- Akkor mondd, le vagy csinálj valamit. – léptem
el tőle.
Elmosolyodva vette elő telefonját, és míg Anya
telefonált, mi kivittük a csomagokat a kocsiba. Mike izgatottam ült a kocsiban
és kissé ugrált az ülésen. Percenként húzta le az ablakot és szólt ki, rajta
hogy induljunk. Harry beült a volán mögé, én pedig mellé. Anya bezárta az ajtót
és sietve jött a kocsihoz. Beült Mike mellé és már indultunk is. Harry egyből
megkérdezte, hogy vannak a nagyszülők, mire Anya elpanaszolta hogy örökké
veszekednek. Csendben néztem ki az ablakon és az utat figyeltem. Fura lesz Mike
nélkül. Üres lesz a ház. Főleg ha Harry elmegy Londonba. Egyedül leszek.
Egyedül egy üres nagy házban, amit én fogok „megtölteni”.
****
Küszködtem könnyeimmel miközben szorosan magamhoz
öleltem Anyát. Talán csak most tudatosult bennem hogy semmi esélye hogy Anya
visszaköltözzön. Széthullott a családom. Elhúzódót Anya és letörölte arcomról a
könnyeim. Egy halvány mosolyt ejtettem felé, míg ő a hajam a fülem mögé tűrte.
- Biztos jó lesz ez így Kicsim?
- Igen. – bólintottam – Vigyázzatok magatokra.
- Te is. – mosolygott és láttam szemeibe könnyek,
gyűlnek – Hiányozni fogsz.
- Ti is. – töröltem le könnyeim – Szeretlek.
- Én is Kiara.
- Hát Harry, akkor nagyon vigyázz az én
kislányomra. – fordult Harry felé.
- Le sem veszem róla a szemem. – mosolygott és
megölelte Anyát.
- Köszönöm. Vigyázz magadra. – ölelte át.
Mike közben visszajött az újságostól és egyből
hozzám jött. Mosolyogva öleltem magamhoz. Amennyire idegesített sokszor és a
hátam közepére sem kívántam, annyira fogsz hiányozni. Szorosan ölelt magához.
Még sose csináltunk ilyet. Mindig csak ütöttük egymást.
- Hiányozni fogsz Kia.
- Te is Mike. – mosolyogtam és a fejére pusziltam.
- Ha majd jössz te is, hozz nekem ajándékot jó?
- Minden féle képpen viszek. – nevettem.
- És Harry te is gyere. Focizni akarok veled.
Olyan jó leszek, mint te és legyőzlek. – mosolyogva ment oda hozzá és
megölelte.
- Szavadon foglak tökmag. – ölelte meg.
- Gyere Mike, menjünk. – nyújtotta Anya kezét
felé.
- Sziasztok! – köszönt el tőlünk és megfogta Anya
kezét.
- Jó utat. – integetett Harry, míg másik kezével a
derekam karolta.
Megvártuk, míg beszállnak és elindul a gépük.
Sajgó szívvel, de tudomásul vettem hogy elmentek. Sóhajtva hajtottam le a fejem
és halkan sírni kezdtem. Harry egyből magához ölelt és fejét a fejemre tette.
Nem fájt hogy itt hagytak. Csak az a hiány, ami bennem lesz, rossz érzéssel fog
már most el. Amúgy is az emberek mindig sírnak, ha a szeretteik elmennek
valahova. Ma Jenn, Anya és Mike is elment. Jenn sokára haza jön, de akkor is
hiányzik.
Harry megfogta a kezem és kimentünk a parkolóba.
Kinyitotta nekem az ajtót és én beszálltam. Beült a volán mögé és beindította a
motort.
- Kia, ha nem baj ugrunk a szállóra. – nézett rám
– Van bent pár ruhám a kocsiba, beviszem.
- Ühüm. – bólintottam és letöröltem a könnyeim.
- Ne sírj, jó? – hajolt közelebb és megpuszilt –
Szeretlek.
- Én is. – néztem rá, mosolyogva simítottam végig
állkapcsán.
****
Pokróccal a lábaimon ültem a kanapén, és a tévét
kapcsolgattam. Teljesen máshol jártak a gondolatim. Sóhajtva döntöttem hátra a
fejem. Lehunytam a szemeim és hallgattam a zenét. Mikor vége lett hallottam
hogy nyílik a bejárati ajtó. Felálltam és elindultam az előszobába, mert azt
gondoltam Harry az. Meglepetten láttam, hogy Apa jött haza. Rám nézett, majd
levette a zakóját.
- Mike?
- Anya elvitte. – tettem keresztbe karjaim magam
előtt.
- Micsoda? – nézett komolyan rám.
- Jól hallottad. Anya eljött érted és elvitte
magával.
- Még is hová vitte?
- Mért?
- Kiara válaszolj! – emelte fel a hangját.
- Nem beszélhetsz így vele! – csattantam fel –
Eddig is alázó hangnemben beszéltél veled, de ezt nem fogom eltűrni. Főleg úgy
hogy össze-vissza hazudsz a családodnak! Vagy már mi nem vagyunk a családod?
- Még is mi miről beszélsz? – lépett hozzám
közelebb ingerülten, mire hátrébb léptem.
- A drága titkárnődről! Miatta van minden!
- Kiara.. – nevetett fel, majd rám nézett –
Hányszor mondtam neked, hogy ne turkálj a dolgaim között?! Pontosan olyan, vagy
mint az idióta Anyád! – kiabált velem.
- Látod! Nem véletlenül vitte el az öcsémet! –
mutattam rá – Bűzlesz az alkoholtól és teljesen ki vagy magadból fordulva!
- Semmi közöd ezekhez Kiara! – fogta meg a
karjaim, és erősen szorította őket, kissé rázni kezdett – Értsd meg hogy semmi
közöd a dolgaimhoz!
- Engedj el! – szóltam rá – Fáj!
- Még is mi a franc folyik itt?! – jött be Harry
és egyből ellökte Apát.
- Pff.. – fogta meg zakóját és újra elment.
- Jól vagy? – ölelt magához, majd egyből végig
mért – Mi történt?
- Nem tudom. – ráztam meg a fejem.
Tényleg nem tudtam. Fel sem fogtam mi történt az
imént. Csak meredtem az ajtó felé és zokogtam. Lábaim megadták magukat, és a
földre rogytam. Harry egyből utánam kapott és letérdelt elém. Hogy jutottunk
eddig? Mért fordult meg minden? Miért kell egyik rossz után a másiknak jönni?
****
Hátamon a takarómmal ültem az ágyamban és a
térdeimre hajtottam a homlokom. Harry mellettem ült és a hátam simogatta.
Sajgott a szívem. Ha Harry nem jön Apa, talán megüt, vagy megver.
- Kia.. – hajolt közelebb Harry – Nyugodj, meg itt
vagyok. Nem fogok elmenni.
- Harry.. – zokogtam továbbra is és elengedtem a
magamhoz szorított lábaim, szorosan átölelte Harry nyakát.
- Nem lesz semmi baj. Itt leszek. – puszilta meg a
vállam – Nem engedem senkinek, se hogy bántson.
- Szeretlek.. – suttogtam és arcom a nyakába,
temettem.
- Én is. Nagyon. – dőlt hátra velem és mellkasára
húzott.
Végig nyaltam kiszáradt ajkaimon és elengedtem a
nyakát. Felültem a csípőjén és letöröltem a könnyeim. Felemelte a kezét és
arcomra simított. Megtámaszkodtam mellkasán és lehajoltam hozzá. Ajkaim lassan
nyomtam öviéire. Nedves, forró ajkai kissé elnyíltak és én átcsúsztattam
nyelvem szájába. Ez volt az első mikor én kezdeményeztem igazán a csókot. Kezei
a csípőmön pihentek és hüvelykujjával cirógatta bőröm. Miután elvált ajkaimtól,
továbbra is közelebb hajolva maradtam, és szemeibe néztem. Arcomon továbbra is
folytak a könnyeim. Nem bírtam nekik parancsolni. Egy részt bele nyugodtam
abba, ami történt valamilyen szintem, de ahogy Harry szemeibe néztem eszembe
jutott, hogy nem sokára elmegy. Messze lesz tőlem és nem fog átjönni bármelyik
percben. És ezt Harry is nagyon jól tudja. Szemei szomorúan csillogtak és reménykedve
nézett engem.
- Hiányozni fogsz.
- Kiara.. Ezt most ne, kérlek.
- Nem Harry. – ráztam meg a fejem – Tudomásul
vettem. Ne aggódj.
- Kérlek.. – sóhajtott – Nem megyek el. Nélküled
biztosan nem.
- De elfogsz. Jól leszek. – húztam el halvány
mosolyt arcomra – Mindent meg fogok oldani.
- Bár ne lennél ennyire makacs.
- Jó éjt. – pusziltam meg és lemásztam róla.
- Neked is. – fordult felém és hátulról szorosan
magához húzott.
Fejem a karján pihent. Megfogtam azt a kezét,
amivel a derekam ölelte és összefűztük ujjainkat. Karjára pusziltam egy
utolsót, míg helyezkedett mellettem.
